Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-08 / 10. szám
XXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1025. vasárnap, március 8. ■ V* o^auia RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG É$ SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám Ara 3000 korona Hirdetéseket (elvesz a kladóklvatni. Jubileum. A legértékesebb, mert legritkább emberi érzések közé tartozik a hála és önzetlen elismerés. Szinte ösztönösen irtózik az ember a hálától és ellenségessé, tartózkodóvá, rideggé válik azokkal szemben, akik iránt hálával tartozik, talán éppen a miatt,hogy a lekötelezettség árát ne kelljen megfizetni és ne kelljen elismerni, azt a fölényt, a mit a jóltevője vele szemben szerzett. Sokszor idéztem már ezen a helyen egy volt magyar poétának azt a klasszikus mondását, hogy: — ,Nem tudom miért gyűlöl engem ez az ember, holott nem tettem vele semmi jót?“ — A tömeghála azonban könnyebben kivirágzik. A megosztott teher, nem olyan súlyos teher, — aztán meg a tömeghála ünneplésben szokott megnyilvánulni, enhez pedig a magyar ember majdnem olyan jól ért mint a fényes temetéshez. Nos hát, ünnepet ülünk március 8-án, vasárnap. Nagy, súlyos adósság, régen esedékes tartozás az, a mit ezzel a jubileumi ünnepséggel Rákosszentmihály közönsége megfizet. Két d:rék, érdemes tagjár, negyven évi becsületes műnk» után megérdemelt nyugalomba vonulván, maga elé idézi, hogy köszönetét mondjon a becsületes munkásságáért, elismerését tolmácsolja és hálás szeretettel vegyen tőlük hivatalos búcsút, - a mi természetesen legkevésbbé sem jelenti a bus elválást, hanem csak aranykapu a jövőbe, a melyben már csak vidám szórakozás, kedves baráti érintkezés tartja fenn a kapcsolatot, a hivatalos munkák nyűgétől boldogan felszabadultakkal. Aki négy hosszú évtizeden át becsülettel helyt áll a maga őrhelyén, megbecsülést és elismerést érdemel, bármi légyen a feladat, mellyel küzdenie kellett. Ámde negyven esztendő a katedrán, az iskolában, a gyermek- nevelés gyönyörű feladatában százszoros dicsőség és százszoros é'dem. Idegölő, türelememésztő munka a nemzet napszámosaié, de annál nagyobb a dicsőség, ha becsületes magyar hazafiakat, derék, tisztességes férfiakat neveltek a kezükre bizott csemetékből és lelkiismerettel, gonddal készítették elő a magasabb műveltség befogadására. Wayand Károly és Radomszky Mihály, akiket Rákosszentmihály vasárnap ünnepelni fog becsülettel, eredményesen végezték nehéz feladatukat négy hosszú évtizeden át és azt az emberéletnyi időt csaknem egészen Szentmihályon értékesítették. Ha van ember, aki a jubileumi ünnepség kedves virágaira, örőmkönyeket fakasztó hála ünnepére méltó, akkor az igaz magyar lelkű, becsületes tanító az, aki negyven éven át végezte lankadatlanul nemzetnevelö munkáját. A vasárnapi két ünnepelt ilyen férfiú volt és ezért a jubileum igaz ünnep lesz, igaz ünnepe mindnyájunknak. Külsőségei mögött mély tartalom és őszinte érzés tölti meg igaz értékkel. E szerény sorokat pedig szeretettel küldjük az elébük hordott virágok közé, mi is, ennek községnek hűséges krónikásai — hazafias mun- kájuknak bizonyos mértékben osztályos társai. Mozzaikképek Rómáról. A tudomány ékes csarnokává alakult át a helybeli VllágmozgO a műit bét csütörtökjén. Felejthetetlen események: gazdag képtára a szépnek, magasztosnak, fenségesnek olyan áhítattal teli érzelmeit adták, amilyent még nem volt szerencsénk moziból magunkkal haza vinni. Zsúfolásig megtelt a terem, mely egy pillanat alatt templommá változott. A mélységes csend, áhuat, lelkek simu- lása, haunoniialása, egy közös tekintet, egy szemrebbenés Róma, az örökváros feté, telte azt azzá. Ez ünnepies csendben Aiblinger »Pápai himnuszának" lelkes szavai hangzottak el a Mária Kongregáció énekkarának ajkáról. Utana Dr. Kerner István pápai kamarás, kalocsai theologiai tanár nemesen egyszerű aikaja jelent meg az emelvényen, ki meleg, szépén s Lizáit szavaival és érdekes vetített képeivel közénk varázsolta a nagy Rómát, Krisztus Urunk földi helytartójának székhelyet. Gondolatainak pillanatától — pillanatra köveitek a fiatal tudós minden szavát, ki Rómában tartózkodásának legszebb emiekei koszorújából a legértékesebb emlékeket nyújtotta felénk. Elsőnek is Xi. Pius, a jelenleg uralkodó papa kepét mutatta be hófehér ruhájában a vatikáni kenben, hol valamisor a véitanuk hősi vére ömlött, megszentelve annak minden porszemet. Szent Péter utódát üdvözölve lélekben, a világ legnagyobb temploma, a Szent Péter oazalika jelem meg szemeink előtt. Itt aztan alkalmunk volt látni, hogy mivé vált az anyag, az ember, a művész kezében az imádandó Isten tiszieletere. A templom belsejének szemlélésekor ihlet szállt meg bennünket s csendes sóhajjal adtunk kifejezést mindnyáján csodálkozásunknak. Szent Péter sírja, Mózes, Piéta, mind a felsőbb, inspirált művészét remekei, tökéletes szépségükkel, méreteikkel elbűvöltek lelkünket. Ez az érzelmi hullámzás, elragadtatás elkísért bennünket a világ nagy apostolának, Szent Pálnak templomába is. Első tekintetünk a templom magas homlokzatara vetődött 8 e pillanatban úgy éreztük magunkat, mintha onnan Isten szeme tekintett volna le ránk, mely oly sztlid, mély, kék, mint maga az olasz ég. Benn a templomban minden freskó, szobor az étet illatát lehelte félénk s érezhettük valamennyien, milyen nagyszerű tud lenni az ember Isten szolgálatában csodalatos alkotásaival. A laterani bazilika és Havi Boldogasszony templomának szépségéi, szent ereklyéi, szintén mélyen meghatották lelkünket. Bizonyítja ezt az a halk áhitat, mely az egész hallgatóságot hatalmába ejtette minden hangosabb szó, gondolat kifejezése nélkül. A templomok mán, — nem emlitve mind a háromszázat — a viiag legnagyobb palotájának, a Vatikánnak képe vetődött elénk. Tizenegyezer szoba: a művészet és tudomány hazája, csak egy kis részé a római pápa otthona. Pápáink, a bőkezű mecénások mentették meg ezt a rengeteg műkincset a müveit világ számara. Igen, a müveit világ szarnál a, mert a most uralkodó Xi. Pius pápánk a híven őrzött kincsek közül a vatikáni könyvtárt, hol egyetlen nyomtatott könyv nincs, tárva-nyitva hagyta a világ összes történettudósai előtt tanulmányozás céljából, vallás- és nemzeti különbség nélkül. Bátran kereshetünk tehat uj igazságokat, nem találhatunk mast, csak a régit, mert a e könyvtár őre: az Úr Jézus Krisztus Áttérve a Rafael-féle stanzákra, egy-két képet kiemelve, láttuk a világhírű disputát, mely a keresztény hit es theologiUponk mai sxáma 8 oiitai« . r#
