Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-27 / 21. szám
XXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1923. vasárnap, május 27. 2Í. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 2000.— K Fél évre: . . 1000.— „ Negyedévre: 500.— „ Egyes szám ára 50 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Zászlészentelés. Irta: Taraba József dr. A Szentirás előadása szerint tüzes nyelvek alakjában szállott a Szentlélek az apostolokra. E lángnyelvek felmelegitették az Üdvözítő csüggedő tanítványait és bátorságot öntöttek beléjük. Az apostolok ezután kimentek és elkezdtek prédikálni, szavukat pedig megértette minden nyelvű és nemzetiségű ember. Ezt az eseményt, amely az első híveket adta a kereszténységnek, csodával szoktuk megmagyarázni, mert máskép nem tudjuk elképzelni, mikép értheti meg a több nyelven beszélő tömeg az egy nyelven beszélő j apostolt. A prédikáló apostol anyanyelvén kívül van ! még egy másik nyelv is, amelyet minden faj és nép megért s ez a szeretet. Minden ember füle alkalmas ennek meghallására, lelke a megértésére, mert hiszen a szeretet a Sinai hegyen kihirdetett tízparancsolat előtt is, mint „az emberek szivébe irt törvény“ létezett. Az ember azért él, hogy szeressen: szeresse az Istent és szeresse felebarátait. E szép feladat teljesítésére az ember képes is, csak ne engedje a közönytől és önzéstől megfagyni a szivét. Amióta a teremtés koronája e szürke földtekén él, a jót akarószeretet mellett megtaláljuk a szivet sorvasztó dermesztő hideget: az önzést is és az ennek nyomán fakadó gyűlöletet. A mai szomorú időkben is végelpusztulással fenyeget ez az utálatos járvány. Ha kiszáll a testből a lélek, rothadás következik, igy a társadalomból is, ha eltűnik a szeretet, lábra kap a gyűlölet. Ez olyan igazság, amelyet sokszor hallunk az életben, de legszomorubb az, hogy sokszor saját körünkben is érezzük. Hiányzik közéletünkből az a szeretet, amely nem ingerli, nem provokálja a másikat, de viszont van szive megbocsájtani és tud a közjó érdekében feledni. Hiányzik az a szeretet, amely nem kéllemetlenkedik, rágódik folyton a másikon s széthúzásra utazik, hanem ipakodik megtalálni a kellő hangot és utat, amelyen összetalálkozhatnak a jóakaratu emberek. Hiányzik az a bölcseség és tapintatosság, amely nem keresi azt, ami elválasztja az embereket, hanem inkább azt, ami egyesíti őket. • A legnagyobb hiányát érezzük annak a szeretetnek, ) amely gazdasági életünkben a fényűző, tomboló, dőzsölő gazdagság s a rongyokban járó mezítelen szegénység j között szivet tépő ellentétet szit. A sok jóakaratu ember is kevésnek bizonyul s társakért kiált az izgalmásság \ testi cselekedeteinek gyakorlásában. Ilyen gondolatok szállnak át lelkűnkön piros Pünkösd napján, a vigasztaló s szeretetre gyullasztó i Szentlélek ünnepén. A sok „bárcsak“ és „volna“ elméleti eszmefuttatása után pedig milyen jól esik látnunk egy örvendetes valóságot, amely a szent ünnepen kel életre: derék postásaink zászlószentelését. Nemes elhatározás és törekvés, ami esztendőkben kevés, de kitartásban sok munkának látható gyümölcse, jelkép, mely a szerétéiről tanúskodó összetartást hirdeti. Árnyék, melynek hűvösébe összejönnek az emberek örülni a közös jón, megtalálni a jó barátot, hü munkatársat s lecsendesiteni az ellenséget. Csak lengesse a tavaszi szellő e zászlót és vigye el néma szavát a szeretetről, összetartásról minden emberi szívbe is lopja bele a pünkösdi szeretetet, mely hivatva van az Egyház imája- szerint, hogy „megújítsa a föld képét“ — vagyis az emberek lelkét. ♦ A zászlószentelő ünnepről a következő tudósításban számolunk be: Piros pünkösd ünnepén tartotta a m. kir. posta- é* távíró altisztek országos egyesületének rákosszentmihályi csoportja zászlószentelő ünnepét, ezt a nagyszerűen sikerült, szemetgyönyörködtető, lélekemelő, ragyogó parádét, a melyhez foghatót régen nem láttunk Rákosszentmihályon. Az ünnepi diszmenet a község főbb utcáin végig a piactérre vonult fel. Nagyon szép, zöld kuruc-diszruhás lovas bandérium nyitotta meg a menetet. Az Ízléses, igen szép ruhák, a nyalka legények (mind postaaltiszt) a feltűnően szép lovak valóban festőivé tették a csoportot. Kedves volt a koszorúslányok fehér- és magyarruhás csapata. A zászlóanya, Krenedits Sándorné feltűnően Ízléses, gazdag diszmagyarban négylovas hintón haladt a menetben. A kocsit négy hófehér paripa húzta. A szomszédos postásegyesületek egyenruhásküldöttsége zászlókkal, a meghívott előkelőségek csoportja és rengeteg érdeklődő közönség egészítették ki a menetet. Megjelent az ünnepélyen Demény államtitkár a feleségével, Battenberg posta- és táviró főigazgató, Szalay báró és Szűcs igazgatók. Pestvármegye főispánját Szilágyi Gábor dr. főszolgabíró képviselte. A postászenekar is kivonult és kitűnő játékával állandó gyönyörűséget szerzett a közönségnek. A községháza kapuja előtt lombsátorban oltárt állítottak fel. Előtte két oldalt kettős széksor a vendégeknek és védnököknek. A végén szőnyeges emelvény a szónokoknak. A szentmisét Pichler plébános mondotta Taraba dr. segédletével. A postás dalkar igen szép énekeket adott elő. A rendet az önkéntes tűzoltóság pompás fiatal csapata tartotta fenn. (A diszmenetben is feltűntek kitűnő, katonás menetésükkel). Az oltár előtt a gyönyörű zöld selyem zászlót, melynek pazar, széles művészi arany- htmzéssel ékes selyemszalagját Krenedits Sándorné zászlóanya ajándékozta, díszruhás postások és koszorús lányok tartották. Mise után az emelvényről mély gondolatokkal rajongó hittel telitett beszédet mondott Pichler István plébános és megáldotta a lobogót. Nemes eszmékből épült fel a Blatniczky Pál ev. esperes nagyszerű beszéde és szép imája is, valamint megkapóan egyszerű, közvetlen és talpraesett volt a Bieberauer Tivadar ref. lelkész szónoklata is. Mindannyian megáldották a zászlót, a melynek nyelébe az egyházi férfiak és előkelőségek beverték a díszes zászlószegeket. Danis Győzőnek kellett volna még alkalmi költeményt szavalni, ő azonban azzal lepte meg a közönséget, hogy e helyett igen szép és ötletes hazafias beszédet mondott, Lapunk mai siáma 8 oldal*
