Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-25 / 12. szám
XXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1923, vasárii&p, március 25. 12. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RAKOSSZEiNTMIHÁLYI ÉS RÁK03VIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 800.— K Fél évre: . . 400.— „ Negyed évre:200.— „ Egyes szám ára 20 korona. Hirdetéseket (elvesz a kiadóhivatal. Éljünk az alkalommal! Különös teremtése az Istennek az ember. Szellemi nagysága, ügyessége, csudás tulajdonai mellett minő furcsa gyarlóságok terhét hordozza. Milyen kicsinyes, milyen felületes és milyen követ- kezetlen a nagy átlaga a maga hétköznapi dolgaiban. Van-e kiáltóbb példa erre a mi derék, annyi erénnyel és nemes tulajdonsággal ékes rákosszent- mihályi közönségünknél? . . . Nincs egy hete, hogy a tavaszi vendégmarasztaló sár felszikkadt utcáinkon s már nem is emlékeznek rá, hogy néhány nappal ezelőtt mennyit szidták, átkozták. Naphosszat nem hallott az ember egyebet, mint az „ázsiai állapotok“ ócsárlasát, amikkel senki sem törődik, de mindenesetre legkevesebbet az elöljáróság, amely tétlenül tűri, hogy a gyalogutakon se lehet végig jutni biztonságosan. Járhatatlan gyalogutainkat a háztulajdonosok nem gondozzák, az elöljáróság meg nem törődik velük. A vicinális keserű élcelői Sárszentmihálynak nevezték el a községet, melyet mindenki szid, de mindenki szeret s akár az apa szüntelenül korholt gyermekét, nyomban védelmébe vesz, mihelyt — másvalaki kezdi megbírálni. A tavaszi nap immár legyőzte a ködpárás fellegeket s verőfény szórja szét aranyos sugarait. Mindenki elhallgat, senki se emlékezik semmire és — minden marad a régiben, a romlás, a pusztulás, a szétzüllés utján. Pedig a tavaszi verőfény a munka kezdetének hírnöke; a téli pihenő után munkára hiv és dologtevést parancsol. A kertekben meg is indult a munka, de a közös jóra szolgáló utcákkal ma sem törődik senki a károgók közül, csak az elöljáróság feje fő a gondban annak láttára, hogy minden küzKödése hiábavaló az emberek közömbösségével szemben. Mert arra, hogy kritizáljon és ócsároljon másokat, mindig bőségesen akad vállalkozó, de ha cselekedni kell, alig kerül rá egypár fehér holló. íme a példa: Hosszú hetekkel ezelőtt fejébe vette a mi jóakaratu és olthatatlan ambíciójú biránk, hogy a község utait, ha törik, ha szakad, rendbehozatja valahára. Kezdi pedig a súlyos viszonyaink között aránylag könnyebb végén — a gyalogjárókon. Kiadták tehát a rendeletet, hogy ki-ki a háza, telke előtt teremtsen rendet. Lévén pedig lakosságunk köztudomás szerint úgy földi javakban, mint munkaerőben felettébb szegény, közhirré tétette, velünk is megiratta ugyanezen a helyen, hogy aki a maga erejéből nem tudja rendbehozni a gyalogutait, annak ad a község bányájából ingyen kavicsot, sőt az egész munkát magára vállalja s aránylag igen csekély költséggel elvégezteti a község munkásaival. Nem kell semmi egyéb, csak ki-ki mérje fel a gyalogjáróját és jelentkezzék Kecskeméthy Vince bírónál, aki megmutatja, hogy a sokat panaszolt bajoknak még a tavasszal véget vet. Erre a dicséretes intézkedésre alig jelentkezett mindeddig Rákosszentmihály intelligens nagyközség lakosságából féltucat ember, aki a közérdekű munkában legalább készségének kinyilvánításával részt akarna venni, vagy akár csak a velejáró költség nagysága felől érdeklődött volna. Lehet- e ilyen körülmények között a legnagyobb jóakarattól is valami eredményt várni? Lehet igy a köz javára valamit produkálni? Lehet-e közös munkát végezni, ha mindenki csak károgó szájjal a j sült galambot várja? Pedig lesz még eső, lesz még ; sár, s ember benne nyakig jár! Itt a tavasz, a munka ideje. Itt az elöljáróság munkára készen. Éljünk az alkalommal! Örüljünk, hogy van, aki törődik a mindnyájunk bajával. Ne súlyosbítsuk azt vétkes közömbösséggel, hanem törődjünk is egy kicsit a magunk dolgával. Nem lenézni való apróság ez, hanem mindnyájunkra nézve egyaránt fontos, komoly közérdek. Rákosszentmihály — Kiskecskemét. Irta: Kecskeméthy Vincze. Oltásokról. í A múltkori számban megemlékeztem a gyümölcsfák és díszcserjék szaporításáról, most pedig tanácsot j adok a különböző oltások módjairól, mivel az idő tel- i jesen itt van arra, hogy ezeket a munkákat végezzük. Oltani lehet különféle mód szerint, igy lehet pá- ] rostani. A párosítás a következőképen történik: Ceruza- vagy tollvastagságu alanynak kell lenni, — egyforma vastagságuaknak; — mind a két részen egyenlő hosszú vágást ejtünk, úgy hogy a kéreg a kérget érintse, szorosan összekötjük és oltóviasszal bekenjük. Ez a legegyszerűbb oltó mód és a legiobb. Lehet továbbá oltani oldallapozás utján is. Az oldallapozás a következőkép történik: Itt már vastagabb alanyokkal dolgozhatunk. Az alanyt éles késsel, szép Lapunk mai száma 8 oldal*
