Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-12 / 7. szám
XXI!- évfolyam. Rákosszentmihály. 1922. vasárnap, február 12. 7. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZtGAZGA TÁSI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS rAkosszentmihAlyi és rákosvidéki egyesület és testület HIVATALOS LAP*a Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BAL4ZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetést ár ; Egész evie Hill.— K. Fel evre 80.— „ Negyed évre: 40. — „ Egyen szám Ara 4 korona. nirdetéNekei (vlveoz a kludóhlvniai. Lali. Irta: Taraba József dr. Bizonyára csudálkozva fog tekinteni az olvasó e címre és az első gondolata az lehet, hogy vájjon miről is szólhatnak az alája rótt sorok? Nem kellemes elbeszélés fog következni, amit cigarettafüst mellett, kényelmes fotelben szoktak elolvasni, de még gyermekmese sem lesz, amelynek célja szórako tatás és tárgya valami esemény a képzelet országából. Komoly és szomorú ügyről van szó, egy megdöbbentő esetről, amihez néhány megszívlelendő gondolatot akarunk fűzni. A czimül irt név egy kedves gycmeknek neve, aki egynéhány nappal ezelőtt még örvendett az életnek. Kolozsvár szép vidékéről, mint „külföldről“ menekült ide, hogy itt készüljön rá, hogy hazájának derék polgárává váljék. Teljesítette Kötelességét és járt iskolába, járt villamoson, hogy a fővárosban sajátíthassa el a tudomány kincseit. E mosolygó és örvendező gyermek neve most fekete keretű gyászjelentésen olvasható, avval a megjegyzéssel, hogy rövid, de kínos szenvedés után, életének ll-ik évében visszaadta ártatlan lelkét a Teremtőjének. Hát miért ? Mi történt ? Nem több és nem kevesebb, mint az, hogy a cinkotai nagyitcénél a villamos elvágta mindkét lábát s a súlyosan sebesült gyermeket a Szent Rókus-kórházba szállították, ahol rövidesen meg is halt. A szegény Lalika kicsinyke tragédiája egy rendőri hir szürke soraival véget ér, de könny és bánat özöne zudul a nyomába. Szülők szivetszakgató fajdalma testvérek zokogása, résztvevő rokonok és barátok jajszava ... Egy értékes bimbó letört, egy sereg remény szeitefosz- lott... Egy szerencsétlen pillanat semmisiteite meg, amelyben a szegény gyermek meggondolatlanul neki- ugrott a mozgó kocsinak, apró lába lecsúszott a síkos lépcsőről és egy másodpercz múlva már piros vére festene meg a fehér havat... Ki a hibás, mi a hibás a minduntalan megismétlődő rémes szerencsétlenségekben, holott annyi vészes példa int óvatosságra a koczkázatos meggondolatlansággal szemben ? Nem kapott-e intést és okt. tást vájjon ez a szegény áldozat is, sok vértanú társával egyetemben ? Mégsem volt sem az első, sem pedig az utolsó a fájdalmas sorozatban. Azért aggódik a szülő gyermekéért, tölt álmatlan éjjeleket bölcsőjénél, áldoz, küzd és szenved érette féltő gonddal, hogy éledő reménységüket a vaskerekek tiporják össze és boldogságukat a véletlen gonosz ja éka rabolja el? Nincs hát itt védekezés, hogy annyi szivet- tépő véres példa intése mind hiáoa való? A főbünös nem más, mint az — alkalom. A veszedelmes, izgalmas, zaklatott és megbízhatatlan utazgatás, amely különösen a fiatalabb gyermekre nézve ezer veszedelmet rejteget. Az embernek a szive fáj, mikor látnia kell a sok 1 tudományszomjas gyermeket, amint egyik kezükben könyves táskájukat szorongatják, a másikkal pedig a villamos kocsi feljáróján állva, a rézfogóba kapaszkodnak. Hajnalban kelnek, ácsorognak a megállóknál, áznak az esőben, fáznak a csikorgó hidegben s ha megjött a várvavárt villamos, vagy mondjuk a nem éppen ritka akadályok esetén, akkor meg tolakodnak szegénykék és vívják a harcot a felnőttekkel, akik pedig nem a legnyugodtabb lelkiállapotban iparkodnak ilyenkor a vonatra felférni. De nem kedvezóbo a helyzet akkor sem, ha a villamos kocsi üres. Ilyenkor meg a gyermekek gyakran pajkosak, ugrándoznak fel és le az egyik kocsiból a másikba. Nagy szolgálatot tesznek ilyenkor azok a "jóakaró felnőnek, akik úgy a gyermekek, mint azok szüleinek javát szem előtt tartva, figyelmeztetik és rendreutasitják a rakonczátlan és magukról megfeledkező gyermekedet. Helyettesítsék is azokat a szülőket, akiknek idejük nincs gyermekűit elkísérni s rajuk felügyelni. Még helyesebb, ha a kisebo gyermekek a helybeli középiskolákat látogatják és elkerülik az alkalmat, mely a veszedelmet rejtegeti. A polgári leány- és fiúiskolára ebből az ókból nagy jövő vár. Mennyi fáradságtól kímélik meg magukat, mennyi időt takarítanak meg, mennyivel előnyösebb úgy egészségüknek, mint tanulmányaiknak, na itt nyerik az oktatást. A szülők is könnyeboen ósszekottetésoen maradnak a tanárokkal, ami nagyon fontos a gyermekek előmenetele és magaviseleté szempontjából. E jó tanácscsal szemben két kifogást lehetne felhozni, a nevezett iskolák szűkös férő heiyét es azt, hogy elvégre gimnázium és kereskedelmi iskola mégis csuk hiányzik községünkből. Erre azt felelem, hogy habár községünk igen szegény s tanterem részére helyiséget szerezni nagyon nehez, a tömeges jelentkezés majd csak modot és a kaimat fog követelni, hogy ezt a kérdést valamikép megoldjak. Azok pedig, akik gimnáziumot akarnak végezni, az aisóbb (!) osztályokat itt is látogathatják a polgári iskoláDan s ugyanakkor a latin nyelvre magántanitót kérnek fel. Asad még községünkben elég latinul tudó ember, aki szívesen fogadna el egypár tanítványt. A felsőbb o>ztályokat már Budapesten végeznetnék, elvégre abban a uorDan már több komolyságot is várhatunk a tanuló ifjaktúi. Különben a jövő a praktikus pályának kedvez. A hosszú éveken iskolázott lateiner osztály nyomorusaga megtaníthatja az apákat, hogy a praktikus pályákra tereljék gyermeküket, hacsak Vilami küiönöi hajiam nem nyilatkoznék a gyermekben könyvek iránt Menny iV® iapaub mai »zárna 8 oldal.
