Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-11 / 15. szám
15. szám RÁKOS VIDÉKE 5 olűaí. Tavasz. A homlokán illatos virágok — Ibolya — nárcisz — tulipán — Beszéde a szellő suttogása, Zöld fátylakat lenget a fán. Mosolya napsugár — könnye harmat Bűbájos, mint a szerelem. Az Isten tudja — magam sem tudom — Miért is — miért is szeretem ?... ... Tavasz — szivemben fakadó álmok Nem tudom miért — reménykedem ... Az időt szeretném vissza tolni, Megállitni az életem. Gondtalanul a réteken járni A szép napoknak alkonyán, Szeretni — hinni — vágyni — remélni — Mint egyszer, régen, hajdanán ... Akác virágból koszorút fonni, Megkérdezni a levelet, Akit remélek — akire várok — Vájjon szeret — vagy nem szeret? S mikor az égre csókolva rá hull Az utolsó bíbor sugár, Falombok között a kósza szellő Édes-bus nótát muzsikál. Tavasz! — Te dajkája álmaimnak Szeretni miért is tanitál! Illatos képed — ibolya — nárcisz Hozzám csak kisérteni jár. Keresek nótát — csókot — virágot — És nem lelek semerre sem — Csupán bűbájos csalóka képed Él — bánatos szivembe benn. A. Zagyva Mária. A Mansz előadása. A rákosszentmihályi Mansz április 17-én, szombaton nagyszerű előadást rendez a Nagykaszinóban a polgári fiúiskola javára. Az estélyen közkívánatra megünnepiik a „Pajkos diákok“ operett emlékezetes sikerű előadását é3 egyébként is érdekes és gazdag műsor keretében bemutatják a Weinzierl Gitta vezetése alatt álló már is hires Mansz énekkar legújabb művészi haladását. Az előadást tánc követi. A pompás estély a legmelegebb támogatást érdemli és a fáradhatatlan Mansz gárda, Krenedits Sándorné elnök vezetése alatt ezúttal is mindent elkövet, hogy még a szokottnál is nagyobb arányú sikert biztosítson. Jegyek kaphatók a Mansz szövőmühelyében. Színházi évad. A rákosszentmihályi ezidei színházi évad április 20-án kezdődik. Ezen a napon kezdi meg előadásait a Fehér Vilmos színtársulata a Nagykaszinóban. A társulat uj titkára a napokban megérkezik községünkbe, hogy itt a bérletek gyűjtését megkezdje. Szeretettel ajánljuk közönségünk szives támogatásába. Elgázolás. Özv. Czinek Ferencné, sz. Béla Angela 66 éves nap3zámosnőt a Kerepesi-uton elütötte a villamos. A mentők a Dologkórházba vitték. Szentmih&lyi Miska. — Szerkesztő bácsi, mi az a felekezet? — Olyan embercsoport, amelynek fele kezet fog a másik felével. — És ha két felekezet van együtt? — Akkor a gyülekezet fele kezet emel a másikra. — És mit csinál ilyenkor a testvériség? — Jelen van, mert a testvér is ég a gyűlölettől. — Ez bizony nincs jól, mert a gyűlölet öl. — Most már takarodj, mert ölbe kaplak és kiteszlek. — Nem nagy vicc. Úgyis minden héten kitesz az újságba. Kerékpárosok mulatsága. „A Rákosszentmihályi Kerékpár Kör“ fényesen sikerült műsoros táncestélyt rendezett a Balaton kávéházban husvét vasárnapján. A zsúfolásig megtelt teremben a közönség a reggeli órákig ki.ünöen mulatott. A színpadon egymást követték a hatásos számok. A közönség állandó tapssal fejezte ki elismerését. A megismételt »Szenes legény, szenes leány* 1 felvonásos vígjáték különösen nagy hatást keltett, melyben dr. Ungár Gyulané nagyszerű talentumával, művészi játékával; mint mindig, úgy ez alkalommal is elragadtatta a közönséget. Kiszer Guszti sok kacajt fakasztott. A közönség minden alkalommal örömmel látja viszont. Horváth László és Stróbl József ugyancsak sok hatást értek el humorukkal és közvetlenségükkel. De a műsor többi szereplői is dicséretet érdemelnek. A jól sikerült estély tekintélyes anyagi eredményt hozott. SASHALMI HÍREK. Rovatvezető: Zagyva József. Rákóczi emlékezete. Sokszor bejártam a majtényi síkot, de soha anélkül, hogy meg ne tekintsem azt az egyszerű piramisszerü kőoszlopot, mely arra emlékeztet, hogy ezen a síkon adta át Rákóczi kuruchadának 12 ezer embere azt a zászlót, a melyre az volt felírva: „Istenért, hazáért és szabadságért.“ Ezt a követ is elvitték a bitorlók, de az idők emlékét lelkűnkből ki nem törülhették. Nem zakatolhat el vonatunk e sik föld mellett, hogy képzeletünk meg ne élénküljön a nyüzsgő had képével, a nagy idők emlékével s fel ne tűnjék lelkűnkben Rákóczi ideális, hazájáért lángoló nagy alakja, s az a korszak, mely méltán Rákóczi korának nevezhető, amely 1711. április 29*én véget ért. Sok ragyogó csillag van nemzeti múltúnk egén, kü- lömböző fénnyel ragyogó, de az ő csillaga sajátságos fénynyel ragyog, a mely egyszerre magára vonja figyelmünket s bár már 250 esztendeje, hogy nagypénteken lehunyta szemeit, de élénken él lelkűnkben, nagyságának egész fényében ragyog költészetünkben, a Rákóczi-indulóban: «Isten adj hazánk felett, tiszta fénylő kék eget..." él kuruc nótáinkban. Ki ne ismerné e kesergő dalokat, ki ne halottá volna tárogatóinkon az est csendjében, amint lassan szállnak el. Az a nagy férfiú, aki már ötödfél hónapos korában vesztette el atyját, korán elvált édes anyjától, Zrínyi Ilonától, kinek alakja fogalom lehet minden magyar nő szivében, kitől nemcsak feltűnő szépségét, de szép lelkét oly tisztán örökölte. Híven szolgálta ő hazáját, mint főispán. Szolgált ő a Rajna mellett hadakozó császári seregben. Az 1697-diki hegyaljai felkelés óta gyanús szemmel nézték. Az elnyomott, jogaiban sértett nemességnek ő benne volt bizalma. Bécsből távoznia kellett. Az abszolút rendszerrel elnyomott nemzet őt szemelte ki természetes vezérévé. XIV. Lajos francia király felszólítására adott válasza miatt Bécsújhelyen fogságba tették, honnan kimenekült s Lengyelországba ment. Rákóczi 1703. junius 16-án átlépte a határt s kis csapatával megkezdte a harcot a nemzeti szabadságért és alkotmányért. 1704. végén az egész ország birtokában volt. A szabadságért szövetkezett rendek fejedelmi vezérükké választották, A rendek az ónodi országgyűlésen I. Józsefet letették trónjáról. Kitűnő asztali fehérbor „Oa Kerneméi, Rákosi-ut 45,
