Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-01 / 9. szám
XXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1925 vasárnap, március 1. 9. szám. RÁKOS VIDÉKE TÄRS AKI ALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-BtCíi 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szer vesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 120000. BL Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felveNZ a kladéhlvamii. HAUSER GYULA Egy név tűnik le az élet színpadáról, egy név, amely teljesen egybeforrott Rákosszentmihály rövid, de mozgalmas történetével, amelynek évtizedeken át nemcsak részese, hanem mozgatója, cselekvő tényezője s bizonyos mértékig irányitója volt. A kit jelölt egyszerű polgár volt csupán, de társai között messze ki magasló,értelemben, intelligenciában, maga szerzetté műveltségben zászlóvivő, szorgalomban oéldás, ügyességben, egyéni kedvességében irigylésre méltó. Ezek az eszközök, amelyeket becsületes, egyenes lélek és lelkes hazatiság irányított, segítették ritka emelkedésében és emelték polgártársai fölébe, a népszerűség vetöfényébe, amely soha el nem pártolt tőle. Régi budapesti — budai — iparoscsalád gyermeke volt Hauser Gyula. Folytatta ő is ősei mesterségét s mint kéményseprő került Szentmihályra, mely akkor még Csömör községéhez tartozott. A helyi közigazgatás ügyeiben Bitskey Gyula főjegyző vette hasznát legelébb és a szolid, értelmes, magátmüvelő, derék iparos csakhamar bejutott az AÍrnásy Pál-telep vezető társaságába. Mindenki megszerette és szorgalmának, ügyességének hasznát vette. Így történt, hogy Rákosszentmihály önálló köz-éggé alakulásakor egyhangúlag feléje fordult a közbizalom és a bírói székbe emelte. Akkor már övé volt a több rákosvidéki községre kiterjedő kéményseprő kerület és megélhetését biztosítva, képessé tette arra, hogy erejét közügyeinknek szentelje. Krenedits Sándor főjegyző hűséges, megértő munkatársa lett és maradt huszonhárom éven át, a mig csak a birói tisztet viselni képes volt. A közbizalom soha el nem fordult tőle. Meg is érdemelte, mert mindig önzetlenül, odaadással, megértő módun töltötte be hivatását s napról napra szaporította hálás barátainak seregét. Világos értelme, józan ítélőképessége mindig a helyes útra igazította és baráti megértéssel igyekezett azon, hogy híveivel, munkatársaival egyetértésben, összhangzatosan dolgozzék. Nem egyszer csudálatot keltett azonoan még ezek sorában is roppant emlékezőtehetségével és teljes tájékozottságával, amellyel ennek a községnek minden lakosát, minden göröngyét ismerte. A községházén kivül dolgos, lelkes tagja volt a kalh. egyház világi vezetőségének. Jelentős szerepet vitt iparosságunk élén, különösen az ipartestület megalakulása előtt, az ipartársulat idejében fejtvén ki igen hasznos tevékenységet. A Rakosszentmihályi Kör, Községi kaszinó, — asztaltársaságok s utóbb a Nagykaszinó vezetőségében hasznosította társadalmi szereplését s mint vidám, de sohasem léha pajtás is közkedveltségnek örvendett. Társadalmi és politikai mozgalmainkban vezetőhely illette évtizedeken át és soha sem érdemetlenül. Kiterjedt szereplése az egész járásra, hol mindenki ismerte, becsülte, s a felsőbb hatóságok is bizalommal és elismeréssel voltak működéséért. Ismételten megyebizottsági taggá választották és az országos ipari mozgalmakban, főként a kéményseprők országos szövetsége réven szintén értékesíteni tudta kiváltságos képességeit. Midőn néhá y évvel ezelőtt munkaerejének lanka- dását érezte, önkent visszavonult a közszerepléstől. Akkor még senki sem sejtette, hogy milyen tragikus ösztön hajtja a pihenés fele. Alig hagyta el ugyanis birói székét, alattomos kór keritette mindjobban hatalmába. Már nem volt tetteinek, akaratának ura, — ha itt-ott szerepelt, csak az egyre jobban összeroppanó daliás férfiú porhüvelyének roncsa járt az emberek között, a csillogó lelek már nem kormányozta azt. Éveken át közdött hatalmas fizikuma a gyilkos betegséggel, majd egészen romba dőlt s most mar a könyörülő halál váltotta meg földi szenvedéseitől. Megtért oda, ahol pajtásainak népes serege régen várja már. A hires községi hármas teljessé lett vele odaát. Évek hosszú során át együtt töltötte szabad idejét a három jóbarát: Hauser Gyula, Kubinyecz Lajos és Elblinger József. Minden csütörtökön az volt a kedvtelésük, hogy együtt jártak Budapestre göziürdóbe. Kubinyecz a törvenybiró, válogatott trabukkókkal telt tárcájával el nem maradt volna bírája mellől. Elblinger pedig, a buzgó esküdt elöljáró nagyokat kacagott mókáikon. Naiv, kedves, egyszerű világ volt az, amikor nagy korholásban részesít „Engli papa,“ (Engeibrecht József) ha a jobbik borának árat 4ü Krajcárra emelte fel. — Egy nagy család volt akkor a telepekből községgé tömörült Szentmihály és a civakodások sem mentek vérre, becsületre, szeretni pedig nagyon tudtak az emberek. Hauser Gyulát nagyon sokan szerették és Hauser Gyula, Rákosszentmihály első bírája becsületes leiekkel megérdemelte azt. A múltnak egy szép, hosszú, gazdag fejezete ér véget azzal, hogy időnap előtt, — hiszen csaK ötven- kilencedik évében volt — eltávozott közülünk Häuser Gyula, akinek nevét mindenki megtanulta ezen a helyen, akinek nevét megilleiődve fogják emlegetni sok-sok éven át ezentúl is késő unokáink. Talán még soha olyan embertömeg nem jelent meg nálunk temetésen, mint Hauser Gyula végtisztességén. Min ién utcából tódult a közönség a gyászház felé. Jóval a temetés ideje előtt már az utcán tolongtak az emberek, egymás után jöttek az autók, fogatok, továbbá a Budapesti Kéményseprők Ipartestületének, a Kéményseprők Országos Szövetségének, a Rakosszentmihályi Posta- és Tavirda Altisztek Csoporijának, a Rakosszentmihályi Ipartestület és Iparoskor küldöttségei zászlatkkal. A beszentelést Nagy Imre Leó, Pichler István és dr. Taraba József végezték. Pornói Rezső és János vezették az éneket. A postás dalkar gyászdala után kocsira teiték a nagy érc koporsót, s megindult a gyászmenet. ______A Csömört ut és Janos-utca sarkán ismét beszentelLa pnnk mal s«áma 8 «Mal,
