Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-10-15 / 42. szám
— Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, október 15. 42. szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RlKOSSZENTMIBÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-u£ca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 480.— K Fél évre: . . 240.— „ Negyed évre: 120.— „ Egyes szám ára 10 koronáé Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Rajtunk múlik! Ócska témával hozakodom elő, de aligha akad valaki, aki megtagadná, hogy nem a szivéből beszélek. Ezernyi sok bajunk között az időjárás is ellenségünkké szegődött. Alig volt nyarunk s még nyár utólján ránkszakadt a hűvös, esős ősz, a novembervégi időjárás. Kisgyermekes családoknál már hetek óta fűteni kell, másoknál meg hideg szobában, felsőkabáttal, nagykendőveí védekeznek a kora ősz ridegsége ellen. Téli gondjaink egyszerre szakadnak a nyakunkba ... A ház falain kivül enyhébb valamivel a levegő, de ha kimegyünk az utcára, megmerül a czipőnk a lucsokban, sárban, vízben. Csatakos ilyenkor a fővárosi kövezet is, meg a horpadt, hepehupás, rozoga aszfalt, minálunk azonban némelyik helyen bokáig süppedünk a sárba, a tereken, útátjárókon pedig csónak után kiabálunk. Néhány esztendő óta pedig mindinkább szaporodik ezeknek a „némely helyekének és járhatatlan utczakeresztezéseknek a száma, ugyannyira, hogy ilyen kellemetlen időjárás évadján a hires Sárrétre képzeli magát az ember, valahova Derecske meg Berettyóújfalu határába. Esztendők óta az a nóta járja, hogy a drága közmunkára, a mely utczáink rendbehozására szükséges lenne, nincsen megfelelő költség és nincs elegendő munkaerő. Tagadhatatlan igazságok, amelyek nagyrészben igazolják, hogy idáig jutottunk s maholnap Sárosszentmihálynak fognak csúfolni Rákosszentmihály helyett, ám ezzel a vigasztalással örökre mégsem érhetjük be. Mégis csak el kell már végre kezdeni a munkát, bármily nehézségek árán is, hogy gyalogjainkat, sőt részben kocsiutainkat valamiképpen rendbehozhassuk. Nagy bajt okoz, hogy a rettenetes íüzelőszer- hiány idején az átjáróknál levő valamennyi tahidat felszedték, ellopdosták. Még talán ma se lenne tanácsos, hogy újakat rakjanak a helyükre, hacsak fa helyett czementből, miből nem készíttetnék őket, mert ahogy ez a tél indul, aligha maradna belőlük megint hírmondó is, amint ellopdossák a villamoskörtéket, vezetékeket s egyéb értékes közczélu ingóságainkat is s amint nem maradna meg a villamoson egyetlen uj szijdarab, vagy eltávolítható fémalkatrész, sem. Még, fájdalom, nem gyógyultunk ki veszedelmes bajainkból s nemcsak a nyomorúságunk maradt meg, sőt fokozódott, hanem a lelkiismeret, erkölcs i ; és tisztesség hiánya is. Kel! azonban mégis módját találni, hogy a lehetőség határain belül a legszükségesebb közmunkákat elvégeztessük és utainkat járható állapotba helyeztessük. Egy messze idegenből, tengerentúlról hazaszakadt újabb rákosszentmihályi polgártársunk vetett fel, beszélgetés közben, életrevaló ötleteket ezen a téren. Az amerikai „segíts magadon“ elv szerint arra mutatott rá, hogy nem szabad a sopánkodásba bele- szoiyósodnunk és kétségbeesés tehetetlenségébe sü- lyednünk, hanem akarni, áldozni és dolgozni kell mindenkinek a közös czél érdekében, egyesült erővel. Községünk lakossága számottevő részében kicserélődött s a régi helyébe — sokan idegen valuta birtokában — tömegesen jöttek tehetősebb emberek, akik készségesen áldoznának arra a czélra, hogy a közös jót előmozdítsák. Most kellene komolyan és szigorúan fellépni, hogy ki ki a telke mellett elterülő gyalogját hozza rendbe, a kocsiút megjavításához pedig járuljon hozzá. Akár úgy, hogy lehetővé váljék számukra a munka elvégzése, akár pedig s talán még inkább úgy, hogy a község végeztesse el a munkát és a költséget vesse ki az érdekelt ingatlan tulajdonosokra. Az uj lakosok örömmel vállalnák ezt a terhet, a régiek pedig, a kevésbbé tehetősek kárpótlást találnak abban az elképzelhetetlen értékemelkedésben, amiben ingatlanuk részesült. Érdemes és eredményes munkát végzett elöljáróságunk már az idei ősszel a hármas határban a vízlevezetők rendezésével. Kitűnő és fáradhatatlan biránk szakértelemmel és sokszor bebizonyított odaadásával vezetné ezt a nagyarányú munkálatot is. Igaz, hogy munkeerőben nagy a hiány. A minap — jó napszámért — munkást kerestek közmunka végzésére. A háromszori dobolás eredménye az lett, hogy egy ember jelentkezett. De talán a mezei munka végeztével ezen a bajon is lehet majd segíteni, ha kellő pénzköltség áll rendelkezésre. Meg azután éppen most vált időszerűvé a Horthy- akció dolga is. Ez a nagyszerű segély-mozgalom tudvalévőén nem pillantnyi segítség osztogatásra akarja úgyszólván elfecsérelni a felhalmozódó anyagi eszközöket, hanem közmunka díjazására használtatja fel. Minden segítségnél értékesebb, hasznosabb és czélirányosabb rendszer ez! Használjuk fel az alkalmat! Aknázzuk ki a Horthy-akczió kitünően alkalmas eszközeit. Vegyük igénybe a tehetősebb ingatlantulajdonosok áldozatkészségét. Törjük meg az álLapunfe atal száma S oldal*
