Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-08-03 / 31. szám
XXlV. évfolyam. ftákosszenftnikály, 1924. vasárnap, augusztus 3. ál. szám RÁKOS VIDÉKE tArsádalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős 8zeri e8ztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120000. K Fél évre: . . 60000. „ Negyedévre: 30000. „ Egyes szám ára 3000 korona Hirdetéseket felvess a kiadóhivatal. Vezeklós a Balaton partján, j Boldog semmittevésben ülök a Balaton partján és | sütkérezem a ragyogó napfényben. Szél ]ár a gyönyörű, ! nagy magyar vizen és a tengerfiók ezüstös hullámai széles rétegekben fodrozódnak a part felé. Teljes csend j és nyugalom; eboen az órában a zene sem szól. A j lekötött csónakokat üresen himbálja a háborgó viz; a í hatalmas uszóház hosszú bejáróhidjan itt-ott merészkedik \ csak befelé egy-egy bátorszivü vizrajongó . . . A csendes pihenő alatt csapongó gondolataim hazaszállanak a mi Kedves otthonunkba, amely ha el is törpül az ilyen mesebeli, csodás — és csak éppen hazai, magyar volta miatt nem csodált — fürdőhely mellett, mégis csak kedves és a maga nemében szép és értékes nyaralóhely, eléggé meg nem becsült klimatikus gyógyhely es a legkeilemeseob kerti lakás a zajgó főváros töveden, ahol városi és falusi életet egyesitnetnek maguknak lakosai és amely, mit szaporítsam a szót — a földkerekség minden legszebb csodájánál kedvesebb nekünk, — mert hiszen a miénk! Mint ahogy Szent- mihaiynak egyik régi, törzsökös lakosa ráíratta egykor művészt ízléssel megépített villájára az ötletes jelmondatot: „Kicsi, de az enyem.“ Miként szeretnek minden jót ráhalmozni erre a ' tenyérnyi töidaaradkára, a melyet a sors kegyéből ma- ! gunkenak mondhatunk és miként kellene szeretnünk nekünk, mindnyájunknak azt a helységet, azt az otthont, | amelyet nagy reszüen magunk alkottunk magunknak, a mely a mi kis világunk, a mi szükedb hazánk, Dizaimas otthonunk, szele* családunk 1 Ha valamennyien fel tudnánk olvadni addan meleg, felemelj, nagyszerű érzésben, amely a tavoladd szakadt lélekben észriveuenüi kisar- jadzu, nogy hatalmába kerítse egesz valónkat s valami csu«alatos megtisztulást idézzen eló szivünkden. Özentmin<tlyi ismerősökkel találkozom; odahaza alig vallonunk egymással néhány közömbös, udvarias szót; mas-más vnagdan éltünk, meg a társadalmi érintkezés se igen kapcsolt egybe minkéi: itt, mint elszakadt és egymásra tatait testverek örvendezünk egymásnak, alig tudunk elválni, minden érdekel kölcsönösen, ami „hazai“ es egyre jobban melegedő szívvel tapasztaljuk, hogy oar más-más utakon jártunk, ami engem érdekelt, az előtte sem volt közömbös, ami neki kedves volt, azt én is szereltem és ktvirutt a két, eddig egymás iránt közömbös leiekben a nagy szolidaritás, a testvériség meleg es felemelő, hatalmas érzésé és ebben a pilla- j naibttn úgy erzem, hogy barátok lettünk s ezentúl vala- j hányszor találkozni fogunk az életben, mindig örülni fogunk egymásnak, mert fel-fel ujul bennünk önkente- i lenül valami, akkor talán már el is halványodott kelle- j tnes emlek öntudatlan, de szuggesztiv érzésé. Csodás ez a draga magyar to; ez a sellős, nimfás, ! mesékkel népes Balaion. Lám, nogy belopja tündérkéit az agyakba, a szivekbe, a telkekbe. Aurandozóva tesz és a kepzetet káprázatos birodalmába ragad, ahol minden szép, minden harmonikus, minden nemes. Miért kell felébredni, ha elfordulunk az ezüstfodros víztől? . . . Holnapután hazamegyünk. Barátságosan köszönt a kis kertünk; az enyhe szellőben bókolva hajladoznak kis virágaink, meleg fészkünk kicsi révében boldog béke vár, súgja a Balaton sellője, ... de ha kilépek a léces kapun : marakodó, versengő, gyűlölködő, kapzsi, önző és hiú emberek kinos vásárja tárul elénk. Az egyik könyörtelen szívvel, mohó, kapzsi vággyal keresi a hasznot, ha akár embertársa húsából metszi is ki, a másik véres verejtékkel csatázik a mindennapi kenyérért és vergődik a gondok szennyes hullámaival, gőgös önzéssel akar felkapaszkodni embertársai vállára amaz, sáros csizmájával letaposván a gyengébbeket és szerényebbeket; vad és esztelen csoport gyűlöletet hirdet és bután üldözi olyan embertest véreit, akik neki nem is vétettek soha, viszont pénzére és furfangos eszére támaszkodva igyekszenek mások rosszul rejtett gőgös önérzettel embertársaiknak felébe kerülni és őket saját hasznukra kiaknázni, a pletykamalomban rágalom mérget főznek a modern boszorkányok, együgyü lelkek a gyanúsítások szurkos kötelein üres agyuk hitvány korlátái közzé akarják le- ráncigálni a maguknál jobbakat, akik munkájának önzetlenségét sem megérteni, sem elhinni nem tudják; szóval És ököllel egymást üldözik ÉS kisebbítik a barátok, kik még a feiebaráti parancsoiatot is megszegik, tülekedés, zagyva kavargás, veszekedés, küzdés és nyomorúság mindenütt és mindenfelé, egyebütt csakúgy, mint nálunk odahaza, csak nálunk tálán, — mert jobban látjuk, — még inkább, mint egyebütt. Éppen e napokban forog a legnagyobb veszedelemben egyik legszebb és legnemesebb intézményünk, büszkeségünknek méltó tárgya, pusztán a személyi visszavonás miatt, s ha csudás forduiattaJ hamarosan joob sínbe nem lehet trelesegiteni, romba dől menthetetlenül . . . Jöjjetek el, testvéreim, messze távolra, viz partjára, erdő sűrűjébe, mezőknek vadvirágos szőnyegére: hallgassátok a hullámok verését, falombok suttogását, mödárkák énekét: gyertek imádkozni a természet templomába, amelyet Isten emelt a gyarló embereknek és teljek meg a szivetek nemes eszmékkel, szent togudal- makkal és alázatos bűn bánattal és tanuljatok meg szeretni. Első sorban és legfőbbként egymást őszintén és igazán megbecsülni és becsülettel és önzetlenül testvéri szeretettel szeretni. HB9HEEinBS9D9B69B6ESBHB30Sa HÍREK. Törrénylátó napok Rákossientmihályon. Rendkívül érdekes hivatalos hirdetést tatai lapunk mar számának megfelelő rovatában a figyelmes olvasó. Azt adja tudtui a község elöljárósága, hogy járási főszolgabrránk ezentúl minden hónap első napján megjelenik közsegünkoen és itt tárgyalást tart, amelynek során minden panaszt meghallgat és telügye Lapunk mai iíkma ® oldal«
