Rákos Vidéke, 1924 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-20 / 3. szám
XXlV évfofjrüíft. Rákosszentmihály. 1924. vasárnap, január 20. 3. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. számos rAkosszentmihAlyi és rAkosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség é% kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 17. Megjelenik minden vasárnap Felelő* szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ér: Egész évre 25000. K Fél évre: . . 13000. „ Negyedévre: 7000. n Egyes szám ára 500 korona. Hirdetéseket felvess • kladóhlvutal. Közlekedésünk kérdése — A Rákos Vidéke ankétje. — Villamos közlekedésünk suiyos bajai közepette készségesen adtunk helyt múlt számunkban annak a közérdekű és feltétlenül jóhiszemű felszólalásnak, mely egy ötletet vetett fel. a melynek segítségével megfeneklett forgalmunkat legalábo a körülményekhez képest valamennyire meg lehetne Javítani. Közleményünk befejezéséül a közönségre utaltunk s a közhangulat megnyilatkozását kértük arra nézve, hogy az érdekelt utazóközönség milyen álláspontot foglal ei a felvetett ötlettel szemben. Abban a pillanatban bizonyára nem jutott eszünkbe a közmondás, hogy a ki szelet vet, vihart arat, azóta azonban alaposan megtanultuk, hogjr ez a bölcs mondat milyen nagy igazságot jelent. Csöstól zúdultak ránk a legkülönbözőbb véleménynyilvánítások, a melyeknek nagy többsége azonban az elfogultságig feszülő elkeseredettség hangulatában született és aug akar a komoly és higgadt targyaiasba belebocsájtkozni. Pedig bizony, e nélkül komoly eredményre semmikép sem juthatunk s a harag, a keserű gúnyolódás, sót gorombáskodás még akkor sem célravezető, ha bizonyos mértékig meg is lehet érteni és meg lehet okolni. Ezekkel a kedély megnyilvánulásokkal tehát nem foglalkozunk, mert komoiy munkát aaarunk a közjó érdekében végezni. Ellenben a hozzánk érkezett véleménynyilvánítások között van egesz sereg komoly és figyelemreméltód állásfoglalás, a melyek nagyobb részé helyteleníti, másrésze pedig életrevalónak tartja a felvetett ötletet. Ez utóbbiak, ertheto módón az utazóközönségnek abból a táborából kerülnek ki, a kik a raaospaiotai villamos vasúti vonalhoz elég közel laknak, míg a távolabbi lakosok nem fogadjak szívesen a körforgalmi járatok bárminő megcsOkkentéset sem. Abban mindenki megegyezik — es ez igen tonlos — hogy nem lehet nekünk magunknak megcsonkítani szerzett jogainkat és alkalmat es módot adni a vasuuarsasagnak, hogy vállalt kötelezettségeitől menekülhessen. E tekintetben ki keli emelnünk, nogy ezt az álláspontot már a múlt héten mi magunk hangoztattuk, midőn az egyenes pálya használatai csak vegsó szükség eseten, ideiglenesen tartottuk megengedhetőnek, úgy azonban, hogy abból jog- feladas ne származhassek es annak ehenénekéül sűrűbb, gyorsabb, állandóan, egesz napon át negyedórás forgalmat kívántunk. Ezeket a telteleieket igen sokan szem eloi tévesztették és ennek igen nagy előnyeit számításon kívül hagytak. A kiknek figyelme erre ráirányult, azok szívesen oeiemennenek az alkuba, de biztosítékot Óhajtanak arra nézve, hogy a vasuuarsaság ezeket az elö- nyóket valóban nyújtsa is._____________________________ A rendelkezésünkre álló kézirathalom egyébként valami különösen okos, uj tanácsot nem igen tartalmaz. Mutatóban azonban az érdekesebbek közül néhányat ide iktatunk. Íme, egy higgadt ellenzéki nyilatkozat érdemleges részei: „... A felvetett terv veszedelmes precedens, mely még tágabb terei nyújt arra, hogy a vállalat a közönséggel elbánjék. A kommunizmus sötét napjaiban keservesen kipróbáltuk az egyenes pályára redukált forgalmat, mely a közönség nagy részenek érdekét térti. A menetrend- j bői eltörölt vonatokat adják vissza és tartsák rendben a motorokat. Hol van a hóeke? Mért nem tisztogatják rendszeresen a pályát, akkor nem akadnának el a vonatok. A mi egy esztendőben egyszer-kétszer előforduló hófúvás esetén értnetó vis major, azt ne tegyük rendszerré. Az indítvány nem szolgaija a közönség érdekét. 1. P.“ Másik: „... Az úgynevezett műszaki akadály-mese a varógépról. Szakértő mérnökök építették a körforgalmi pályát és szakértők vizsgáltak felül. Mindenki jónak tartotta és elfogadta. Miért leit hát most egyszerre járhatatlan. Vagy nern áll ez, vagy pedig — ha igaz, akkor a vasuttarsasag hibája, amelyet kötelessége, hogy jóvá tegyen. Teljesítse a Kötelességet, mert ezt a teruietnasz- naiati szeizódes is megszabja. Ezen az alapon kapta meg az engedélyt s ha jugot szerzett, a közönség jogait ; is tiszteiéiben keli tartama. V. Gy.u I Egy békés utas igy nyilatkozik: „Ha utasnak jó, nekem jo, de csak egyelőre, mig : havas az ut, a Rakoct-utcai vonal használata. De, szer- í kesztó ur, ne csak maga ígérje, hogy negyed, iánként i találunk vonatot, hanem a vasút is vallaija. Én nem ; hiszek benne, pedig en békés es tüiehnes pasasér vagyok. Am, na megajandékoznanak vele, én i^en boldog emberré lennék és mii sem panaszkodnám. De, kerem, még egyszer, minden negyeüoiabau. Semmi citra menetrend. Ma rendkívüli állapotok varrnak, tegyenek ebben is rendkivüt.ek. így megkötöm az egyezséget s ha a toboi uiastarsarn is tapasztalni fogja, hogy így történik, — minden negyedoraoan! — akkor bizonyosan ök is aláírjak. Szentkorona-utcai lakos." Egy ötletes férfiú: „A terv, megmondom ószintén, nem tetszik nekem. A motorromiasbaii ninni nem tudok. Romlik, romlik, de isten tudja, hogy’ s miért? Nekem is van ötletem: tűzzön ki a tar&asag értékes jutalumdijat, — nem öt garast — annak a vonatvezetónek, akinek motoija soha sem romlik el. Olyan Összegű legyen a jutaiomdij, amelyért érdemes a motornak ei nem lotnlania. Próbálják meg s meglátják nem lesz annyi baj. Akkor azután a motorromlaséri viszont büntethetik is a vezetőket, ha Upniik mai száma H oldal*
