Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-26 / 34. szám
XXIÍl. évfolyam* Ráköá^entfUiháíy, ÍÖ23. vasárnap, augusztus 26. 34. szám RÁKOS VIDÉKÉ TilRSADüLRII, KÖZIQAZO/%TÁ9| ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS rAkosszentmihályi és rákosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 8000.— K Fél évre: . . 4000.— „ Negyedévre: 2000.— „ Egyes szám ára 200 korona. Hirdetéseket felvesz a kladóhlvuiaS. Iparosnap. A rákosszentmihályi iparosság múlt vasárnap nagy erőpróbát tett. Egésznapos ünnepélyt rendezett, hogy az iparosház alapját megvethesse: jelentékeny tőkét teremtsen a derék célra és a már meglevő alapot is megmenthesse az elsorvadástól azzal, hogy a mostani gyűjtés eredményével kiegészítve akkorára növelje, a mennyivel legalább az iparosház telkét megszerezhetik. A jószándéku és derék vállalkozás sikert aratott: az iparosnap anyagi eredménye igen szép és körülbelül megfelel annak a célnak, a melyet szolgált. De talán még ennél is értékesebb az az eredmény, hogy iparos* Ságunk, amelynek testületi szelleme elég lassan fejlődött, ezzel a vállalkozásával erejéről és erkölcsi értékéről nagyszejü tanúbizonyságot tett, másrészt közönségünket egy egész napon át magának tudta lefoglalni és a maga ügyének szolgálatába tudta állítani. Közönségünk is megértő testvéri szeretetről tett tanúbizonyságot és ezzel öregbítette sokszor méltányolt erényeit. Az ünnepély kiváló vendégei országos hirt biztosítottak iparosságunk lelkes munkájának és ez az erkölcsi eredmény sem kicsinyelhető. De ha mindezeket figyelmen kivül hagynánk is, egymagában plébánosunk, Pichler István remek vallásos és hazafias beszéde, mely nagyszerűen méltatta iparosságunk értékét is és Szabó István elnök közvetlenhangu, kedves és tartalmas ünnepi szónoklata egymagában is felejthetetlenné tenné az iparosnapot, a melynek erkölcsi sikerét ez a két beszéd egyedül is biztosította volna. Pedig a diszlakoma sok kedves és nem kevésbbé értékes köszöntője, meleg hangulata, a népmulatság tarka változatossága, a tűzoltóság fényes szereplése: ez a nagyhatású, lelkeket megnyugtató látványosság, az énekkarok, a kitűnő postászenekar szereplése és a hosszú napirend sok-sok száma mind külön-külön és együttvéve tényezője és biztositéka volt a sikernek, a melyre a fáradhatatlan rendezőség mindenkor büszkén emlékezhetik. Csak egyetlenegy dolog követeli meg, hogy ünneprontás nélkül, megróvó megjegyzés kövesse: az érdekelt iparosság egy részének közömbössége. Ugyanis az iparosnap sikere érdekében mindenki váll vetett munkát végzett, legnagyobbat természetesen iparosságunk fáradhatatlan, önfeláldozó vezetősége, csak éppen a leginkább érdekeltek egy része, a helybeli iparosok egy jókora csoportja sajnálta a fáradságot vagy áldozatot és távoltartotta magát az ünnepélytől. Fájdalom, gyakori jelenség az, hogy mig egyesek verejtékezve áldoznak és dolgoznak társaikért, addig azok, akiknek ügyéről van szó, közömbösséggel és nemtörődömséggel fizetnek és szégyenbe hozzák a legszebb vállalkozást. Ám, mint rendesen, ők maradtak most is a vesztesek, mert megfosztották magukat a lélekemelő ünnepély örömétől és dicsőségétől, a mely bőséges kárpótlást adott a vezetőségnek és biztosítéka, hogy kedvét nem veszíti el, s a siker, mely munkáját jutalmazta, dolgos híveiknek számát is meg fogja sokasitani. Az iparosnapról a következő tudósításunk számol be: (dgy) Az iparos ünnepély sikerét a kedvezőtlen idő sem ronthatta meg. Borús reggel, hűvös szél, többször záporeső, kevésbbé előkészített ünnepélyt megsemmisíthetett volna, az iparosnap azonban megküzdőit velük és meg nem fogyatkozó tömegeket mozgósított a nap egész folyamán. Már korán reggel a postás altisztek zenekai a járta be az utcákat, hogy felhívják a nevezetes napra a publikum figyelmét. Az utca sarkokon urnák állottak, szorgos hölgyek gyűjtötték beléjük az adományokat. A Ferenc József-téren lombsátor alatt oltár, mellette emelvény a szónokok lészére. A Balaton vendéglőben gyülekeztek a hivek, elég szép számú közönség gyűlt össze. Közel 10 óra volt, mikor a menet elindult. Lovas bandérium haladt az élén, ezt követte a postás zenekar, a tűzoltóság pompásan fegyelmezett csapa a tisztjeik vezetésével, az ipartestület és a szép számmal megjelent pos'ás altisztek zászlajukkal, az Iparosok és Kereskedők Köre s az Iparos Dalkör. A menet zárt sorokban, zeneszóval vonult végig a Rákosi-utcn, majd a Bizalom-utcán a Ferenc József térre, hot Pichler István plébános szentmisét mondott 8 magas szárnyalásu, hatalmas beszédben kitartásra, buzgó munkára és feltétlen hitre biztatta az iparosokat. A remek beszéd igen nagy hatást keltett. A szentmisén közreműködött a postás zenekar; úgyszintén a postás dalkar és az Iparosok dalárdája szép egyházi énekekkel. A szentmise alatt a tűzoltóság tartotta fenn a rendet. Szentmise után Szabó József, az épitőbizottság elnöke a kővetkező beszédet mondotta: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Méltóztassanak megengedni, hogy szeretve tisztelt plébánosunk ünnepi miséje és mélyreható szentbeszéde után én egy rövid profán értekezéssel vegyem igénybe szives türelmüket, amidőn a mai Iparosnap jelentőségét szándékozom ismertetni. És bocsássanak meg, ha bevezetésnek közömbös témát választottam, de szükségesnek látom, hogy a helyi iparosság társas életének keletkezését és fejlődését főbb vonásokban vázoljam. Tisztelt ünneplő közönség! Három év előtt ünnepeltük íparostestületünk 10 éves fönnállását. Ez alkalommal elhangzott emlékbeszédemben részletesen leírtam mindazt, amit most röviden összevonva kívánok ismertetni. _, Elmon dottam akkor, miként alakult meg mintegy 25 év előtt és működött eredményesen az iparosság eisö legitim szerve, az ipartársulát előbb Dálnoky János, majd Balázsovich Zoltán elnöklete és Lendvay Ferenc jegyzősége alatt. 1907-ben a nagyon elfajult munkásmozgalmak ellensúlyozására újabb szervezet alakult: az Építőiparosok Szövetsége, mint az országos központ helyi fiókja, ennek elnöke Wass üyula, titkára pedig Rónay Tivadar lett. Azután 1910-ben több lelkes iparostársunk közremükő- désével Rónay Tivadar szervező munkálatai alapján meglapmik mai száma 8 oldal*
