Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-28 / 13. szám
XXVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1926. vasárnap március 28. 13. szám. RÁKOS VIDÉKE rAKSAUALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZU/lZU/IMÁtil HETILAP. KÁKOSSZENTIIIIBÁLY NAfiYKÖZSÉti ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. SzerKeiztóség es Kiadóhivatal : Rákosszentmihály, S'/.«nthuruaa*uic» 37. Megjelenik minden vasárnap. Peleiói szer es/tö BALAZSOVICH ZOLTÁN Előfizetési fir ; fcgeB* evie 120000. fi Fél évre . 60000 „ Negyed évre 30000. „ Egyem szám ár a 3000 korona ttlrdv>léN«h«Í a kladdhltn ... . Krónikus aktualitás. , — Még egy válasz. — Irta: M. J. Krónikus aktualitás!«... (Idült időszerűség.) Mint fogalom, kétségtelenül a háború utáni idők, a ma terméke. Valamikor, amikor nem hallgattak a múzsák, de a fegyverek húzódtak meg csendesen, bé- kességesen, — akkor ez a »Krónikus aktualitás« bizonyára abszurdumot jelentett volna. Hiszen az aktualitás azért időszerűség ma, hogy esetleg már holnap ne az legyen, tehát rá sem ér krónikussá válhatni. így volt s ez volt az egészséges állapot. Ma másként van. Egy-egy mai aktualitás — pontosan hozzásimulva egyéb, szintén mai keletű abszurdumokhoz —< kitéphetetlen gyökereket ver. Messze szerteágazással vergődő társadalmunk egész tömegeit nyűgözi le és gyötri meg, egész a verejtékezésig, s most nem lágit, — krónikussá válik. Ha a fentiek után, most már nevén nevezem a gyermeket és »helyiérdekű közlekedésünk«-ről állítom, hogy valóságos iskolapéldája a krónikus aktualitásoknak, bizonyára szívesen kapom meg a felmentést a címben adott fogalom további kommentálása alól, sőt talán a hozzájárulást is, hogy ezzel az aktualitással, éppen krónikussága miatt foglalkoznunk kell. A »Rákos Vidéke« f. évi március 7-i száma fekszik előttem. Vezető cikke: »Megfontolások a menetrend szerkesztésénél« — amint a címből is látszik — hűségesen behódol a krónikus aktualitásnak. Hogy válaszként íródott?... Hogy nem maradhat újabb válasz nélkül?... Szintén a krónikusság igazolására könyvelendő el. Nézzünk hát bele abba az idült időszerűségbe, még pedig a fent idézett cimü cikk 1— hiszen »vasutas« irta — illő figyelembevételével. A cikk bevezetése szerinti »disznótort«, »káposztát« és »osztrákot« — talán kapcsoljuk ki. Szó se róla, valamikor, amikor még mosolyogni is tudtunk, ellenállhatatlan befelé nevetéssel honoráltuk, ha ezért vagy azért kérdőre vont fiacskánk nem az ezértről vagy az azértről beszélt, hanem pl. az általa betört ablakról — a verandán építkező, éppen most megérkezett fecskékre igyekezett figyelmünket átszerelni. Ma már ebből a befelé nevetésből is kikoptunk (és ebben a kikopásban a HÉV-nek is része van!), maradjunk hát csak a tárgynál: a vasútnál, közlekedésünknél. Azoknál a »komoly érvek«-nél, amelyeket az ügy Lapunk maI a »komoly fontosságára« való tekintettel, a cikk írója felsorakoztatni igyekezett. Ilyen »komoly érvelés« pl., hogy a menetrendszerkesztés csak alapos megfontolással, körültekintő szempontok mérlegelésével »alkotható« meg. Elhisszük, azzal, hogy ez — belügyi Ugyanaz, mint a rendező szerepe, feladata a színpadon. Vagy elképzelhető, hogy a színházlátogatót, egy-egy rosszkor megvásárolt színházjegy áráért, a rendezés nehézségeiről tartott szabadelőadással lehessen kárpótolni?!... Nem. Az ilyen transferálás ellen minden színházlátogató tiltakoznék. Nos, a menetrendszerkesztéssel sem vagyunk másként s ezért azt tartjuk: vagy akad — és bizonyárai akadna — a HÉV szolgálatában olyan igazgatásra termett fő, amelyből ez a menetrendszerkesztés az agyfunkció minden káros következménye nélkül kikerül, vagy —• nem akad. Az első esetben már csak jóakarat kell a megvalósításhoz; a másodikban elfogulatlan helyzetfelismerésre van szükség, amely — ha valóban elfogulatlan — nem fog reá vállalkozni, hogy saját képtelenségével amúgy is meggyötört embertársainak ezreit kergesse képtelenségekbe, közlekedési lehetetlenségbe ! Hogy mennyire nem túlzás ez a megállapításunk: I hogy képtelenség és közlekedési lehetetlenség, a hivatkozott cikkből vett és. abba resuméként beállított idézettel szabadjon dokumentálnunk: A hivatkozott cikk írója különböző menetrendi viszonylatok, összefüggések felsorolása után igy resu-< mai: «... Tehát a gödöllői, csömöri és palotai vonatoknak a helye az időrendben olyan megkötöttséget ad, hogy a szentmihályi vonatoknak a helye a menet- rendben — ahol az eddig említett vonatok célszerű elhelyezésénél a grafikon már sürü vonalhálózat — úgyszólván magától adódó kényszerű beillesztés.«. Mit tesz, mit jelent ez más szavakkal? Nem többet és nem kevesebbet, mint hogy a rákosszentmihályi közlekedés egyszerűen szubordinált függvénye, ráadásos sallangja a vonalcsoport egyébirányu közlekedésének. S minthogy ez az őszinte beismeréssel bélelt cikkrészlet minden jel szerint nem illetéktelen helyről ered, most már tisztában kell lenniök vele a nem-tépelődőknek is, hogy azért nem juthatunk be-reggel idejekorán a fővárosba, mert Rákosszentmihály csak függvény; azért kell délelőtt 11 óra 3o perckor ebédelnünk, — hogy 13 órára (d. u. 1 órára) budapesti munkahelyünkön lehessünk — mert Rákosszentmihály közlekedése csak amolyan sallang; azért kell este 22 óra 3o perckor vendégeinkkel — esetleg esőben, hóban — kibanduméma 8 oldal.
