Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-04-15 / 16. szám
XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, április 15. 16. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Magyar asszonyok. Irta: Krenedits Sándorné Magyarország sorsa minden időben és most is a magyar nők s különösen a magyar anyák kezében van. A nőtől függ elsősorban a család boldogsága. Minél jobban betölti hivatását a nő, mint családanya, annál erősebb, értékesebb lesz családja, boldogabb és növekedőbb nemzete. Nem üres frázis ez. Történelmünk bizonyítja. A régi magyar asszonyok is, ha a sors úgy kívánta tőlük, váraikat védelmezték férjük távollétében, kik évekig harcoltak a hazáért, sokszor évtizedeken keresztül is vagyonkájukat nemcsak megvédték, hanem gyarapították is. Gyermekeiket nevelték, a család és így a nemzet színvonalát minden tekintetben megőrizték, sőt fejlesztették. Történelmünk számtalan kiváló példáját őrzi a nagy magyar asszonyoknak. Én azonban most a ma magyar asszonyáról akarok néhány gondolatot elmondani. Nem követek el kegyeletsértést akkor, ha azt mondom, hogy a ma magyar asszonya is van olyan hős és van olyan nagy, sőt talán nagyobb nehézségekkel küzdő, mint a történelemben feljegyzett nagyasszonyok. Nem beszélek én és nem elmélkedem most a magukat pingáló rövidruhás asszonyokról, hanem a küzdő, de hazájukat forrón szerető, komoly asszony csoportról, amely megérti nemzetének szomorú sorsát, látja a nagy küzdelmet, melyet vívnunk kell, hogy visszaszerezzük elrabolt hazánkat vagy legalább is a visszaszerzésre a talajt előkészítsük. A ma magyar asszonya nem felejti el pillanatra sem azt a megaláztatást, amelyet a forradalmak és a vörös uralom hozott e nemzetre. Nem olvas e szégyent- hozók kezéből kikerülő újságot, folyóiratot. A ma magyar asszonyának szive nem szűnik meg vérezni az átkozott következményekért, amelyeket e rut vörös uralom és háború majdnem elviselhetetlenül nyakunkba zúdított és amely miatt millió és millió magyar testvér szakadt el a nemzet testétől s kénytelen idegen nációk martalékává lenni és kénytelen fájó szívvel hallgatni, hogy gyermeke csehül, oláhul vagy szerbül köszöntse őt. A ma magyar asszonya keresztény vallása szerint, katolikus vagy protestáns legyen, de vallásos, egyetértő, nem hallgat az alattomos mesékre és piszkos félrevezetésre törekvő újságcikkekre, melyek éket szeretnének verni a keresztény vallások közé. A ma magyar asszonya kitartóan takarékos. Ne mondja azt senki erre, hogy hiszen ma mindenki kénytelen rá, hogy takarékos legyen. Nagyon, de nagyon soknak még tiszta fogalma sincs a takarékosságról. Pedig nem csupán a pénzzel való takarékosság a titka az életben boldogulásnak. Takarékoskod hátik a gyermek is és a felnőtt is azzal, ha a meglevő és megszerzett holmiját megőrzi, ha ruháját, cipőjét kíméli. Takarékoskodik az az asszony, aki nem vesz okvetlenül minden évben uj kalapot magának, hanem két, három évig is eljár egyben, amelyet sajátmaga kissé felfrissít. A takarékossághoz tartozik a legkisebb nüanszig minden olyan törekvés, amely meglevő anyagi vagy fizikai erőinket megvédeni, kímélni segít. Saját erőinkkel, fizikai erőinkkel, egészségünkkel is takarékoskodhatunk. Például: valaki mindig sürög mindig forog, ide szalad, oda szalad, de futtában keveset végez, munkája nem eredményes. Ugyanazt a munkát egy másik körültekintő egyén játszva, egy úttal könnyedén elvégzi. Ez is igen fontos és eredményében sokat jelentő takarékosság. A ma magyar asszonya a nemzet érdekében sem téveszti szem elől a takarékosságot. Inkább jár háziszőttes egyszerűbb ruhákban, de tudja, hogy ennek megszövésével néhány magyar testvért foglalkoztatott, sem hogy a divatnak feltétlenül hódolva, ellenségeink gyártotta hitvány selyem árukban pompázzál. Ha a nemzet nehéz viszonyait tekintjük s látjuk a rettenetes pénzpazarlást a sok selyem és más ezerféle textil újdonságok beözönlését, bizony a ma magyar asszonyának elszorul a szive, mert a ma magyar asszonyának a lehetőségek szerint mindig azt kell keresnie ami magyar és ami magyar testvérein segíthet. A ma magyar asszonya saját gyermekeit és a lehetőség szerint minden más magyar gyermeket is Istenszeretetre nevel. Nem megy el érdektelenül, közönyösen az utcán egyetlen elhagyatottnak látszó gyermek mellett sem, hanem megtalálja az utat a kicsiny magyar szívhez, még ha az talán vad is és nehezen menne a a munka vele. Szóval, a ma magyar asszonyának minden pillanata, minden lélegzetvétetele minden szuggesztiv ereje odairányuljon, hogy e szerencsétlen haza és minden fia minél előbb felszabaduljanak az idegen járom alól. Az ilyen mai magyar asszonynak sem a megszállt területen, sem itthon nem rózsás az élete, még akkor sem ha a sors tűrhető anyagi körülmények közé helyezi őt. Megcsonkított haza, kis terület, sok ember, jóvátételi adók, munkanélküliség, gyengéntáplált gyermekek ezrei, a menekülés miatt tönkre ment exiszten- ciák mint megannyi keserű fájdalom és betegség dühöng körülöttünk. Itt munkára, hatalmas munkára van szükség. Ebben a munkában kell kivennie részét a ma magyar asszonyának. Majdnem lehetetlennek látszik aző feladata, pedig mégis lehetséges. Nem kell más hozzá, mint nagy erős akarás és sok szeretet. Az utat megtalálja e kettő. Ha minden szenvedő embertársunkban a magyar testvért látjuk, megtaláljuk a módot rá, hogy megvigasztaljuk, bánatát enyhítsük. Kimeríthetetlen téma ez és most nem lehet célom, hogy hosszasan fejtegessem. Még a magyar lányokhoz
