Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-28 / 9. szám
XXVI. évfolyam. Rákosszemimihály, 1026. vasárnap, február 28. 9. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár i Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. » Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvesz a kladőblvatn?. Házi nevelés. i Irta: Szathmárl Lajos. Apa, anya, gyermek a szeretet egységében alkotja | a családot. „Gyöngén ringatva jó anyánk ölén*, mondja a költő, „vigan kezdjük az élet hajnalát, csókoljuk a jelenlét angyalát.“ A gyermek boldog, hervadt virággal, színes üvegdarabbal nyugodtan eljátszik a sirhantok között is. A gyermek legelső tanítója az anya, legelső iskolája a család. Sorsdöntő a gyermekre nézve, hogy milyen iskolába került a családban. Legelső tanítói a szülők, legfőkép az anya. Az anya karján jelenik meg a világban. Az anya kezébe fogódzva, teszi meg legelső lépését. Az ő szemébe tapad boldog szeretettel tekintete, kinek drága kincse, élete, mindene. Hogy a világ Megváltója egy anya karján jelent meg, nem véletlenségből történt. Isten ez által kijelölte az anyai kötelességet. Világa, mindene legyen a család, hol szemefénye gyermeke. Szerény hajléka pislogó mécsének világa becsesebb legyen minden ragyogó fényességnél, gyermekének gögicsélő szava boldogitóbb legyen minden vigalom zajánál. Felkelő nap az anya tekintete a családban, amely bevilágít mindent, láng- sugár az ő szive, amely kifejt minden tenyészetet, életet. A pogány Kornélia, midőn társnői drága kincseikkel dicsekedtek, szunnyadó gyermekeire mutatva, igy szólt: „Itt vannak az én drága kincseim.“ Linné, a hires svéd tudós abban állapodott meg nejével, hogy tizenhatéves koráig neje neveli leányát, s aztán majd ő veszi át a nevelést. Midőn az édes anya a tizenhatéves kedves, szelid, okos leányt atyjához vezető, hogy vegye át a nevelését, az sokáig nézte az ártatlan leánykát s igy szólt: „Asszonyom, csak nevelje tovább is gyermekünket.“ A szeretet, ha okossággal párosul, a legjobb nevelő. Már pedig az anyai szivnél szeretőbb szivet sehol sohasem talál a gyermek. Az isteni szeretet is az anyai szivszeretetet tartja a földi szeretet legnagyobb mértékének. A gyermeket szeretni kell attól a pillanattól, amelyben eszmélni kezd. Jegyezzük meg: a szoktatás ép oly fontos része a nevelésnek, mint az oktatás. A szokás második természet, mondja a római mondás. Nagyon hibás felfogás, hogy hadd tegyen a gyermek bármit, mondjon bármit, úgy sem tudja mit tesz, mit beszél, majd később megokosodik. Semmit se szokjék meg a gyermek, amit tenni és mondani később sem szabad. Lágy viasz a gyermeki szív, amely befogad minden benyomást s az első benyomások megmaradnak a lélekben, elkísérnek keresztül az életen. Sokat tanulhatunk, sok iskolát járhatunk, de édes anyánk szava visszazeng szivünkben, a kiskert virágos képe megmarad lelkűnkben. Felmerül e kép a messze tengeren utazó hajós lelkében is. A jó és rossz hajlam korán mutatkozik a gyermeki lélekben, korán kell a gyomot irtani s a jónak magvát elhinteni. Szorgos kézzel kell irtani a gyomot, hisz ez előbb mutatkozik s erősebb gyökereket hajt, mint a nemes palánta, hisz igy van ez a természetben is, igy van ez a termőfölddel is. Arany lesz a gyermeki szív, mondja Eötvös, ha salakját, salak, ha aranyát veszi el nevelése. Nem durvasággal, hanem teljes szeretettel kell a gyermeki lélekhez nyúlni, lemetszeni a vad hajtásokat, úgy azonban, hogy le ne törjük a reményteljes, gyümölcshozó rügyet. Az anyai kéz meg tudja illetni a gyermeki szívben azokat a húrokat, amelyek szeretetet visszhangzanak. Könnyű ott engedelmeskedni, ahol a parancsolót szeretik. ’Pedig a gyermeknek első, fökötelessége az engedelmesség, főleg, ha tudja, hogy egy szerető szív az ő javára nyilvánítja akaratát, amit ha elmulaszt, annak a szívnek szomorúságot, önmagának kárt okoz. Nagy tisztelettel tartozunk a gyermekeknek, mondja a latin közmondás. Ne lásson, ne halljon a gyermek a családban semmit, amit látnia, hallania nem szabad, mert a gyermek szülei cselekedetei szerint alakítja lelkiismeretét, megengedettnek tart mindent, mit szüleitől lát. Ellenkezőleg jó példával vezesse a szülő gyermekét minden jóra. Ha istenfélő, törvénytisztelő, emberbecsülő a szülő, mélyen fog gyökerezni a hit a gyermeki lélekben, már pedig ez a legfőbb jó az emberre nézve, menhely ez az élet zivataraiban, ami csakugyan elér mindenkit, törvénytisztelő, emberszerető ember lesz a gyermekből. Emberszeretet, — mondja Eötvös — mily gazdagon jutalmazod meg azokat, kik elég nemes szívvel bírnak, hogy befogadjanak. Nemesszivü lesz a gyermek, ha jó példával felkeltjük részvétét szenvedő embertársaink iránt. Nem kell a gyermek rendetlen vágyainak engedni, mert szerencsétlenségre vezet. A rendetlen kivánságu lélek önmagának ártana. Ügyeljen a szülő, hogy iskolai feladatait a gyermek pontosan végezze, munkásság az élet sója. Korán szokja meg a kötelességet. Amely fa horognak készül, korán meggörbül. Az iskolai rend megtartása rendhez szoktat sok szülőt is. A mozival óvatos legyen a szülő, jónak, rossznak lehet forrása. Korcsmában nincs helye a gyermeknek még a szülővel sem. őrizze gyermekét a rossz társaktól. Szent Ágoston ifjukoru barátai kedvéért még lopott is, pedig, amint mondja, lelküieténél fogva arra nem volt hajlandó. Lapunk' usstl m%émm 8 oldal*
