Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-21 / 8. szám
XXVI. érfolyam. Rákosszentmihály, 1926» vasárnap, fabraár 21. 8. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 87. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár i Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 8000 korona Hirdetésekéi felvess m kiadóhivatal. Tépslődés a menetrendről. Napről-napra több olvasónk fejezi ki előttünk azt a kívánságát, hogy a Hév. menetrendjét, mely Rákosszentmihály Rákóczi-ut—Szentkorona-utcai középpontjára átszámitottan, legutóbb néhány hónappal ezelőtt jelent meg lapunkban, újból közreadjuk. A „Rákos Vidéke“ menetrendje igen népszerű és közkedvelt lett közönségünk körében és éppen azért, — bár az érvényben levő menetrend és a legutóbb közreadott között csak igen csekély eltérés mutatkozik, mégis kész örömmel teszünk eleget a kívánságnak és mai számunkban újból lenyomatjuk az átvizsgált és helyesbíteti menetrendet, hogy a már sok pénztárcában megkopott, elsza- badozott régi helyett, hasznos szolgálatokat tehessen utazóközönségünknek. A hogy igy elmerengünk villamos vasúti közlekedésünk állapota felől a menetrend tükrében, szomorú szivvel kell látni, hogy a reánk nézve legfontosabb téren, a közlekedés dolgában még mindig távol mögötte baktatunk a háború előtti állapotoknak. Minden téren lelkes törekvéssel küzdünk azon, hogy a „békebeli“ színvonalat újból megközelitsük, de a villamos vasút menetrendje szinte megkövültén érzéketlen marad minden ilyen irányú törekvéssel szemben. A kocsikat tűrhetően helyrehozták, — sokkal többet nem kívánhatunk nem csak a még mindig túlságosan nagy költség miatt, hanem mert a közönség régi erkölcse sem tért még vissza. A mi lopható: réz, szijj, miegymás, eihordják ma Is. A fertőző kórság még mindig nem tisztult ki a telkekből, a melyet megmételyezett a háború fájdalmas vége. A sok rozzant és rokkant motor miatt sincs már annyi panaszra okunk. A közlekedés megbizhatóbbá vált, a forgalmi személyzet nívója is emelkedett és lényegesen javult. Szóval általában szemmel látható a haladás, melynek útja a lezüllött állapotokból a régi színvonal felé vezet. A menetrend azonban merev és érzéketlen maradt és úgy sejtjük, hogy a közeledő tavasz se rejteget számunkra e téren epedve várt örömöket. Sok a panasz még mindig a kora reggeli járatok elégtelensége miatt. Korábban kellene indítani vonatot és a szerelvények számát szaporítani azok számára, a kik munkájuk után igyekeznek. Viszont este még mindig igen korán megszűnik a rendes közlekedés. Jusson eszünkbe, hogy háború előtt éjfélig tartott a rendes közlekedés, a színházi, orfeumi közönség számára pedig egy órakor is indítottak kifelé vonatokat. Ma még mindig ott tartunk, hogy tiz órakor indul az utolsó vonatunk és 12 órakor a luxusként kezelt „színházi vonat“. Holott bizonyára itt kell lenni az időnek, a mikor a színházlátogatást és színházi elfoglaltságot nem szabad többé fényűzésnek minősíteni és nem szabad azt a fényűző kedvtelés terheivel megközelithetetlenné tenni közönségünk számára, melynek arra csakúgy jussa van, mint a határon belül lakó és a Beszkárt forgalmában részesülő közönségnek. Ha már a közlekedésünk drágaságát a „helyiérdekű“ jelleg babonája miatt szomorú lemondással nem feszegethetjük, legalább lásson el a drága forgalmi eszköz megfelelő közlekedéssel, aminek a tizóráig tartó forgalmat minősíteni a legnagyobb túlzással sem lehetséges. A színházi vonatunk pedig, mint drága luxus közlekedés, nem felel meg még 12 órai indítással sem rendeltetésének, különösen nem a tavaszi évad megnyitásával, amikor ez az indítás a valóban mulatságot kereső közönség számára, mint luxus-közlekedés még mindig nagyon korai. Szóljunk-e arról, hogy Rákosszentmihályról a fővárosba már kilenc ói a után indul a utolsó vonat ? Miféle ellátkozott senkiszigete vagyunk mi, hogy igy kirekesztenek az emberi társadalom közösségéből? Mivel különb nálunk Óbuda széle, Kispest, Pesterzsébet, hogy Újpest városával össze se hasonlítsuk magunkat, hogy mindenünnen éjfélig szabadon lehet közlekedni, csak mi vagyunk elátkozottak, hogy rokon, jóbarát társadalmi érintkezést nem tarthat fenn velünk, s ha asztalunknál vacsorára látjuk szívesen, szállásról is gondoskodnunk kell számára, mint valami havas hegységbe rejtett istenhátamögötti faluban? Aki a menetrendünket tüzetesebben szemügyre veszi, arra is rájön, hogy a mi huszesztendös Barnum ritkaságunk, a „Siámi ikervonat“ máig sem szakadt el egymástól. Itt már földöntúli erők ármányos befolyását kell gyanítani, mivelhogy esztendőkön át deputációk, beadványok, tárgyalások, hírlapi felszólalások egész özöne utján mindhiába küzdünk azért a dicső célért, hogy az egymás nyomában járó körforgalmi és rákos- palotai vonatokat egymástól szétválasztassuk. Számtalanszor megígérték, meg is tették újabb menetrendek szerkesztésekor és végül mégis csak ott vagyunk, hogy a két vonat öt-tizperces időközben egymás nyomában jár, aztán pedig 25—30 percig nincs semmiféle közlekedés. Furcsa valami ez, de igy van, mindenki láthatja, akár csak azt, hogy a Rákóczi-ut és Károly király-ut sarkán mindenkor összetalálkozik az Újpestről jövő 1-es az Óbudáról induló 53—54-essel. Negyedóráig, ha nem tovább semmi sincs, de aztán egyszerre érkezik mind a kettő-három. Valami közlekedésügyi csoda kormányozza ezeket a dolgokat és ezzel az erővel nem bírhat a gyarló emberi elme. Ilyesféle gondolatok születnek, ha belenézünk a menetrend számtükrébe és ezúttal is sóhajok képében a böjti szelek szárnyára bocsájtjuk őket, hogy eljussanak oda, a hol tavaszra kelve, újból dönteni fognak reményekben még mindig felettébb szegény sorsunk felöl. Napimig mai siáraa 8 Gidai« ár m RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI fis KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.
