Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-28 / 26. szám
XXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1925. vasárnap, junius 29. 26. szám, RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Iskolaév végén. Irta: Zagyva József, áll. isk. igazgató. Istennek hála, eltelt egy iskolai esztendő, egy évtized óta először nyugodtan, sértetlenül, bárha nem gond nélkül. Az anyagi gondok itt is kisérnek, mint mindenütt az életben. Igaz, enyhe volt a tél, ele hosszú, s bármilyen enyhe is legyen a tél, de azért az iskolákat fűteni kell. A fűtőanyag elégtelensége szükségessé tette, hogy az anélkül is sok gonddal terhelt szülők áldozat- készségét vegyük igénybe és dicséretükre legyen mondva a szülőknek, ki-ki körülményeihez képest iparkodott segítségünkre jönni, hogy az iskola zavartalanul végezze munkáját, mert hiszen ki is volna közelebb a szülőhöz, mint gyermeke, s mi is érdekelné jobban, mint gyermekeinek előhaladása, jó tanulása, szellemi, testi kifejlése ? Előrelátóbbakká is tettek bennünket az elmúlt évek. Minden törekvésünk az, hogy még idejekorán gondoskodjunk a nélkülözhetetlen anyagokról. Az egészséges, jól fütött iskolaterem egyik elengedhetetlen feltétele a tanító és tanulók zavartalan munkájának, s a gyermek egészsége megőrzésének. Most pedig itt állunk, hogy számot adjunk munkánkról. Az évzáró vizsgálatok, főkép az elemi iskolában, némi képet nyújtanak az egész évi munkásságról, s ha nem is teljes fokmérői az elhaladásnak, de sokban tájékoztatják a szülőket és egyben megnyugtatják, hogy gyermekeik tanítása és nevelése jó kezekben van. A vizsga örömnap a szülőkre, a gyermekekre nézve egyaránt, koszorukötés, kalászokból, virágokból. A gyermekekhez úgy illik a virág, úgy illik az öröm. A gyermeknek nem kell még érezni az élet terhét, bár sokban érzik ők is az élet nyomorúságát, mert hiszen nem lehet minden úgy, a hogy az ő boldog korukhoz illik, de talán — mert ők jobb sorshoz nem szoktak és kevesebbel is beérik, kevesebbel is boldogok. Boldog a gyermekkor, de mégis már éreznie kell a kötelesség terhét. Örömet kell találniok a betöltött kötelességben, mert az élet folytonos láncolat, a hol a napok és az évek, mint láncszemek kapcsolódnak egymásba s a felvett benyomások kitörölhetlenül megmaradnak az emberi lélekben s irányt adnak, irányt szabnak az egész életre. Korán kelj fel, korán müveid a földet, korán hintsd el a jó magot. Irts, tisztogass, mert a késő munka, késő bánat. Hintsd el a gyermeki szívben a jónak minden magvát, mert még igy is lesz dolgod mindenkor. A szülői gondatlanság, nemtörődés nyomán bánatvirágok teremnek. Az elhanyagolt gyermek a legnagyobb bánat lehet a későn ébredő szülői szívnek. Már nagyrészben lezajlottak az évzáró vizsgák, örömtől ragyognak a gyermeki arcok, boldog mosoly vonul át a szülők ábrázatán, az élet ezer baja között is, látva kedves gyermekének előhaladását. De nemcsak a gyermeki szív, hanem minden jó ember szeretettel fordul a gyermeksereghez, hiszen ezek jó nevelésében látja újból felvirulni hazáját. A komoly munka között a tanítótestületek tagjai ráértek ünnepi előadások, színdarabok betanítására is, amik legutóbb is sok kedves örömet szereztek a szülőknek és gyermekbarátoknak. A szülői szeretet őrködjék felettük a szünetidőben is. Az a szeretet, mely nem vak, a mely őrző szemmel kiséri őket pihenésük közben is, kiszabja a munkát akkor is, mert hiszen két hónap hosszú idő s bár ez a munka nem rendszeres, de a tétlenségtől és a tanultak elfeledésétől megóvja a gyermekeket. Hálaadó istentisztelettel zárjuk az iskolai évet, kérve a Gondviselés jóságát, hogy vidám szívvel, jó egészségben térjenek vissza akkor, midőn megnyílnak az iskolák ajtai s friss erőben folytassák újból az elhagyott munkát. Szinház. A jutalomjátékok sorozatát múlt csütörtökön a szép- zenéjü „bzulamith* nyitotta meg. Címszerepét Lándori Mária választotta jutalomjátékául igen helyes érzékkel, mert szép, csengő hangja, énektudasa igen jól érvényesült benne. Az eléggé lát gatott ház lelkesen ünnepelte és virágokkal is megörvendeztette Az előadás egyébként is egyiae volt a legsikerültebbeknek. RaCz igen szépen énekelt, mint mindig és bőséges alkalma nyílt, hogy kellemes hangjával gyönyörködtessen. Feltűnően jó volt Chapó Ildikó, mint Abigail. Pompás a három kérő; Pelsőczy, Déry, Sáli. Fehér direktor szép hangja nagyon jól érvényesült a főpap szerepében. Igen soká és igen zajosan tapsolták Ács kitűnő alak volt és a hálátlan szerepben is jogos méltánylásra talált. Bakos kedves, vidám szerecsen szolga. Az egész előadás elismerésre méltó és hatását a függöny ismételt okvetetlenkedése és a balszerencsés befejezés se ronthatta meg. Pénieken közepes ház előtt egyik legjobb teljesítményét mutatta be a társulat. Pusztay Bélának, az egykori hires kolozsvári komikusnak vidéken még mindig népszerű és sűrűn adott bohózatát, a „Szerelmes anyósM, játszották valósággal mintaszerűen. A darab elejétől végig harsogó nevetésben tartja a közönséget, még pedig minden malackodás nélkül bolondos helyzetei, élénk története és kitűnő színpadi figurái révén. A vígan pergő előadásban mindenki dicséretet érdemelt. Horváth János kitűnő kuiyamosója ötletes és kacagtató, Kertay Ilka mulatságos anyós, Chapó Ildikó nagyon jó, pergő nyelvű cseléd. Ács pompás, életből ellesett figura, Déry vidám, Pelsőczy friss és fiatal, Rakovszky Margit szép és kedves, Bakos és Sáli jellegzetes és ügyes. Rácz és Polgár Margit kis szerepekben egészítették ki a kifogástaian összjátékot és tették teljessé a jókedvű előadást. A közepes számú közönség igen jól mulatott Újabb jelenség, hogy a darabok végén meglazul a színpadi fegyelem és a lanyha befejezés megrontja az illúziót. Orvoslást kérünk és Pelsőczy- nek parókát. Egyébként állandóan igen jó maszkokat latunk. Szép telt ház, jó darab, jó előadás a szombati siker forrásai. Bakonyi Károly ügyes szövege, Kálmán Imre kedves zenéje örök ifjúságot biztosítanak a „Tatárjárás“ operettnek Liapimi; mai mámm & ©Mai*
