Rákos Vidéke, 1926 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1926-04-11 / 15. szám

XXVI. évfolyam. _______ Rákosszentmihály, 1926. vasárnap, április II. 15a. szám. RÁ KOS VIDÉKÉ tArsadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Rákosszentmihály, Szentkorona-utcai 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. ,s Egyes szám ára 3000 koronát Hirdetéseket felvess a kladéhlvata?. Színészet Rákosszentmiháiyon­Fehér Vilmos színigazgató az évad elején újjászervezett színtársulatával április 20-án Abonyból Rákosszentmihályra érkezik és a Nagykaszinó szín­háztermében megkezdi előadásainak sorozatát. Csak­nem egy évi távoliét után érkezik vissza a társulat, mely első szereplése alkalmával már meghódította közönségünket és igen szép sikert aratott közsé­günkben. Ez idén azonban a színházi évad kezdete a szokottnál is nagyobb jelentőségű és nyomatéko­sabb figyelmet kivin, mert a magyar vidéki színészet a legsúlyosabb válsággal küzd. Ennek a katasztro­fális helyzetnek főoka az ország csonkasága és a rettenetes gazdasági helyzet, amely minden vonalon érezteti kétségbeejtő hatását. A magyar színészet, a magyar kultúra egyik legjelesebb tényezője élethalál harcot viv és ma már ott tart, hogy a mindennapi kenyérért folytatja küzdelmét, holott éppen a színé- ' szét általános válsága miatt a kisebb társulatok i színvonala csak emelkedett, amennyiben értékesebb tehetségek is a kisebb társulatokhoz szorultak. A Fehér Vilmos társulata felöl is minden oldal­ról azt az értesülést kapjuk, hogy újjászervezése óta lényegesen emelkedett értékében, mégis csaknem | valamennyi kipróbált állomáshelyéről korábban kellett tovább vándorolnia, mint ahogyan tervezte, mert már a jó vidék is részese a gazdasági pangásnak, — a gazdák élete se tejfel már manapság és bizony, ha takarékoskodni kell, nem a gyomrukon és nem a csizmán kezdik el, hanem, amit csak újabban kezdtek megtanulni, — a szinházbajáráson. Nekünk azonban, akiket nemzetfentartó intelligenciának szok­tak nevezni, ha áldozatot követelnek tőlünk, — nekünk csakugyan nem szabad a példát követni. Mi tudjuk, hogy micsoda értéke a nemzetnek, a magyar kultúrának a színészet. A mi helyzetünk ugyan talán minden más honfitársunkénál keservesebb, mégis híveknek kell maradnunk önmagunkhoz. A szomorúság évei a megpróbáltatások vég­telen sorozatát zúdították ránk és mi büszkén állottuk meg helyünket minden viharban és azok, akiktől mindig csak elvettek: mindig adtak, amikor nemes célért, hazafias, kulturális célért kell áldozni. Most pedig olyan áldozatot kívánnak tőlünk, amely tulajdon­képen nem áldozat, hanem mai helyzetünkben nyere­ség. Ugyanis, ha a múltban arra hivatkozhattunk, hogy fővárosi életet élünk és a főváros előkelő szín­házai elégítik ki kulturigényünket és művészi ízlé­sünket, úgy ma — sajnos — meg kell vallanunk, hogy abban a fővárosi színházi életben nem sok részt vehettünk. Megfosztott tőle az anyagi eszközök hiánya. Most tehát mi is rászorulunk az olcsón megszerezhető helybeli műélvezetre és ha tisztes­séges, törekvő színészek tolmácsolásában megismer­hetjük az értékesebb újabb darabokat, az nekünk haszon és többé már nem áldozat. Tehát: jó műsort és tisztességes előadásokat várunk a színtársulattól és lelkes, odaadó pártolást közönségünktől. Az évad anyagi sikerének alapja a bérlet, amelynek ára még a mai sanyarú viszonyok között se túlságosan jelentős és nem járnak vele mellékkiadások; utazás, étkezés, drága ruhatár és szinlap, toalett gondok és időbeli áldozat. A szín­padi fényről kell csak lemondanunk és jól mulatunk, épülünk, tanulunk és igen nemes cselekedetet mű­velünk a színtársulat fentartásával. Ne kopogtassa­nak hiába egyetlen szentmihályi úri portán se. Tegye meg ki-ki, erejéhez képest, amit tehet. A műkedvelők nemes és teljes elismerést érdemlő munkája pedig néhány héten át szüneteljen. Annyi nemes jó csele­kedet érdeme dicséri működésűket egész éven át, szerezzenek most érdemeket a pihenéssel, mely zavartalanul átadja a teret a hivatásos apostoloknak, nprilis 20-ikától az ő idejük kezdődik. Legyen ez az évad valóban az övék és legyen olyan sikeres, a minő az intelligens, a hazafias, a müveit és nemes- szivü Rákosszentmihály közönségéhez méltó. A húsvéti misék. A hivők hatalmas tömege töl­tötte meg a húsvéti ünnepek alatt templomunkat, külö­nösen husvét vasárnapján, amikor igen sokan be sem fértek a templomba. E napon a 10 órai nagymisét Pichler plébános tartotta. A kóruson a Credó énekkara énekelte Pornói János kántor vezetésével Schubert Ferenc magyar szövegű miséjét. A szépen fejlődő kar kitünően betanult éneklésével tűnt fel. A husvét hétfői nagymiséken a leánykongregáció és Credó énekeseiből álló vegyeskar szerepelt igen szép latin mise éneklésével. Ennek az énekkarnak betanitása özv. Baiia Ignácné érdeme, aki a kar vezetésén kívül szép „Ave Mária“ ének nagyon szép előadásával emelte az Istentisztelet fényét. Agorasztó Tivadar alispán ünneplése. Pest vármegye közönsége április 12-én délelőtt 11 órakor a vármegyeháza nagytermében Agorasztó Tivadar alispán 35 évi közszolgálatának megünneplésére Preszly Elemér Lapunak mm& mxámm 8

Next

/
Thumbnails
Contents