Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-30 / 13. szám
XXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1024. vasárnap, március 30. 13. szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorons'Qíefi S7. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre GOOOO. K Fél évre: . . 30000» „ Negyedévre: 15000. „ Egyes szám éra 1500 keronsa Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal." Az örök téma. Megint csak a mi örök témánkkal kell ma foglalkoznunk: a viiíamosvasut dolgával, amely bárminő régi, mégis mindig uj marad. Nincs ránk nézve ennél fontosabb, s annyi levelet, felszólalást kaptunk az utóbbi napok folyamán is, hogy meg lehetne velük tölteni akár az egész lapot. De ne tegyük unottá ezt a fontos kérdést, azért engedjék meg, hogy mindazt, amit közönségünk jogosan, helyesen és a méltányosság határai között követel, néhány rövid pontba összefoglaljuk: 1. A mostani menetrend általában megelégedéssel találkozik ugyan, de azért ne hallgassuk agyon a körforgalmi járatok ügyét. A körforgalomhoz közönségünk feltétlenül és mindenképen ragaszkodik s most már nem tudja el sem képzelni, hogy mi az akadálya a megindításának? A legvadabb és legegyügyűbb híresztelések keringenek a közönség körében. Nincs hó, motor szaladgál elég sok. A pálya, ha csakugyan rossz, miért nem javítják ? A körforgalom fentartása szerződéses kötelesség és ahhoz a lakosság ragaszkodik és intézkedést kér. 2. Az uj, a jó menetrendben a rákospalotai és nádastói (alias körforgalmi) vonatok még mindig egymás nyomában járnak. Hát ezt a babonát már csakugyan nem lehet megtörni még most sem ? Miért szólatja meg magát naponta minden félórában a társaság, holott csak egy kis célszerű beosztás kellene és ez az évtizedes „humorka“ nyomban megszűnnék? 3. A „normális" állapotok felé közeledünk s eszébe jut a lakosságnak, hogy valamikor éjjel tizenkét óráig tartott a rendes forgalom és félketíőkor indult a színházi vonat. Túlságos áldozatot nem kíván senki, de legalább tizenegy óráig mégis csak fenn kellene tartani a rendes forgalmat, a színházi vonatot pedig indítsák tizenkettő után (ha lehet félegykor). Tavasz van, nyár felé haladunk, tiz órakor mégis kissé korán esik a pont a nap végére. Aki pedig a drága színházi vonatra költ, az a nyári szórakozásokból is részt kér .s annak még korai a 11 óra 40 perces indítás. 4. Csekélység, de a rákosszentmihályiak régi és — valljuk meg — méltányos kivánsága: A színházi vonat utasainak zöme szentmihályi. Megérdemelnének egy kis előzékenységet, hogy ne kelljen Nagyitcénél átszáliniok. Talán egy kis jóakarattal ezzel a kedveskedéssel meg lehetne őket örvendeztetni. 5. A tisztviselő bérlettel kapcsolatos lelketlen és méltánytalan megszorítások eltörlését kéri a közönség. Képtelenség, hogy ne lehessen útközben is felszállani ezzel a bérlettel. Egyik szentmihályi lakos köztisztviselőnek dolga volt a mátyásföldi rendőrkapitányságon. Reggel odautazott, majd a dolga végeztével igyekezett be a hivatalába. A cinkotai vonattal eljutott Nagyitcéíg, itt pedig felszólították, hogy vagy szálljon le, vagy váltson jegyet budapestig. A bérletével nem utazhat. Leszállt és megvárta a szentmihályi vonatot. Erre sem engedték fel, mert „útközben" nem szabad a bérlettel felszállani. Menjen vissza gyalog a Határ-utig (Nagyitcétől) és üljön fel ott, akkor utazhat a bérletével, máskülönben fizetnie kell. A hivatala pedig várjon ... Hát igy csakugyan nem szabad bánni köztisztviselővel, akármennyire acsarkodik is rájuk ebben a szomorú országban mindenki. „Nemzet gerince, hazafiság oszlopa, a nemzed műveltség és honfierények letéteményese, a kötelességíeljesités bajnoka" — mindig, ha áldozatot, lemondást és munkát követelnek tőle, de rúgja, tépi, huzza és irigykedve gyűlöli mindenki, aki valahol üthet rajta. Az a tisztviselő-bérlet móka olyan kicsinyes, olyan alantas, a vállalat szempontjából annyira jelentéktelen, olyan Ízléstelen és olyan visszataszító, hogy szégyelnie kell annak az agyvelőnek, amelyik kigondoló munkájában kiverejtékezte. A Hév. sokkal magasabb színvonalon álló vezetői pedig bizonyára alig is tudnak róla, mert már régen eltörölték volna. Ha egyszer felvilágosítják, hogy egyebet ne mondjunk Bódy Tivadar dr. vezérigazgatót, vagy Széli Árpád igazgatót: százat egy ellen, hogy egyetlen intéssel eltörülik ezt az időtlenséget Ha megköveznek is érte, megint csak azt mondom, hogy a Hév. fejei belátó, okos, jóakaratu úriemberek és ha ezekről a dolgokról kellő nyomatékkai felvilágosítást nyernek, a vállalati érdekek komoly sérelmeinek határáig meg fognak minden lehetőt tenni közönségünk méltányos kívánságainak kielégítésére. Ezek a kívánságok pedig elsősorban azok, amiket itt most pontokba foglaltunk. L ■ iirar tb ffigaaai HÍREK. S GS3BZBB2ZSSS&Z£3Sa A polgár finiskola ünnepélyei. Igen kedves és tartalmas keretek között ünnepelte meg a helybeli polg. fiúiskola ifjúsága március idusát. Kohajda Margit tanárnő hazaszeretettől izzó beszédét számos szebbnél-szebb, derekasan elszavalt hazafias költemény és sikerült énekszám követte. Március 19-én pedig első önképzőköri dtszgyülését tartotta meg az ifjúság. A kitűzött pályatéíeleket három növendék dolgozta ki legjobban! „Vörösmarty Mihály“-t Tahy József IV. oszt. t., „Széchenyi istvánM Knöpfler Jenő IV. oszt. t. és „Toldi Miklósit Juhos György III. oszt. növendék. Feltűnt a növendékek szép stílusa, helyes mondatszerkesztése, felfogása és gondolatvilága, ami a vezető tanárnő vallásos, hazafias munkálkodásának és szakszerű vezetésének tulajdonítható. Csinos szavalatok, zene- és énekszámok — tárogatóval és gitárral — tarkították a műsort. Jól szavaltak: Finán Tamás IV. és Szanyi János III. o. növendékek. Szépen énekelt Schmidt László IV. o. tanuló. Az ünnepély, mely szépszámú közönség jelenlétében folyt le, Regös József igazgató névnapi üdvözlésével ért véget/ ki úgy Pichler István iskolaszéki elnök mmf műm® 3 oldal*
