Rákos Vidéke, 1923 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-13 / 19. szám
XXIII. évfolyam. Rákosszentmihály. 1923. vasárnap, május 13. 19. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁK0SVIDÉK1 EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 2000*— K Fél évre: . . 1000.— Negyedévre: 500.— „ Egyes szám ára 50 korona. BlrdetéMelcet felvesz a kiadóhivatal. A „megrendezett“ lakásbér. Valami sötét balvégzet üldözi a rákosvidéki lakosságot. Szüntelenül meg kell vezekelniük azért, hogy kiszorultak ide, a határkövön túlra és valóságos üldözést kell szenvedniük pusztán azért, mert ezeket a községeket, telepeket már nem nevezik Budapestnek Évtizedek óta a sérelmek egész özöne hangzik fel ezen a helyen amiatt, hogy kitagadott gyermekei lettünk a büszke fővárosnak, bárha semmivel sem vagyunk mások, mint az a közönség, amelyik a sorompón belül hajtja fejét éjjeli nyugalomra és bárha ránk nézve ez a kintlakás súlyos-keserves áldozatokkal, terhekkel, költséggel, fáradtsággal, lemondással és ezerféle hátránnyal kapcsolatos. Lelketlenség-e vagy vakság, ami nekünk évröl- évre következetesen újabb- és újabb gyötrelmeket eszel ki, nem lehet kitudni, de annyi bizonyos, hogy mihelyt valami alkalom nyílik rá, a saját véreink, a saját társaink használják fel legelőbb, hogy újra üthessenek egyet ezen a közönségen, amelyet meg- ' ismerni sem akarnak, nemhogy méltányosan elismernék a súlyos helyzetét és figyelembe vennék a legjogosabb és méltányosabb igényeit is. j A héten megint érdekes panaszos levelet kap- | tunk, melyet legújabb virágként tűzhetünk sérelmeink ' koszorújába. Az állami tisztviselők panasza jajdul 5 fel benne, amiért a legutóbbi „lakásbér-rendezés“ j alkalmával a nyomorúságukon nemhogy segítettek j volna, hanem még azt az eredményt is elvették tőlük, * amit évekkel ezelőtt nagykeservesen kiverekedtek maguknak. Megáll az ember esze, azon töprenkedvén, hogy miként történhetik meg ilyesmi manapság és micsoda szívtelen felületesség intézhette el ilyen módon ezt a dolgot, egész sereg tisztességes család- , apa, a nemzet becsületes, hazafias munkása létfen- ! tartásának kérdését. De adjuk át a szót a levélnek, mely rövid, tömör soraiban eleget beszél önmagáért és keserű igazságaival nem szorul magyarázatra: í „Községünk állami tisztviselőinek lakbérét ugyancsak alaposan „megrendezték“. ; Igazán nem sejtjük, rosszakarat-e, a drágaság iránti érzéketlenség vagy a földrajzban való tájékozatlanság okozta-e azt, hogy Rákosszentmihályt, a főváros közvetlen szomszédságában fekvő, Zuglóval összeépült drága nyaraló helyet, mely eddig is — Lapnak mai sa rosszul ugyan — de az V. lakbérosztályhoz tartozott* most újabban Gyál puszta, Kakucsinárcs színvonaláig degradálva, az utolsó bérosztályba sorolták. Ez valahogy a következőképpen történhetett: A besorozó elővett egy öreg térképet s felfedező utján rábukkant „Puszta-Szent-Míhály“-ra és bekalkulálta a puszták közé Rákosszentmihályt, ^őt Mátyásföldet is, Sashalommal, Pestújhellyel együtt. Ez azt jelenti, hogy egy állami tisztviselő itt, a főváros kapujában, épp annyi lakbért kap, mint a Gyál-pusztai. A főváros környékén a lakások éppen olyan drágák mint Pesten, Győrben vagy Szegeden. Az élelmezés meg drágább, mert kereskedőink Pestiől hozzák cikkeiket s útiköltségüket is velünk fizettetik meg. Fura dolog, hogy Gödöllőt, Tapolcát, Nagy- kátát, Kispes et, Érzsébetfalvát, Budafokot és Cell- dömölköt magasabb osztályba sorozták akkor, amidőn Rákosszentmihály és Mátyásföld drága nyaralóhelyeket Mucsává sülyesztették. A tisztviselők kérik a községek támogatását e lehetetlen, ötletszerű lakbérpontnak kiigazítására. Nagy“. Rákosszentmihály — Kiskecskemét Irta: Kecskéméthy Víncze. »* Palántálás. Tekintve, hogy az idő itt van mindenféle palánták kiültetésére, leginkább figyelmükbe ajánlom a gazd- asszonyoknak és kerttulajdonosoknak a legértékesebb konyhakerti cikket, hogy azzal úgy járjunk el, hogy az teljesen kielégítő, bőtermő és jóizü legyen: ez pedig a paradicsom. Paradicsom ültetése a következőkép történik: — bárha már erre egyszer kitértem, de szükségesnek látom, hogy megjegyzéseimet kibővitsem, — még pedig: mielőtt az ültetéshez hozzáfognánk, készítsük el a helyet, csináljunk fészkeket s a fészkekbe teszünk jó két összemarék érett trágyát vagy komposztot. Ezt összekeverjük azzal a földdel, amelybe ültetünk. Mikor* összekevertük, huzunk egy kis hancsikot s a hancsik közepébe ültetjük a palántát. A hancsikok legyenek egymástól legalább 80 centiméternyire négyzetben. Ültetéskor a palántákat jól belocsoljuk. Ültetés után megint belocsoljuk vagy 8—10 napra és ezzel minden öntözés megszűnt. A paradicsom oldalhajtásait alulról feltisztogatjuk, csak három vezérhajtást hagyunk rajta. Amikor a feláma 8 oldal.
