Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-26 / 13. szám
XX1Í. évfolyam. Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, március 26. 13. szám rákos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁK0SV1DÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 160.— K. Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— „ Egyes szám ára 4 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Plébánia. Talán szeptember-október óta indult meg a gyűjtés határozott alakban a parochia-épület czéljára s mint a múlt heti híradásunk jelentette, Isten segítségével immár jóval túljutottunk az első százezer koronán. Olyan eredmény ismét, amely előtt meg kell állanunk, hogy kalapot emeljünk Rákosszentmihály közönsége előtt, amely szenvedjen bármilyen sorscsapások alatt, most és mindenkor a régi marad: lelkes, nemes szivü, önfeláldozó, jótettre, áldozatra mindig készséges. Aki ismeri ezt a közönséget, tudja, hogy ebben csalódni nem lehet, erre építhet és alapíthat mindenkor, aki jó ügyben jár, igaz czélért buzog és még akkor sem hibáz, ha vakmerőén csudákra alapítja számadását El kell ismerni, hogy a mi kétségbeejtően szomorú viszonyaink között nem, volt kevesebb a vakmerőségnél, midőn az őszszel elhatároztuk, hogy a plébánia ügyét valamiképen dűlőre juttatjuk s ezt az égető kérdést megoldjuk, bárha a lehetetlennel kell is harczot vívnunk és még ma is vakmerőség, ha ezt a küzdelmet tovább folytatva, a teljes sikerben bizakodunk. Pedig elérjük, megvívjuk bizonyosan. A jó félév alatt összegyűjtött első százezer korona ennek a sikernek az első záloga. Az első lépés, a legnehezebb, amelyet kitartó, lankadatlan munkának, lelkes, elszánt akaraterővel folytatott küzdelemnek kell követnie, hogy lépésről-lépésre mindjobban megközelítsük szép és biztató czél unkát. Százezer korona igen szép összeg, a mai viszonyok között azonban a parochia megépítésére alig valamivel több a semminél. Sok van még hátra, amit meg kell szerezni, hogy abból az épületből valami lehessen. Éppen ezért nemcsak dolgoznunk, gyűjtenünk, áldoznunk kell tovább lankadatlanul, hanem okos körültekintéssel meg kell tennünk mindent, hogy dolgunkon valamit lendíthessünk. Elvégre ebben a küzdelemben nem hagyhatjuk magára ezt a szegény, mindenképen sanyargatott középosztályu közönséget, amely vért izzad a mindennapi kenyérért és mégis mindig megmutatja, hogy Istenért, hazáért, felebarátaiért az utolsó fillérjét is odaadja. Most már megmutatta az első százezer koronával, hogy ismeri a kötelességét és a parochia építését elodázhatatlan- nak tartja. Nem volna-e méltó reá, hogy akik tehetik, a hóna alá nyúljanak és keserves erőfeszítésében, amennyire a mai helyzetben lehet, támogassák? Vájjon Lapunk mai ■ a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban kezelt vallásalapból nem juthatna-e némi segítség ennek a közönségnek, amely ebben a községben mindent, de mindent a maga erejéből teremtett meg? Megyéspüspökünk s a káptalan nem fogadhatná-e szintén kegyébe, bárha — jól tudjuk — szintén sokfelé kénytelenek segitőkezüket kinyújtani? I Legközelebbi feladatunknak kell lennie, hogy mindenfelé kopogtassunk és mindent elkövessünk arra, hogy a közönségünkre háramló további terhet lehetőség szerint megkönnyítsük. E mellett pedig tovább kell folytatni a gyűjtést nem lankadó buzgalommal és újabb meg újabb alkalmakat kell teremteni, ahol jó és szívesen fogadott ellenszolgáltatásokért: — nemes mulatságok, színvonalon álló előadások stb. — a közönség állandóan növelhesse az alapot, anélkül, hogy az különösebb áldozatába kerülne. Ez az intelligens közönség nem élhet némi szórakozás nélkül és ha meg nem találja azt idehaza, ha ritkán és gondok között, de mégis felkeresi : a fővárosban. Mondjon le erről egy időre, — úgy is alig győzi a minden nap emelkedő költségét, —- s kárpótoljuk idehaza, lássuk el szellemi táplálékkal és ‘ szórakozással s vámoljuk meg az élvezetét szerényen, de következetesen s az első százezer korona csakhamar tovább dagad, mig a szükséges nagyságot el nem éri. Jó czélért fáradunk, velünk lesz az Isten I i Igen érdekes különben az a terv is, mely az egyházközség kitűnő pénztárosának, Holló Ágostonnak agyában fogamzott meg. Az ő véleménye az, hogy a paróchia czéljára a telkünk meg lévén, a rendelkezésre álló százezer koronából ásassuk meg az épület alapját. A községtől kapott kövekből és a téglából, amit Cziráky gróf Ígért, felépíthetjük az épület nyers falait. Pénzünkből annyi még telik, hogy a még szükséges tégla mennyiséget ehhez megszerezhessük. Pont. Ott áll majd a megkezdett épület és állandóan sarkalja, ösztökéli a híveket, hogy tovább építésével törődjenek s uj lendületet ad a buzgósá- guknak. Talán a felsőbb hatóságok is inkább készek lesznek a támogatásunkra. Mi pedig fokozatosan folytatjuk tovább az építést a szerint, amint azt erőnk és buzgólkodásunk eredménye lehetővé teszi. Egy- két év alatt igy aztán csakugyan megépül a szent- mihályi parochia és teljesül régi óhajtásunk, létesül a plébánia. Tetszetős ez a terv és méltó a figyelemre. Bimviímn S eliiai*
