Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-12 / 11. szám
XXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÜZÍÜ4ZG4TÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY1 ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 160.— K. Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— „ Egyes szám ára 4 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Márczius 15. Ragyogj reánk olthatatlan fénnyel, az ébredő tavasz minden reményével, életadó melegével, minden áldásával. Ragyogj reánk, e sok sebből vérző, szegény haza minden gyermekére, hogy belássa a hazának minden gyermeke, hogy a hazáját szerető szív minden érzésére, a hazájáért élő ember minden munkájára szükség van, hogy újból megérhessük a nemzeti újjászületés, feltámadás dicső nagy ünnepét. Tavasz volt akkor is, rügyfakasztó, virágkeltő szép tavasz, midőn megjelent annak bujdosó szép csillaga, márczius idusa, a magyar nemzeti szabadság, a nemzet szép egén. Midőn megjelent a nemzet legelső dalnoka, mint a néma erdő dalnoka s éneklő madara s énekére figyelt a néma táj, a zöldelő erdő, hogy dalára visszazengjen minden táj, minden szív. S mint az erdő énekese dalára kifejlik minden lomb és virág, úgy fejlett ki a magyar szivekben minden remény, minden örömvirág. „Talpra magyar, Hi a haza ..." szólt a költő. Talpra magyar, hi a haza, mondhatjuk el kitartó bizalommal. Fájdalomtól Niobeként megkövültén nem ülhetünk s bár a nemzet fájdalmait a feldúlt hazáján kesergő próféta szavai is alig fejezhetik ki, reményvesztetten nem ülhetünk, miként Marius Karthago romjain. Habár nem köthetünk lelkűnknek hiú reményekből, ábrándokból szárnyakat, de az élő fájdalom biztosit, hogy a nagy és mély szenvedés közepette is lelkűnkben a remény, hogy a Gondviselés jósága visszaadja még e nemzet boldog életét, hazánknak egységét. Vérrel, szabadsággal vivták ki a magyar szabadságot .. . Vértanú koszorú borult a hősök sírjaira ... A hitvallók pálmája felemelte a nemzet szivét... Erős hittel haladt a Gondviselés utján a magyar s a Gondviselés jósága már oly sokszor megmentette a nemzet életét. Ez a Gondviselés fogja megmenteni a nemzetet most is, csak törhetlen hittel emelje fel lelkét s lángoló szeretettel ragaszkodjék hazájához s a sziveknek oltárán soha ki ne aludjék az áldozat tüze. Áldozati Nem eleget áldozott már e nemzet vérben és életben? Nem eleget áldozott könyben és gyászban ? Nyomorban és szenvedésben ? Az élet folytonos áldozat s ha már áldoznunk kell nem hazánkért, embertársainkért legméltóbb-e az áldozat. Áldozatra hiv fel bennünket e nap. Áldozatra a szabadságért elesett hősök emléke. Áldozatra, a munkás élet áldozatára. Nincs oly nagy áldozat, amelytől megrettennénk, ha hazánkról van szó; nincs oly csekély munka, amelyet lekicsinyelhetnénk, ha azzal hazánkért egy parányi jót is tehetünk. Senkinek sem szabad a munkás élettől elzárkóznia, hiszen az ég boltját millió parányinak látszó csillag fénye teszi ragyogóvá. Ragyogja be tehát a sötétség éjszakájában a kunyhók lakójának és a palota urának szivét a honszeretet fénye; hozzon drágakövet a gazdag, hozzon ■ bár egy téglát a szegény nemzeti nagyságunk épüle- j tének ujjaalkotásához. Ezt kívánja tőlünk ezer éves múltúnk, ezt jövőnk, í ezt kivánja tőlünk saját létünk. Ezt őseink emléke, I ezt a jövő nemzedék . . . Á sors csapása alatt össze nem tört szivek szikrát fognak szórni. A nem csüggedőket segíti az Isten. Ha a nemzet összetart, a pokol kapui sem fognak erőt venni rajta. „Nincs veszve semmi sors alatt, ki el nem csüggedett,“ mondja Vörösmarty. „Kétségbeesés istentagadás,“ mondja Petőfi. S a magyar sohasem volt istentagadó s kétségbe nem esik sohasem. ' Sz. L.m Rákosszentmihály — Kiskecskemét. (Uj sorozat) Irta: Kecskeméthy VIncze. Vili. Védjük meg az almafáinkat, — ugyan erre már egyszer kitértem, — amennyiben az almafáinkat igen nagy veszedelem fenyegeti, az úgynevezett vértetü. Amint ezt meglátjuk a fánkon, azokat a galyakat, ahol jelentkeznek, vágjuk le azonnal és tüzeljük el. A vértetüt könnyen meg lehet ismerni galyon vagy a törzsön mutatkozik; fehér, pamutszerü és leginkább nyilvánul a sebeken, különösen az újonnan ejtett sebeken, Lapunk mai száma 8 oldal. i
