Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-16 / 37. szám
XXIII. évfolyam. Rákosszentmihály* 1923. vasárnap, szeptember 16. 37. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 12000. K Fél évre: . . 6000. „ Negyedévre: 3000. „ Egyes szám ára 300 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A közönség ellen. A helyiérdekű vasút a múltban is elég okot adott a panaszra. Ha egyébbel nem, magával a sokat átkozott helyiérdekű jellegével is kihivta maga ellen a közhangulatot. Akadt azonban sérelem ezen kivül is olyan intézkedésekben vagy ezek hiányában, amelyek az utazó- közönség érdekét mélyen érintették, de a melyek ellen hiába keresett az érdekeltek tömege orvoslást. A háborús állapot megszűnte óta váltig szorgalmazza lakosságunk a menetrendek megjavítását, kibővítését — teljesen eredménytelenül, ellenben legújabban e helyett azzal kedveskedtek neki, hogy a lecsökkentett forgalmunk menetrendjében megmaradt vonatok közül is kigyomláltak jó féltucatot és kivonták a forgalomból. Ezeknek, szerintük, nem volt elég utasuk, az pedig, hogy a „következő“ megmaradt vonatokon egymás ölében, lábán utaznak az emberek, nem érdekes és hivatalosan meg nem állapított körülmény. Azt kellene hinnünk, hogy valamelyest a „konszolidálódás" utján haladnánk, de a mi létkérdésünk terén — a vasúti közlekedés ügye pedig nálunk a legfontosabb létkérdés .csak visszafejlődést láthatunk hétről-hétre. A sérelmes menetrend változtatáson kivül minduntalan újabb kegyetlen és méltatlan intézkedésekkel találkozik közönségünk, melyet a teljes elkeseredésbe taszítanak ezek az állapotok. íme többek között az arcképes igazolványok dolga. Már magában véve furcsa, hogy a Máv. arcképes igazolványon kivül a vicinális számára még külön mindenféle más igazolványokat kell beszerezni, éppen olyanokat, a minőket annak idején a kommunisták rendeltek el a hivatalnok osztály gyötrésére. Ezt az ékes példát akarják talán követni azzal, hogy éppen a legjobban sújtott és legnyomorultabb közhivatalnokokat zaklatják és rövidítik meg folytonosan? Nem elég nyomorúság az, hogy naponta kell utazgatni be és ki a vicinális- villamoson, nem elég, hogy drága tarifát kell elviselni, hogy semmi l$önnyitésre, kényelemre nem számíthatunk, miért ráadásul a sokféle megszorítás és zaklatás ? Micsoda hajmeresztő kegyetlenség az is, hogy a Máv. arcképes igazolványok ezentúl nem jogosítanak fel csak évi tizenkét féláru utazásra? A szegény hivatalnok felesége 200 koronáért szaladjon külön igazolványokért és ne mehessen be a fővárosba, csak minden hónapban egyszer? Hát fényűzés számunkra Budapest, a hol a gyermekeink tanulnak, a hol vásárolunk, művelődünk, szórakoznunk kell ? Rákosszentmihály — Mucsa ? A mi közönségünk nem fővárosi publikum? A tisztviselő bérletekre meg azt eszelték ki, hogy csak a két, végállomáson lehet velük vonatra szállani, útközben tilos. Hát ennek meg mi az értelme, ha nem szándékos macerálás ? Teljesen jogtalan és méltánytalan ez a rendelkezés, amire még látszólagos magyarázatot se lehet találni. Van olyan bérletes is, különösen tanító, aki Rákosszentmihályon lakik és Rákosfalván is, meg Budapesten is tanít. Ennek nem szabad bérletjegyével Rákosfalván leszállani, nem szabad kötelességét végeznie ? Ez az intézkedés nem maradhat érvényben. Rákosszentmihályon, a község több pontján váróházikókat és pénztárakat állítanak fel, hogy a közönség a jegyet otf váltsa meg és nem a kalauzoknál. Ezzel kapcsolatosan az a hir terjedt el, hogy a közbeeső megállóhelyeket meg akarják szüntetni. A feltevést hivatalosan nem erősítették meg, — nem is lehet egyéb, mint agyrém, — mert azt már csakugyan nem szabad feltételezni, hogy ilyen képtelenség komolyan szóba kerülhessen. Tanulságos jelenség azonban, hogy a puszta hírére lázba esett lakosságunk és háborogva zúdítja panaszát az elöljárósághoz, sajtóhoz, ahol csak némi védelmet remélhet. A-vállalat helyzete is nehéz, azt el kell igazságosan ismerni. Ám védekezzék a kalauzok visszaélései ellen a hogy csak tud, — de ne a közönség rovására. Ilyen kísérlet megkockáztatása esetén szemben találná magát az egész közönséggel és minden hatósággal. A vasutunk vezetőségében sohasem nélkülöztük á jóakaratot. Most sem tételezzük fel az ellenkezőjét. Kérjük tehát: nyugtassa meg a közönséget cáfolatával, a köztisztviselők ellen tett méltatlan és végeredményében is kicsinyes intézkedést vonja vissza. Segitségül hívjuk ehhez — ha kell — a kormányhatóságot és közbenjárásra kérjük képviselőnket, aki ismeri bajainkat s ha előre vinni ügyünket nem lehet, legalább megakadályozza, hogy hátrafelé ne csússzunk a veszedelmes lejtőn. Színészet Rákosszentmihályon. A Tóváry Antal derék társulata rákosszentmihályi szereplése során nemcsak valórá váltotta azokat a reményeket, amelyeket maga iránt már az első előadáson támasztott, hanem messze felül emelkedett minden várakozáson. Ma már Rákosszentmihály egész közönsége lelkes szeretettel csüng a kedves, szerény, de törekvő és igen tehetséges színészeken és estéről-estére zsúfolásig megtölti a Nagykaszinó termét és szakadatlanul ünnepli a társulatot, amely meleg otthonra lelt községünk kiaknázatlan területén. Az első nyolc este után mindenki meggyőződhetett róla, hogy ez a kis társulat tiszteletet parancsoló módon komolyan veszi a dolgát és csakugyan templomnak tekinti a múzsák hajlékát, ahol szivét, lelkét viszi esténkint csatába, hogy aztán diadalmas gyönyörrel élvezze a színész mámoritó jutalmát, a felcsattanó tapsokat, melyeket nagy mesterségbeli tudásuk, szorgalmuk és főként sokoldalú, jeles tehetségük vált ki mindannyiszor nézőikből. Némely darabot szinte shakespearei egyszerűségű színpadon játszottak el és a megértő, lelkes, megnyílt szivü közönség nem vette észre hiányát a díszletnek és egyéb külsőségeknek, hanem fantáziájának káprázatos ereLapafik mai száma & oldal.
