Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1926-10-10 / 41. szám

XXVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1926. vasárnap, október 10. 41. szám, RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALÖS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BAI.AZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési &r: Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A mi dicsőségünk. A „Rákos Vidéke“ kedves meglepetéssel szolgál olvasói­nak. Itt közöljük, ime, a rákosszentmihályi tüzoltótestütet diadalmas csapatának képét. Azét a csapatét, mely a soproni országos tüzoltóversenyen az első dijat megszererezte. Bőségesen megérdemlik a megörökítést, a „Rákos Vidé­ke* olvasói pedig bizonyára örömmel fogadják és szíve­sen megőrzik ezt a kedves emléket, mely községünknek egyik legszebb dicsőségét örökíti meg. Most szombaton a Mansz estéllyel ünnepelte és jutalmazta a derék egye­sületet, ez is alkalmat ad rá, hogy figyelmünk a győztes csapatra ráirányuljon. A kép felső sorában, balról-jobbra Csattogányi Endre, Kertesy Aladár, Herein Imre parancs­nok, Gávay Béla és Orbán Antal, — az alsó sorban pedig Kertesy Ignác, Vadászy László, Klier Antal, Krenedits Gyula, Szanyi Ernő és Csattogányi István láthatók. dicsőségesen irta be nevét a történelem könyvébe, csak a túlerő előtt tették le a fegyvert. Békére intett min­den. A hatalom megmutatta erejét, de nem pihent a bosszú. 36 vésztörvényszék Ítélkezett, kire börtön, kire halál várt. A i3 hős tábornok sem kerülhette sorsát, Október 6. Irta: Zagyva József. A világháborúban elesett hős katonák emlékével van telve szivünk és lelkünk. Városok és községek vetekedve emelnek díszes emléket a hős katonáknak, hogy leróják hálájukat hősi tetteikért és tanító iskolái legyenek az ifjúság részére a haza iránti hűségnek és szeretetnek. Mohács gyászos ünnepének 4oo éves fordulóját ünnepelte a törvényhozás, ünnepelik az iskolák. Mind­azonáltal október 6-dika az aradi i3 vértanú emléké­nek van szentelve. A szabadságharc vezéreinek, a i3 honvédtábornoknak, kik a magyar nemzet függetlensé­gének és szabadságának vértanúi. A díszes szobrot, melyet a honszeretet emelt, le­rombolhatta a vandalizmus, de emléküket a magyar nemzet szivéből nem törölheti ki semmi hatalom, sirjo- kat el nem takarhatja a hulló falevél, mert azt a repkény örökzöldje borítja. Lezajlott a szabadságharc, a magyar honvédsereg Lopnunk mmí t Azokra, akik bátran néztek szembe a halállal, bitófa, vagy kegyetlen kegyelem, a golyó várt. Halálukban is meg akarta gyalázni a gyenge gyávaság. Nyugodtan készülték a halálra. »Mintha szenteket kisértünk volna«, — írja a minorita atya — oly nyugodtan mentek a halálra. Sirt a vezénylő tiszt, könnyeztek a bakók. A vérbosszú áldozatai lettek azok, akik hazájuk­nak tett szent esküjüket életükben, halálukban híven megtartották. Hosszas elnyomatás következett a nemzetre. Hosszú tűrés és szenvedés után Deák bölcsessége meg­hozta a békét nemzet és király között, melynek nyo­mán fel virult az ország, előre haladott tudományban, iparban és gazdaságban. A világháború ismét reánk hozta a veszedelmet, melyben tündöklőit a magyar honvédség dicsősége, de a túlerő győzött. Győzőre és legyőzöttre egyaránt be­következett a háború által okozott visszaesés. Építenünk kell újból s már nem a nemzet sza­badságáért, függetlenségért küzd az ország, hanem területi épségért. iám 8 «Mal.

Next

/
Thumbnails
Contents