Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-10 / 45. szám
XXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1924. vasárnap, november 10. 45. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 87. Megjelenik minden vasárnap. Felelői szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár i Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket telvesz a kiadóhivatal. Uram, Te jársz itt? A harctér kihalt. Csont és vér termékenyítette meg ; a világ szántóföldjét. A hideg északi szél élesen süvölt s rezgeti meg a lombtalan fákat, száraz bokrokat. A hold halvány fényével bevilágítja a tájat. Az ősziesős fa alatt, a nedves földön egy katona vergődik vérben. Piros párnájáról fölemelkedik, végigsimitja csapzott haját, sápadt, verejtékes homlókát s körüljártatja lázban égő könnyes szemeit: körülötte holt bajtársak. Szánakozva néz rájuk, pedig a halál angyala ott áll fölötte is, csapásra készen. Hirtelen fölélénkül. Mozgó árnyat lát, figyel. Talán . segítség . . . Csalatkozik: az árnyék nem jön közelebb; minden erejét megfeszítve figyel, s látja, hogy az egy . fenyőfácska, mely a szél erejének engedve hajladozik. ! Lehanyatlik. ; Szenvedő fejét újra lehajtja véres ágyára; lelke , lázong, sajog a nagy fájdalom, a rövid élet miatt... j De lázas gyötrelmében kiejtett zúgolódó szavai i most fohászra változnak, s az előbb még lázongó ész, 1 ajak, most halk imát suttog. Lelke megkönnyebbül, nem ragaszkodik már annyira az élethez, de még vár valamit: várja azt, aki megvigasztalja, erősiti, előkészíti és kísérője lesz hosszú útjában. Jól remélt Az Erősitő jön már: a hősök közt halvány fénybe burkolt fehér alak jár, s valamint a napsugár, mely nem ismer nemzeti határokat, leereszkedik minden hős fölé, mindegyik hóm- . lokára bakérkoszorut tűz, kezébe pálmaágat ad. A szén- | védéstől elváltozott arcokról letörli a vért, lecsókolja a j könnyet. Most már érzi, tudja a haldokló, mi okozta lelki megváltozását: az Isten közelléte. Lázasan suttogja: Uram, Te jársz itt? Szenvedek... jöjj, vigasztalj... S a Mester jön. Jön, hogy gyönge gyermekét, aki elfordult Tőle, de most bízva vigaszért esd, megenyhitse. „Fiam, szenvedj szeretettel. Én is gyötrődtem miatta- * tok, de szeretetem erősebb, nagyobb volt, mint fájdalmam: győztem. Most rajtad a sor. Mutasd meg, hogy hős vagy, aki nemcsak meghal, de szeretettel hal meg. Gondold meg, hogy ^ ezzel nemzetedet mented meg a haláltól, s haláloddal, miként az enyémmel, majdan 'béke száll a földre I- I A haldokló halkan suttogja: Értlek Uram, közel vagyok hozzád. Töviskoszorud, ürmöd, epeitalod az í enyém is. Mondhatnám kegyetlen sors, de mindegy. így kell lennie... ez a léleknek, akiben lélek van, sorsa, ; édes terheltsége •.. s jól esik tudnom, hogy ugyanazon a kereszten szenvedek, melyen Te, s ugyanazon ostorcsapás szaggat szét, mely téged. A haldokló szemei lecsukódnak. Uram, imádlak, ! szólj... suttogja alig hallhatóan. Az Ur arcát a szent öröm tüze festi, midőn ajkát beszédre nyitja: „Oh jöjjetek utánam s küzdjetek; jöjjetek közelebb, ha gyöngék vagytok; érezzétek meleg szivem lehét. Küzdjetek földi éltetekben a vérontásig s kérjétek a kegyelmet szenvedésemre való tekintettel, — győztök!“ * Lapunk mai s Az Ur szelleme ráborul a hősre s ajkával zárja le szemét. A nagy harctér üres. Nincs rajta már senki. A hold eltűnik, lassan megvirrad, de a nap csak késik. Azt hinné az ember, hogy elfelejtkezett nagy munkájáról, pedig már rég halad vándorutján. De benne is van könyörület: ködfátyolba burkolódzik, hogy ne zavarja a vértanuk békés álmát. S ha leszáll az éj, közöttünk járnak azok, akik már rég elmentek szeretteink közül s mosolyuk arról beszél, hogy a földön minden múlandó. A mi óránk is le fog járni s egyszer eljön a nap, amikor számot kell adni magunkról és nem másokról. Kohajda Margit György János Kisázsiában. Megírtuk, hogy György János barátunk több évre szóló szerződéssel Kisázsiaba utazott, hogy tudását és képességeit a török kormány nagyszerű uj vállalkozásainál érvényesítse. Messze idegenbe távozott, kedves barátunk igen érdekes levéllel örvendeztetett meg Adanából, hol jelenleg foglalatoskodik. A levet főbb részeit az alábbiakban közöljük abban a szilárd meggyőződésben, hogy őszinte örömmel fogadják, t. olvasóink, addig is, mig Görgy János beválthatja kedves Ígéretét és részletesen beszámol utazásáról és kisazsiai élményeiről, melyeknek leírása a Rákos Vidéke nagy érdeklődéssel fogadott uj rovata lesz : „Személyesen elbúcsúzni — a hirtelen jött elutazás miatt — nem tudtam 1 Most, hogy végre 9 napi eseménydus utazás után szerencsésen megérkeztem, jóvá akarom tenni mindazt, amit elmulasztottam s k. Zoltán bátyámtól, — az összes szentinihályi ismerősöktől, barátoktól és mindenkitől, akiket szerettem s akik engem is szerettek — őszinte baráti szívvel elbúcsúzom I Erősen hiszem, hogy nem örökre, csak a viszontlátásig! Egy pár év olyan hamar elmegy s ha a szerencse csillagom nem hagy el 8 az Isten is megsegít, nemzetemnek dicsőséget szerezve, perspektívámat meg növelve az erkölcsi és anyagi sikerekkel, viszontlátom Rákosszentmihályt, a jóbarátokat s mind azt, ami „köt“ s felejteni nem hagy ! Török testvéreink barátságát élvezve, minden a legjobban megy ! Ói iási lehetőségek vannak! Itt már nincs „sötétség“ ! A török nemzet dicsőséges fegyverténye megadta a továbbb- fejlödéshez szükséges feltételeket! Adana Kisázsia leggazdagabb vidékén fekszik! Olyan meleg van itt most nappal, mint odahaza az augusztusi kánikulában! Tél nincs: Nyáron 50-65° C meleg van állandóan! Én egy mechanikai iskolában vezetem a munkálatokat I Iskolánk gazdasági és mechanikai fakultással bir 1 jelenleg 50 - 60 tanuló hallgatja az előadásokat 1 Nem messze tőlünk — északra — húzódik el a Taurusz 3500 m. magas, állandóan hóval, jéggel fedett hegyláncolata 1 Iskolánk mellett folyik el a Sehan folyó — akkora, mint a Maros — s délre tőlünk fekszik a város 60.000 lakossal s a keleti egzotikumok oly tömkelegével, hogy ha egy sétára — fél óra járásnyira van tőlünk a város, mi természetesen, mint itt minden valamire vaió ember, autón járunk — Bemegyünk, hát kábult fejjel séma 8 Gidai.
