Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-15 / 7. szám
XXV. évfolyatfl. Rákosszentmihály, t92í>. vasárnap, február 15. 7. szárii. Kiiste ff VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZBGAZGATÁS! és KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kákosszentmihály, Szentkorona*utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVitH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket feliewz a ktadóhlvftiai. Város-e vagy tain? Egész csomó levél gyűlt fel szerkesztőségünkben az utóbbi hetek alatt és valamennyinek az a nevezetessége, hogy ugyanarról a tárgyról panaszkodik, kérdezősködik, elégedetlenkedik. A közönség maga igy élére állitván a dolgot, nem térhetünk ki előle, hogy szóvá ne tegyük és ezzel egyúttal sommásan el is intézzük az egész levélcsomót. Az a felvetett kérdés, vájjon város-e tulajdon- képen, azaz legalább is városi jellegű helység e Rákosszentmihály, avagy pedig csak egyszerű falu? Nem kell mosolyogni, mert elég komoly ez a kérdés, mondhatnám, verejiékesen komoly. Ugyanis valahányszor valami terhet jelent számunkra a városi jelleg, akkor mindig hűségesen megállapítják, hogy Rákosszentmihály nem falu, amikor pedig nekünk lenne hasznunk belőle, akkor következetesen megtagadják tőlünk a megkülönböztető jelleget. Emlékezetes tpág az a kedves rendelkezés, mely a háború alatt Rákosszentmihályt a gazdálkodó, a termelő községek sorába osztotta es a rekvirálás alkalmával éppen úgy követelte tölünk is a terméshányadot, mint amazoktól. Végzetes katasztrófa lett volna ez a mi sze ény, fix fizetésből tengődő és akkoriban sokat nélkülöző lakosságunkra, ha a járás néhány módosabb községe a maga feleslegéből testvéri szeretettel át nem vállalta volna a ránk eső terhet és meg nem ment minket a pusztulástól. Az ilyesféle nemes cselekedetekért még hálaszót se lehetett mondani, csak a szomorú, viharos idők történetének megírásra váró lapjain olvassák majd a késő utódok a tóluk emlékező megindító sorokat... Szóval, ha fizetni kell, ha korlátozásokat kell eltűrni, akkor falu vagyunk hivatalosan és a gyakorlatban egyaránt. A záróóra miatt évtizedeken át harcolnunk kellett, mert nem akarták elfogadni, hogy itt fővárosi közönség lakik, meiy — amikor lehet — kulturéletet is él. A közlekedésünk falusi igényekhez igazodik és este tiz órakor a tyúkokkal együtt elülnek a villamosok is. Még a drága és kegyelemből megadott színházi vonat is korábban indul, mint ameddig a fővárosban a rendes forgalom tart. Az átszálló jegyek szép vívmánya számunkra ábránd, mert mi nem tartozunk a főváros testéhez. A hivatalos .rendelkezések és korlátozások egész sorozata őrködik községünk falusi jellegén, minden méltányos és jogos szempont megcsúfolásául. A tanítói és(egyéb lakásbérek megszabása úgy történik, mintha Mucsa vagy Száldobágy édes ikeitestvérei volnánk és ki sem törödiK azzal, hogy nálunk a lakások nem olcsóbbak, mint a határvonalon belül, a vasúti és egyéb költségeket számitva pedig lényegesen drágábbak, mint azok. A tisztviselők Budapesten éveken át a villamos világítást igen nagy kedvezménnyel kapták, akik a határon klvii! szorultak, ettől kedvezménytől is minden kárpótlás nélkül elestek. Lehetne még folytatni ezt a sorozatot hasábokon át, de hiszen csak felesleges szalmacsépelés volna. Ellenben a minap az egyik szigorú és erélyes hangú hivatalos rendelkezés igen keményen kioktatta közönségünket arra, hogy nem falun lamk, hanem rendezett kulturhelyen, ennélfogva tudnia kell kötelességét, hogy háza tájat rendben tartsa és mint a fővárosban tiszta, rendes és gondozott legyen a község minden talpalatnyi helye. Ez a rendelkezés indította meg a szerkesztőségünket ostromló levelek zuhatagát és ez tette időszerűkké ezeket a sorokat, amelyek pusztán arra a nagyfokú méltánytalanságra akarnak rámutatni, hogy a városi és falusi jelleget következetesen és mindig a mi terhűnkre és kárunkra magyarázzák mindenhol. Íme a járáshatóság, bár el kell ismerni, hogy teljes jóakarattal és helyes törekvéssel rendet akar teremteni községünkben, de amikor tekintélyére támaszkodva, határozott rendelkezéseket tesz, ugyanakkor elárulja, hogy a helyi viszonyok alapos ismeretét nélkülözi és csaknem lehetetlent kiván a lakosságtól. Még csak hagyján, hogy a nedves lakások kiszárítását követeli, ez eierni feltétele a közegészség védelmének, de vájjon majd a nedves időben kilakoltatja-e az egész Szent György telepet és a Vida-teiep nag>óbbik feiét, mert hogy az á szegény lakosság a mai nyomorúság közepette milliókat nem tud áldozni a viskójára? Anyagi eszközök hiányában alig végrehajtható ezidő szerint a pontokba foglalt rendelkezés legtöbb más tétele is. A rendelet aira utasítja a lakosságot, hogy záros határidőn belül hordássá ki a kertjében összegyűjtött trágyát. Ugyanakkor a község atyja, a mi kertész-birank hétről-hétre azt prédikálja a lelkes szeretettel megirt „KU'kecskemét“ cikkeiben, hogy ezen a sivóhomokon a jó kertészkedésnek egyetlen alapfeltetele a bő és helyes trágyázás. Magyarázgatja, hogy miként gyűjtsük, érleljük és mikor, hogyan használjuk fei a trágyát, ami drága és nehezen megszerezhető kincsünkéi. Már most kire hallgassunk? Kertet csináljunk, termeljünk, hasznot szerezzünk magunknak és közvetve szegény hazánknak, vagy pedig tóvárosdit játszunk és még jobban koplaljunk? Mík vagyunk hat voltaképen: fiu-e vagy leány, város-e vagy fdlu? Ezeket az idézeteket innen is — onnan is kiragadván t. olvasóink leveleiből — végül is a mondó volnék, hogy mint talán mindenütt, úgy itt is a középen az igazság. Nem vagyunk se város, se falu, hanem kertváros, villanegyed, a főváros egyik különleges tartozéka. Igy tehát nem illik ránk semmi szabály merev páncélja, hanem méltányos és kettős jellegünket szem előtt tartó különleges szabályok szerint kell velünk elbánni, azok szerint kell minket igazgatni. A járashatóság jó célú rendeletét el keil fogadni, mint neiyes utmuiatást és lehetőség szerint követni kell és illik; még pedig a magunk érdekében is. Viszont azonban nem szabad a gazdasági érdekeinket sem szem elől téveszteni. Az a tárgya, mely a kertünkben kell, ha rendesen kezelik, megfelelő helyen
