Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-30 / 52. szám
XXIII. évfölyasi. ftáftosssenitnifcéty 1923 Yasármsp, december 30. 52. szÁth RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY1 ÉS RÁKOSVIDÉK1 EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH Za íÁN. Előfizetési ár: Egész évre 25U0U. K Fél évre: . . 13000. „ Negyed évre: 7000. „ Egyes szám ára 500 korona. Hirdetéseket felvesz a kladóhliutal. Boldog újévet! Irta: Taraba József dr. Az idők kereke tovább lendült s az emberiség története ismét egy esztendővel gyarapodott a maga j fájdalmával, vajúdásával és ölömével. Az eltávozott heiyebe azonban tüstént jön az uj idegen titokzatosan, ismeretlenül. Az emberek az újév küszöbénél barátságos kéz- gzoiitással azt mondják egymásnak: Boldog újévét! Adja Isten, hogy az legyen! Amint a meteorologus a szelek irányából, erősségéből, az eső mennyiségéből következtetni szokott a . jövőre s megmondja az idoprogriozist, úgy az emberi : lelkek mai auapoiaoól — persze az ídójosiat vaiószinü- ; bégevei — azt tehetne tálán mondani most, hogy az uj . esztendő kedvező lesz. Nehez ugyan ilyen kedvezően nyilatkozni most, amikor meg az emoerek lelkeben az elmúlt veres háborúra boszu vezette forradalmak emlekei s a boldogító ős ? megváltó eszmék uian való lelki kapkodások meg nem í ülepedtek le teljesen. Jogos es jogtalan elegületlenségek, csalódások, nyomorúság es meggondolatlan izgatások , nyomán felhevült kedeiyek még nun nüiiek le teljesen, mert az emberekre túlságos mértékűén rászakadt az a keserű tudat, nogy a siralom völgyében vannak. Természetesen akadtak próféták, akik kivezető utakat ajánlottak és a négyén tun igéreiloidjét oly meseoe illőnek festették, hogy a kepzeiet boldogsága mellen a szomorú valúsag annai ktnzoooa vált. \ A panaszos emDer azonban egyszer csak oda juj, hogy beiaija, hogy nem érdemes sokat panaszkodni, masokat szidni, avagy „ezt vagy amazt kchene tennr4 című gondolatok szövögetésével ocerni, hanem az adott I körülmények között komolyan munkához kell laini. Így láthatunk most mar egypar örvendetes jelenséget is, amely biztatással kec&egiet a jövőre. A maga kárán tanulta a magyar először is azt, nogy a tovaoo- éies első es legíuniosaob íeuetele a oelsö konszolidáció. I Ne kívülről, inasoktól, joreszDen ellenségektől vaijuk j sajat talpraallasunkat, hanem tegyük meg azi magunktól. j Mit ér a külső segítség, ha oszlásnak indul a szervezet, j de viszont az egeszsegnez jutóit test megvívhat meg- ; annyi enenseg&u is 1 Mi is üciatiuk, hogy a belső marakodással csak 1 ellenségeink maunara hajijuk a vizet. Énhez járult az a tény is, hogy beieiaiadiuuk és meguntuk a sok civa- kouast s valami ujaDDra es okosauora határoztuk magunkat: lparsoduuk köze.eüm egymáshoz. Az ősi turáni átok, a panosKodas szelleme, úgy latszik egyidöre szűnni kezd. fuduna feledni, inegOoCsajiani, ugyan nem a Dün mentségére, nanem a jóvo erdekeoen. Beláttuk, hogy hátrányosabb a társadalomra, ha sok orvosságot ajánlunk s egyet sem használunk, mintha egyet közös erővel alkalmazunk. Tehát nem annyira a megváltó receptek készítése fontos, mint inkább az összetartás. Töobre megyünk, ha összefogunk s azt keressük, ami egyedit, ha taian ez az egyéni bóicseséötől áldozatot is követei. Másik örvendetes jelenség lovabba az az általános tanulság, hogy helytelen a löbb uian úgy törekedni, hogy közben a keveset is elveszítjük. A magyar közmondás is ana tanít, hogy aki a krajcárt nem oecsüli, a forintot nem érdemli. Így vagyunk mi Szerencseden, megcsonkított hazánkkal is. Ha mi Nagyrnagyarorszagct akarunk, akkor elöbo meg kell becsülnünk Kismagyar- ors/agot. Így van ez meg sok más dologgal is közéletünkben : meg keil elégednünk, meg keli becsülnünk a keveset. Ez a két nagy gondolat és szomorú tapasztalatok utján szerzett tanmsag kezd általános meggyőződéssé válni s ez nyújt biztosítékot, megnyugvást a jövőre. Van ugyan sok javítani való, még sok Kérdés vár megoldásra, de le kell mondani az egesz vnag két perc aiatt való megújításáról. Időben es sorrendben meg keli várni mindennek a maga idején Az elet a legszigoruDö tanítómester s az élet erre tanított az utóbbi ídooen. Mimnogy pedig az emoerek, úgy latszik, hailgaitak ra, ezen leuet taian nagyoob valószínűség szermi boldog uj évet várni. Minthogy azonnali a jövő isten kezében van, emberi sejteseink tökeietienségeben es a jövendölésünk bizonytaiansagaoan az idők rnuiása folöit áno Oiökké- valohoz fordulunk s Deleje vetett bizalommal fogadjuk az ismeretlen jövevényt, az Ür 1924-ik esztendeje!. Adja Isten, hogy teljesedjek jó kívánságunk s legyen mindnyájunk reszere vaiocan boldog uj esztendő 1 Uj ev napján. Egynéhány óra meg és a lemp.omok zugó harangjai hirdetik, no6y vege az o-évnek es reánk egy uj ev hajiuia hasad Jól vagy inkáöb rosszul lefolytak napjai az örökkévalóság tengeribe. Vaűuijuk-e bajainkért az ó*évet, vagy adjunk hálát Istennek segitsegeeu, hogy annyi oaj, annyi nélkülözés, szÜKÖjkoaéo kopott is feniarioh bennünket T Ltot adóit arra és kötelességeink te jesiicsere megsegíted, lemenyt keltett szivünkoen égj, bár hosszas éa neaez kibontakozás liánt. Miéit vadomann az eanuit évet? Meghozta az, amit hozhatod, na visszaemlékezünk nehéz napjaira, tO ev szenvedése, 1U e-szienuö megprobaitatasa jut eszünkbe a „annyi balszerencse között, oly sok. viszály után, áll hazánk s él ntmzet e nazan“, s bar megcsonkítva, a uenuikaciós vonal nem azt jelend, nugy azoinul nun létezik hazánk. igaz, hogy faj szivünknek, hogy azt a vonalat még ki Lnpuiik ufiiU &«a oMiaA«
