Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-01 / 22. szám
XXlil. évfolyam. Rákosszentmihály, 1923. vasárnap, junius 1. 22. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Rákosszentmihály nagyközség hivatalos lapja. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁK0SV1DÉKI EGYESÖLET ÉS TESTÖLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 2000.— K Fél évre: . . 1000.— „ Negyedévre: 500.— „ Egyes szám ára 50 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Szomorú szenzáció. Szomorú szenzáció középpontjába került a mi Rákosszentmihályunk. A cinkotai Kis Béla bádogos hírhedt példájára csendes, lombos villa nyájas ölébe rejtett holttestek kerültek napvilágra és országra szóló bűntett sötét szövevényére derített világosságot a véletlen, az erkölcsi világrend szolgálatába szólított szolgája az isteni igazságnak. A napisajtó olyan részletesen foglalkozik napról- napra a rut gonosztett felderítése körül kifejtett buzgó és dicséretesen sikeres rendőri munkával, hogy feleslegessé teszi számunkra az aprólékos tudósítás megírását s mire ezek a sorok napvilágot látnak, az érdekfeszitő bűnügyi regénynek bizonyára már ismét újabb fejezetei * hozzák izgalomba a közönséget a fürge napilapok óráról- órára bővülő közleményei révén s igy a mi, csütörtök éjszaka készülő jelentésünk vasárnapra már bizonyára 1 túlhaladott álláspontot fog képviselni. Azonban mindazon, amit már ma tudunk, mit sem fognak változtatni a gálád tömeggyilkosság elkövetésének újabban kivilágosodó részletei. A lényeges ránk nézve ugyanis a szomorú szenzáció dolgában, legfőképpen az, hogy a mi csendes villavárosunkban, az intelligens, nobilis hirü, mindig bizonyos megbecsüléssel emlegetett Szentmihályunkon megtörténhetett ez a bandita-história, ez a ponyvairodalmi rémregénycsemege, aminőt harminc-negyven évvel ezelőtt f verejtékező a homlokkal gondolhatott volna ki a kraj- I cáros kofaujság hatvansoros folytatásokban dolgozó ? „regényírója“ is. Hát bizony, nem harminc-negyven, hanem húsz, sőt tizenöt esztendővel ezelőtt is még ritka szentmihályi házban zárták be éjszakára kulcscsal a léckeritéses I utcakaput és bár nem vigyázott a háznak tájára csak egy öreg csősz, vagy később egy-két községi rendőr, s i az is megesett, hogy a közrend egyetlen őrének, Gyuri ! bácsinak hajnalra fehérre meszelték be hűséges testőrét, f kis fekete kutyuskáját a nekivadult korhely diákok és í egy-két tisztes polgár bemeszelt ablakán nem tudott be- ( hatolni a hajnali napsugár, de ember és vagyon bizton- \ ságában évtizedeken át nem esett hiba sohasem. Nagy család volt a kedves telep, mindenki ismerte egymást és ha a berkeibe behatolt idegen tisztességében szigorú polgári mérték szerint bármi kis szeplő vagy csorba mutatkozott, a társadalom tüstént kivetette magából a r szerencsétlent s otthont, tanyát nem lelhetett a lombos * akácfabástyák határain belül. Bezzeg most nagyarányú hivatalos szervezetek ) őrködnek felettünk, mindenféle modern ellenőrző apparátus működik a közrend megóvása érdekében, mégis egymást érik a lakásfosztogatások, betörések, tolvajlások, idegen- és közvagyon rongálása, sőt ime, már ott tar- tunk, hogy egész családokat ki lehet irtani és mint a befőttet elraktározni a virágágyás kert ölén, anélkül, hogy a véletlen nemezisszerü játéka nélkül bárki is észrevenné a tömeges gyilkosságot. Egyáltalán nem a rendőri vagy egyéb hatóságok éberségének vagy kötelességteljesitésének hiányára akarunk célozni ezekkel a gondolatokkal. A János-utcai eset megtörténhetett volna bárhol is a nélkül, hogy a hatóság figyelme meggátolhatta volna. A háború, destrukció, forradalmak, nyomorúság és egyéb ránkszakadt nyavalyák olyan pusztításokat vittek az emberek erkölcsében, hogy tömegesen szabadult ki a civilizáció köntöséből s a fegyelem fékéből a vadállat és meg- szeliditésük még jó időbe és rengeteg munkába fog kerülni. A János-utcai eset is ilyen jelenség és pusztán csak a véletlen esetlegesség kapcsolja Rákosszenímihály- hoz; éppen úgy megtörténhetett volna bárhol egyebütt is. Nekünk csak komoly intő jel, hogy ráirányuljon a figyelmünk arra, hogy ezt a szép községet jó évtized óta aggasztó módon elárasztotta a nem kívánatos elemekből való lakosság. Megláttuk ezt már a forradalmak előtt, amikor mindenféle kétes alakok beözönlését és itteni káros szereplését tettük szóvá, anélkül, hogy a gondviselő hatalmak törődtek volna velünk. Az utóbbi évek története sokszorosan megerősítette ezeket a panaszokat, a János-utcai szenzáció pedig betetőzte tanulságait és arra ösztönöz, hogy ne várjuk a gyámkodó segítséget másfelől, hanem lehetőség szerint védjük meg magunk a házunk táját. Véget kell vetni annak a rendszernek, hogy ide boldog-boldogtalan szó nélkül betelepedhessék. A községi törvény jogot ad a községnek arra, hogy a nem kívánatos beköltözők előtt leereszthesse a sorompót. Végre kell hajtani a törvénynek a gyakorlatban nem igen alkalmazott rendelkezéseit. Minden uj betelepülőtől meg kell követelni, hogy az elöljáróságtól az ittlakásra engedelmet szerezzen s ezt az engedelmet ne csak formaképen, hanem érdemleges és körültekintő elbírálás után adják meg. Akkor majd nem szivároghatnak be észrevétlenül a kommunista agitátorok, letört és züllött exisztenciák és notórius gonosztevők. Akkor se válik immunissá a község a bűncselekményekkel szemben, de legalább is megritkulnak a szomorú kriminális szenzációk, amelyek ime a cinkotai bádoghordók felemelő társaságába emelték a János-utca egykor rendes családi otthont jelentő villáját. A János utcai bütény részleteiről csütörtök éjszakáig a következő hiteles adatok derültek ki: A villa egykor Szécsi Arthurnak, a Pester Lloyd belső munkatársának volt tulajdona, ki családjával együtt a volt Sporttelep életében kedves szerepet töltött be. A Mátrai-villa szomszédságában áll; szép, vasrácsos kerítése, virágágyás előkertje figyelmet ébreszt. Az utóbbi időben egy Ameri-
