Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-04 / 9. szám
XXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1923. vasárnap, március 4. 9* szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉK1 EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 800.— K Fél évre: . . 400.— „ Negyed évre:200.— „ Egyes szám ára 20 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A névtelen levél botránya, Megint névtelen levél, helyesebben névtelen feljelentés kelt akkora felháborodást és gabalyodást, aminőre régen nem volt példa botrányokban nem szűkölködő közéletünkben. A pestvármegyei jegyzők szerdai gyűlésén pattant ki a dolog, méltó felháborodásra gerjesztvén nem csak a vármegye jegyzői karát, hanem minden tisztességesen gondolkozó, önérzetes magyar embert is. Ott panaszolta el igen súlyos és kemény szavakkal az egyik felszólaló, hogy valami gyáva és gonosz, higvelejü méregkeverő névtelen levélben megvádolta a pestkörnyéki jegyzőket a belügyminiszter előtt, hogy csalárd módon megkárosítják az államkincstárt. Ugyanis az ingatlan eladásokra vonatkozó szerződések megkötésénél rábeszélik a feleket, hogy a vételárat a valódinál kisebb összegben tüntessék fel, minek következtében az illeték címén fizetendő összegből jelentős részt megtakarítanak. Az igy elért hasznon azután megosztozik a jegyző a felekkel. A dolog érdemére nem kell sok szót vesztegetni. Aki csak távolról is ismeri a magyar és elsősorban a fővároskörnyéki jegyzői kar hazafias érzését, nemes lelkesedését, szellemi és erkölcsi színvonalát, az undorodva utasítja vissza már a puszta feltevést is, amely különben kézzelfogható módon igen korlátolt és avatatlan agyvelő korcsszüleménye. Mert hiszen nagyon ostoba köztisztviselőnek kellene annak lennie, aki magát idegen feleknek ilyen módon kiszolgáltatná, amikor a munkadiját különben is a vételár összege arányában kapja, tehát mennél olcsóbb a vételár, annál kevesebb a szerződésért és kapcsolatos munkálatokért járó dij. A forradalmak különböző fázisaiban a hazafias szellem és hagyományos törvényes rend érdekében annyi kockázattal szemben bátor lélekkel sikraszálló jegyzőket a rettentő és alávaló támadásoknak egész pergőtüze ostromolta anélkül, hogy egyéni és közhivatali tisztességükön szeplőt ejthetett volna. Hol lennének már régen, ha ilyesféle hitvány cinkoskodásokra kaphatók lettek volna 1 Hányszor pusztultak volna bele, ha vaj lett volna a fejükön és bármi kis sebezhető pont a testükön 1 Nem is erről van szó. A megtámadottak nem szorulnak erre a védelemre. Vannak olyan legények, hogy megvédik a maguk igazát ott, ahol kell és úgy, ahogy szükséges. Azonban felháborító és éppen ezért nyilvános pellengért követel az az eljárás, amit a névtelen vádaskodás felidézett és útnak indított. Általános erkölcsi szabály, hogy névtelen levelet tisztességes ember figyelembe sem vesz, el sem olvas, meg sem hallgat. A papírkosárban a helye. A szemétdomb, vagy tüzelőhely a méltó temetője. A belügyminisztérium azonban nem követte ezt a szabályt, nyilvánvalóan ama felfogás alapján, hogy abban a névtelen szennyiratban közérdeket érintő vád rejtezik, ezt pedig mindenképen tisztázni kell, bármikép jut is a felsőség tudomására. Szóval a levelet nem dobták papírkosárba, ami egymagában még magyarázható eljárás, viszont az egyedül elképzelhető utat sem követték. Ez az ut az alapos és gondos hivatali vizsgálat a járási főszolgabirák és a vármegye első tisztviselője, a jegyzők főprincipálisa, az alispán utján, akik a vád értékéről megfelelő módon meggyőződést szerezhetnek s az ügy ahhoz képest nyer végleges elintézést, ami csak kétféle lehet: vagy kellő elégtétel az ártatlanul meghurcolt köztisztviselőknek vagy kegyetlenül szigorú meglakoltatása a megtévelyedett bűnösöknek. A belügyminisztérium a névtelen piszok birtokában egyik utat sem választotta: se papírkosárba nem dobták az alattomos vádaskodást tartalmazó iratot, sem pedig szabályszerű vizsgálatot nem rendeltek el, hanem eleddig példátlan módon rendőri nyomozást indítottak és a községek első tisztviselői, érdemekben megőszült és közbecsülésben álló férfiak ellen detektivekkel kutattattak, mint valami betörők, vagy tolvajok után. Az újabban adásvételi szerződést kötött feleket hajszolják a rendőrség jobb sorsra érdemes emberei s őket faggatják, vájjon nem tagadtak-e le valamit a vételárból a szerződést szerkesztő községi jegyzek unszolására? Köztisztviselő működésének ellenőrzésére megvannak a törvényesen kijelölt hatóságok. Ezeknek elkerülése sérelem nemcsak magára a köztisztviselőre, hanem a mellőzött felügyelő fórumokra nézve is. Köztisztviselő nem érezheti magát biztonságban, ha attól kell tartania, hogy bármiféle alattomban bujkáló csirkefogó vádaskodására, besugására ilyen megszégyenítő inzultusokat kell- elszenvednie. Ha a község első tisztviselőjével szemben igy lehet kaput nyitni a suttogásnak, gyanúsításnak, rágalomnak, hova lesz a hivatali tekintély, amelynek helyreállításán az utóbbi években annyit fáradoznak, hol az erkölcsi alap, amelyen a tisztviselő közérdekű munkáját eredmé_ Lapunk mai száma H oldal.
