Rákos Vidéke, 1925 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-04 / 1. szám

, rw , Rákosszentmihály, 1925« vasárnap, január. í. szám. VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákooazentmlliály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelői szerkesztő: • BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120000. EL Fél évre: . . 60000. „ Negyed évre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felve«* a kiadóhivatal. (Jj esztendő. Megint csak fordult egyet az idő kereke s az emberek éledő reménnyel „boldog uj évei* kívánsággal köszöntgetik egymást. Boldog uj esztendőt 1 Örök refrén, mely mindannyiszor újra meg újra felhangzik, midőn egy verejtékes, küzdelmes, nyomorúságos esztendő elmúltával az örök törvény jóságos kegyelme szerint a megkönnyebbülés érzése száll a szivekbe és búcsút vevén a lezáruló múlttól — ismét közénk repül, a jóltevő tün­dér és aranyszarujából a reménység tarka sugarait szórja lelkűnkbe ... Eddig minden rossz volt, csupa küzdés, csupa csalódás, de ezentúl minden más lesz: szép, jó, csillogó a jövő, káprázatos képe ábrándjainknak; jó, nemes, becsületes lesz a világ és mi magunk is meg­javulunk, hibáinkat jóvá tesszük, vétkeinket megutáljuk, szivünk megtelik szeretettel, lelkünk jószándékkal, aka­ratunk megacélozódik, energiánk újjáéled és ki ne hinné ezen a napon ? — a sors is kegyelmes lesz ezután irán­tunk; ami gonosz volt, sötét és szomorú, az mind a múlté, a jövő ellenben rózsás, illatos és verófényes. Nagy kegyelme a jó Istennek ez a rózsaszínű pápaszem, amely a karácsony szent áhítata és lelki meg­tisztulása után jut csodás ajándékul számunkra azon a napon, amely a végtelen időt az arasznyi lét számára apró szakaszokra szabdalja, hogy a szűk korlátok közé szoruló emberi élet a maga képére rendezkedhessék be és véges elméjével keskeny határai között eligazodhas- sék. A ki nem oltható és el nem pusztítható reménység az egyetlen hathatós fegyver a kétségbeesés ellen, mely meddő küzdelmeink után hatalmába keríthetne. Ennek a reménységnek azonban egyetlen igaz és komoly alapja a hit, győzelmes fegyvertársa pedig a szeretet. Ha lel­künket élő, szilárd hit tölti meg, szivünk a szeretet szolgája és a vidám reménység igy kél fel bennünk: akkor a „boldog uj esztendő* nem üres szólam többé, idézése nem konvencionális udvariasság, nem hiú ábránd, hanem élő valóság és komoly jövö, amelyre bizton számíthatunk. Minden romlásunknak, egész sivár és kietlen jelenünknek, lelki és testi nyomorúságainknak és két­ségbeejtő csonkaságunknak végső alapja és kutforrása az emberi lélekbe férkőzött romlás, a hűtlenség, szere- tetlenség, gonosz kapzsiság, gyűlölködés, haszonlesés és a gyarló ember bűneinek ezer más fertelmes meg­nyilvánulása. A régi eszményképek az embertömegek leikében elhalványulnak, a régi szentnek és nemesnek bizonyult elveket és igazságokat cserbenhagyják, uj gondolatvilágban uj eszmék kerekednek felül és elhagyván a régi, biztos alapot, csalóka lidércfények imbolygó világossága után bodorognak a balga tömegek. Vájjon mit jelent ebben a világban az uj esztendő? Meg- szakithatja-e szenvedéseink láncolatát, teremthet-e csodát, amely egyszerre visszavarázsol a boldogság országába, vagy elvezet a jövő tündérkertjébe, ahol még dicsőbb nagyság, tisztább öröm, boldogabb élet vár reánk? Csodák manapság aligha történnek. Amit meg nem érthetvén csudának tartunk, arról is előbb-utóbb kiderül, hogy nem csoda, hanem törvényszerűség, meg­levő okok kérlelhetetlen következménye, termőföldbe került magnak élvezhető vagy mérges, pusztító terméke. A sült galamb aligha fog a szánkba repülni, a világ aligha fog a mi kedvünkért önmagától megfordulni. A rózsaszínű pápaszemért tehát hálás szívvel köszönetét kell mondanunk a gondviselés kegyének, de csak annyi hasznát vehetjük, hogy egy kissé összeszedjük magunkat, feliélekzünk és erőt gyűjtünk arra, amiből az a bizo­nyos boldog uj esztendő csakugyan megszülethetik. Arra, hogy a lelkünket megmunkáljuk a jobb jövő előkészí­tésére. Arra, hogy komoly alapot építünk testi és szel­lemi munkánkkal a jobb jövő számára. Arra, hogy a lelkek megtisztulásával ismét úrrá tesszük a nemes, önzetlen szeretetet, Istentől nyert lelkünk legdrágább kincsét és talizmánját és a hit, az erkölcs, az ember­szeretet, a munka, a szorgalom, a komoly akarás hatalmas erejével vágunk utat kopár jelenünk termé­ketlen sziklái között a szebb, jobb, boldogabb jövő édenkertjéig. Isten adjon erőt erre a nagyszerű testvéri mun­kára és térítse jobb útra azokat, akik a nagy testvéri­ségnek megmérgezői világszerte. Majd megszülető akkor a várva-várt csuda és elérkezik az annyit idézett boldog uj esztendő. I HÍREK. Huszonötödik évfolyam. A „Rákos Vidéke* mai számán ott ékeskedik a negyed- százados munka tündöklő érdemjele: huszonötödik évfolyam. Azt jelenti ez, hogy a mi kis lapunk immár huszonöt éve teljesíti kötelességet ezen az őrhelyen: a hazafiság, a magyar­ság, a magyar művelődés, a valláserkölcsös szellem és a köz­ügyek szolgálatában; teljesíti jói vagy gyarlón, de minoen- esetre a legjobb akarattal, a legtisztább szándékkal, becsüle­tes meggyőződéssel és teljes odaadással. Érdekes volna, ha alkalmilag egy kis visszatekintésben felvonultatnánk ennek a huszonöt esztendőnek rövid történetét. Talán meg is tesszük j egyszer. Ezúttal csak annak a szivbeli kötelességünknek teszünk eleget, hogy köszönetét mondunk — Isten után, kinek nevében az első sor Írásunkat papírra vetettük — a mi jó közönségünknek, mely e hosszú, küzdelmes idő alatt, jóban rosszban hi ven kitartott mellettünk és a „Rákos Vidéké“-t hűséges, meghitt barátjává, kedves krónikásává, rendes heti olvasmányává tette és sok-sok nehézség leküzdése után erőt adott arra, hogy ez az újság a főváros környékének egyik legtekintélyesebb lapjává fejlődjék. Mint eddig is mindenkor, úgy ezúttal sem Ígérünk egyebet, mint hogy ezentúl is híven haladunk a régi utón és becsülettel teljesítjük kötelességün­ket. A mi toliunkat a lelkiismeretünk és a szivünk vezeti és vezette mindenkor. Aki nem visszavonást keres, aki hisz az Lapunk ma) Máma 8 oldal*

Next

/
Thumbnails
Contents