Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-02 / 31. szám
Xtfv. évfolyam. Rákosszentmihály, 1925. vasárnap, augusztus 2. 31. szám. RÁKOS VIDÉKÉ tArsadalmi, közioazoatAsi és közgazdasAgi hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. D’Orsay Olivér gróf. D’Orsay Olivér gróf a hires magyar huszárezredes, j a magyar lótenyésztés európai hírű művelője és irányi- j tója e napokban ülte meg nyolcvanadik születése napját, < a mely örvendetes alkalommal országos ünneplésben 1 részesült. A nemes gróf évek sora óta Rákosszentmihály ; lakosa. Mindenki ismeri községünkben és mindenki \ a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel tekint reá. j Tiszteletet parancsoló, de egyúttal első tekintetre meleg j vonzalmat élesztő alakját ott látjuk mindenkor, a mikor Isten hithü szolgálatáról, komoly, fontos hazafias mozgalomról van szó. Egyebekben visszavonult életet él főúri otthonában és csak olyankor jelentkezik, ha jót kell cselekedni, ha áldozatot kell hozni, hogy a leg- 1 szerényebb formában eljuttassa bőkezű adományát. — A rangjának, állásának, korának, egyéniségének kijáró tiszteletadót szeretettel rójja le vele szemben mindenki és ö, a nemes gróf és hires ember szerénységével, jó- lelküségével és szeretetreméltóságával bilincseli le az embereket. Pedig Rákosszentmihály közönségének csak < kis része tudja a maga valóságában, hogy kicsoda ez a férfiú, a ki csendben és visszavonultan itt él közöttünk. Most, a nyolcvanadik születése napja alkalmából, igen szép cikkben foglalkozik vele a „Budapesti Hirlap“ és mi azt hisszük, hogy méltóbban nem ünnepelhetjük meg ezt az alkalmat, mint hogyha átvesszük a magyar sajtó i egyik legbecsültebb vezérorganumának ezt a közleményét és a következőkben közönségünkkel is meg- | ismertetjük: s * | Ki ne tudná azt, hogy Páris egyik legszebb téré* „Quai d’Orsay"-nak hívják. Vajmi kevesen vannak azonban» akik azt is tudják, hogy az a nemes család, amelyről a franciák ezt a teret elnevezték, ma már izig-vérig teljesen magyar 8 minden ténykedésében, egész gondolatvilágában az uj haza szeretete, megbecsülése és érdekeinek szem előtt 1 tartása nyilvánul meg. j A d’Orsay-család Éduárd gróffal jött a francia forradalom idején az országba. Fiai Aladár gróf császári és királyi kamarás, valamint ennek felesége Wallis Jaqueline grófnő, csillagkeresztes hölgy, a múlt század negyvenes í éveiben már együtt küzdenek a magyar ideálokért a többi * történelmi jelentőségű magyar nevek viselőivel egyetemben a Széchenyi, a Pálffy grófokkal. í A zalamegyei Türjén 1845. julius 27-én, tehát ma nyolcvan évvel ezelőtt születik meg az unoka, Olivér gróf, aki csakhamar bekerül a bécsújhelyi katonai iskolába, ahol kitűnik nagy lovagló készségével s lovagló tanárainak dédelgetett kedvencévé válik. Innen húsz éves korában kerül ki mint hadnagy s a következő évben a második önkéntes huszárezredben — ebből alakult később a 14-ik huszárezred — mokány békési és bihari huszárainak az élén, a porosz- osztrák háborúban átesik a tűzkeresztségen. Kitüntetést nem kap, mert unokaöccse a kitüntetéseket osztogató ősz tábornoknak, amire huszárainak egyike, a jó öreg Illés János imigyen -vígasztalé meg a busuló, elkedvetlenedett fiatal huszártisztet: „Ne búsuljon hadnagy ur! A maga dicsősége jó helyen van beírva, ide, a mi szivünkbe 1“ A nyolcvanas években d’Orsay Olivér gróf, mint a hadsereg egyik legkiválóbb lovastisztje a hires bécsi „Lovaglóiskola* tanára lesz s mint ilyen kerül le az egyik mező- hegyesi lóárverésre, ahol megismerkedik vele leveldi Kozma Ferenc, hazai lótenyésztésünknek ez a halhatatlan nevű megteremtője. Nemcsak megismeri d’Orsay Olivér grófot, hanem meggyőződik kiváló egyéni kvalitásairól s arról, hogy d’Orsay nemcsak nagyszerű lovastiszt, hanem kiváló hippologus is. így lett d’Orsay olivér leveldi Kozma Ferencnek legbensőbb munkatársa. A nyolcvanas évek végén osztályparancsnok, majd Mezőhegyes ménesparancsnoka s a kilencvenes évek elején Darányi Ignác dr. akkori földmivelésügyi miniszter már az állami gazdasági ménesek felügyeletével és irányításával bízza meg. Ezekbe az időkbe esik a hazai lótenyésztésben uj korszakot jelentő munkásságának kezdete. Már 1890-ben megalakítja a mezőhegyesvidéki kisgazdák bevonásával az első tájfajta tenyésztő érdekeltséget. Az eddig teljesen heterogén lőanyagot megfelelő kiválasztás, osztályozás és párosítás révén a népies lótenyésztésre százéves tapasztalat alapján legmegfelelőbbnek bizonyult Nonius fajta konstans anyagába csopottositja és szigorú, következetes tenyészeljárással egy uj, homogén lóanyagot, a mezőhegyesvidéki tájfajtát teremti meg. Ez volt talán a legnehezebb munka, hiszen a mindig kissé maradi gondolkozásu népet kellett jó eredményeket felmutató kiválasztással és párosítással a helyes irányzatról meggyőzni. Azóta több, mint harminc éven át szakadatlanul dolgozott és fáradozott s Kolozs, Makó, Majlát, Németperek egy-egy újabb állomásai az ország lóállományának feljavítása érdekében folytatott munkásságának. Ma érik meg csak igazán ennek az önzetlen fáradozásnak a gyümölcse. Egyre-másra alakulnak meg a vidéki tájfajta tenyésztő egyesületek, hogy a d’Orsay Olivér gróf által lefektetett irányelvek szerint hazai lótenyésztésünk naggyá s a világon elismertté váljék. Csak egyet akarunk jellemzésül még megemlíteni. A világháború harmadik esztendejében német hippologusok jöttek az országba, hogy megkeressék az „m. t.“ (mező- hegyesi tájfajta) bélyegzővel ellátott lovak forrását, mert ezek váltak be a legjobban a harctereken. Amikor a németek feladatuk végére jártak, imigy nyilatkoztak: „Irigyeljük azt az országot, amelynek ilyen intézményei vannak s irigyeljük azt az országot, amelynek van egy d’Orsay grófja.“ Ezért ünnepe az egész ország lóbarátainak és lovas- embereinek a mai nap, amikor a magyar népies létenyésztés igazi apostolának nyolcvanadik születésnapja alkalmából az egész magyar lovastársadalom, kezdve az egyszerű kisgazdától, a legnagyobb istállótulajdonosig, minden lovas szive szeretettel fordul Rákosszentmihály felé. Oda, ahol d’Orsay Olivér gróf abban a korban, amikor a legtöbb ember már a múltak feletti merengésben tölti idejét, még ma is lankadatlan erővel, frisseséggel szenteli minden tudását és energiáját az ország lovastígyeinek fellendítésére. Ma, amikor a népek a legádázabb gazdasági küzdelmet folytatják egymással, d’Orsay Olivér gróf eszméi és ideáljai követendő például állitandók óda, hogy lássuk, minő eredményeket vívhatunk ki minden téren, ha céljainkat energiával és szeretettel igyekszünk elérni. lapunk mai m&mm 8 «Mal* ___
