Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-28 / 39. szám
XXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1924. vasárnap, szeptember 28. 39. szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY nagyközség és SZAMOS egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Kezdetlegesség. Valami külföldi kiválóság járt nemrég Magyarországon és a lapok részletesen beszámoltak róla, hogy megmutatták neki megcsonkitott országunknak csaknem minden nevezetességét, — megismertették intézményeinkkel, körülhordozták fürdőhelyeinken és az előkellő nyugati vendég elragadtatással szemlélte az elébe tárt csodás természeti szépségeket, nagy elismeréssel nyilatkozott mindenről, de végül őszintén megjegyezte, hogy a tapasztalt állapotok általában még — kezdetlegesek. Ez a gyöngéd jelző kegyetlen nyíltsággal jellemzi viszonyainkat és bár némi túlzással csaknem minden berendezkedésünkre — sajnálatosan — ráillik, — fürdői életünket és körülményeinket tökéletes joggal aposztrofálja. Nem akarok járt utakat taposni, hiszen tavasz óta egyébről sem olvasunk, mint nyaralásunk bajairól, mizériáiról, fürdőéletünk hiányairól, a balatoni drágaságról és sok-sok minden egyébről, a mit viszont a drága magyar viz pompás partjain nélkülöznünk kell. A balatoni közlekedés, ime máig is tökéletlen, hiányos, kezdetleges. De vájjon csodálkozzam-e rajta, én, az ős rákosszent- mihályi, holott minálunk, a főváros közvetlen határán nem kevésbbé kezdetlegesek a közlekedés állapotai és évtizedek óta hiába küzdünk a megjavításukért. Vagy panaszkod jam- e, hogy — példának okáért — egyik legszebb és legértékesebb alkotásunk, a Rákoszentmihályi Nagykaszinó berendezése és felszerelése dolgában még mindig a kezdetlegességnek is csak kezdeténél tart, holott a Balaton-környék egyik legnagyobb fürdő éttermében, ahol az évad folyamán több száz vendég étkezik és szórakozik naponta, — nincsen vizes üveg az asztalokon, hanem az ivóvizet a legkülönfélébb alakú likőrös és pálinkás palackokban szolgálják fel. Első napon azt hittem, hogy ingyen adják a jóféle koantrót a fekete kávéhoz s csak később tudtam meg, hogy bizony csak ártatlan ivóvíz szerénykedik a parvenü palackokban. Ne legyek-e büszke a szentmihályi fürdőre, amely a homoktenger közepén mégis csak üdítő bázis, - amikor a világ egyik legpompásabb természeti tüneményét, az áldott vizű, nagyszerű hévizi tavat ócska, rozoga, csaknem bibliai értelemben kezdetleges, korhadt fa uszó- ház koronázza és a csodás jótéteményt már nem is bosszantó, hanem idillikusán kezdetleges körülmények között élveztetik a fürdő vendégeivel. Mit lehetne ebből a telepből csinálni úgynevezett „európai“ élelmességgel, vállalkozó és üzleti szellemmel, bátor befektetéssel és hozzáértő ügyességgel, anélkül, hogy a patriarkális tisztességet kiirtanák és kapzsi haszonleséssel cserélnék fel 1 Nem Európa, hanem mind az öt világrész egyik leghíresebb gyógyfürdőjévé válhatnék. De ekkor kétágyas szobába nem lenne elég egy mosdótál, a szálló kapujába portást kellene állítani és a „szeszélyesebb“ vendégek rendelkezésére — ruhakefét is kellene bocsájtani. Igen derék, becsületes asszonyok, emberek gondozzák ezeket a tiszta szállodákat, de takarítás ideje után élő lény nem I mutatkozik semmiféle csengetésre és kiszolgálásról szó ! többé nem eshetik. Aki pedig a késő esti vonattal érke- ! zik, az bolyonghat a fenyvesek alatt kedvére, itt ugyan ! szállást nem kap senkitől, ha csak be nem nyit egy j szobába, amelynek véletlenül nincs lakója. S Pécsett jártunk julius végén. Egy barátunk, aki ' országosan ismert kereskedő, a város legelső szállóját I ajánlotta, ahol évente többször maga is meg szokott for- i dúlni egy-két napra. Úgy volt, hogy találkozni fogunk | vele Pécs városában. Ehhez alkalmazkodtunk és csak- j ugyan oda szállottunk, azonban a barátunk után hiába : kérdezősködtünk, a három portás közül nem ismerte í senkisem. „Nem járt itt talán előttünk ?“ kérdezősköd- . tünk, mire a három portás határozottan kijelentette, hogy nem. Megjegyzendő, Pécsett a gondosan kitöltött hivatalos bejelentőlapokért személyenként (házastársak- j nak küiön-külön) 6000 koronát kell fizetni. Nos hát, utólag derült ki, hogy barátunkat hiába kerestük Pécsett, ; mert a megérkezésünk előtt való napon utazott el I ugyanabból a szállodából, ahol napokat töltött, még > pedig nem szomorú magányosságban, hanem úgy, hogy naponta négyen-öten keresték fel és találták meg a í kapus útmutatása alapján a szobájában. Fényűzően ! berendezett, elsőrangú vendégfogadó és ilyen kezdet- í leges állapot I Ellenben arról is érdemes csevegni, hogy I a szoba, melynek árát napi 125 koronára jelezte a I hivatalos árszabás, végeredményében 167 korona volt a j szállodai és luxus (vagy forgalmi) adót, a kiszolgálás illetékét, bejelentő cédulát és egyéb járulékokat hozzá- I számítva. Nem becsületesebb, egyszerűbb és világosabb lenne, ha pontosan tudná az utas az első pillanatra, S hogy mi a fizetni valója és ehhez alkalmazkodhatnék? j De akkor arról is lehetne beszélni, hogy az adódzsungel- j ben miért nem láthatunk világosan és miért nem tud- j hatjuk nem bizonyosan, hanem legalább körülbelül, hogy i mit és miért kell fizetnünk és mi az igazán kötelező és : mellőzhetetlen közterhünk? Nem tudom, hogy a külföldi szállodákban j miként áll a dolog a borravalók dolgában, de azért aligha nem a kezdetleges állapotok egyik tünete minálunk, hogy ugyanakkor, amikor 10000 koronát í számítanak fel naponta a vendégfogadóban kiszolgálás cimén, ugyanakkor kilenc alkalmazott tartja a tenyerét eltávozáskor a borravalóért, még pedig ugyanazon a Pécsen, ahol éppen a borravaló dolgában megmutatják, hogy miként lehet a kezdetleges állapotoknak véget vetni egy merész és komoly újítással. Pécsett ugyanis — a szállodát kivéve, egyáltalán nincs borravaló. A pincér illő tisztelettel visszautasítja minden körülmény között, kijelentvén, hogy a borravaló benne van már az árakban. Nem fogad el borravalót a borbély, de sőt még a cigány sem. A felajánlott 10.000 koronát ijedten utasította vissza ’ azzal, hogy a zenét a kávés fizeti. Aki nótát rendel, legfeljebb itallal kínálhatja meg, pénzt nem adhat neki. Egyébként a cigány dolgában már ízléses haladás az az kapunk mai nánia 3 wM&h
