Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-08-27 / 35. szám
6 oldal RSEOB raiDBKH 35 szám. A „Kis kadét“ Sashalmon. Farkas Imre népszerű darabja, a „Kis kadét" legközelebb Sashalmon kerül szinre. A Sashalmi önkéntes tűzoltó-testület műkedvelői adják elő Pétersz Emmával a czimszerepben. Sporthírek. Az RTK az elmúlt vasárnap Vácon vendégszerepeit. A MOVE váci Sh'-vel mérkőzött s az eredmény 8 1 volt az RTK javára. Kedvező előjel az augusztus 27-én kezdődő bajnoki évadra. — Holnap, augusztus 27-én nagv programmal indul az RTK az uj bajnoki szezonnak. A KAOE-val játsza bajnoki mérkőzését. Az első csapat i2 órakor a Lóverseny-téri pályán, a második csapat fél 11 órakor, az ifjúsági csapat 9 órakor a Soroksári úti pályán játszik. Délután 4 órakor a budapesti millennáris-pályán pedig nagy nemzetközi motor- és kerékpárversenyét rendezi, mely* hatalmas programmjával magára vonja a külföld figyelmét is. Este 8 órakor pedig itthon, a Balaton-kávéház összes helyiségeiben szezonnyitó mulatságát és vacsoráját rendezi, melyre ezúton hiv meg minden sportbarátot az RTK football-szak- osztálya Tánc reggelig. Belépődíj 30 korona. - Felhívás. Az RTK elnöksége ezúton értesíti tagjait és azok hozzátartozóit, valamint az érdeklődőket, hogy minden csütörtökön este és mirtden vasárnap, valamint ünnepnap délelőttjén társas összejövetelét tartja a Balaton kávéházi klubhelyiségében s kéri, hogy ezen társas összejöveteleken minél számosabban jelenjenek meg. — Az i922 -23 évi bajnoki évadra az RTK a football-szakosztályt a következőképpen alakította meg. Foot- ball-szakosztályi elnök Nagy Vilmos, helyettese Pender K. Farkas, előadó Neszt János, jegyző Szemző János. Footlp ll- intéző Weiland József, helyettes football-intéző Bóka Lajos, ifjúsági intéző Probszt V.ktor. Szakosztályi tagok: Szakaly Gyula, Pintér Gyula, Rock Ede, Berta Ferencz, Paulinyi Dániel, Straba József. ..-............. i B CS ARNOK. □ — 11 Péterke. [Irta: Móricz Pál. — Jaj, Péterke 1 . . . Hamar 1 Hamar ! — fájdalmas nő hang sikoltott igy a szivgyilkos tőr élességével. Az ereszeten a galambok, az örökélet boldog szaporaságáról búgtak. Túl a rácson, a gazdasági udvarban nyugalmas cselédek végezték mindennapi dolgaikat. A jóltartott jószágok és baromfiak hangjától altatólag muzsikált a levegő, Zeleméry Péterke, alig öt éves fickócska, a halk életmuzsikán át lélekrezditőleg sikoltó jaj kiáltásra a virágos kertből előszaladt. Violából, szegfűből, verbénából, rezedából, tátogőból böki étát szedett nagybeíeg fiatal anyjának. Riadtan kérdezte a gyerek a vén asszonytól: — Mit mondtál, dadám ? — Jaj, Péterkém! . . . Mindjárt meghal anyácskája .., A tekintetes asszony. Péterke a belső szoba nyitott ajtójából, kis kezében a magyar nyár maréknyi virágával, még látta, még felfogta barnaszemü anyjának rávetett utolsó tekintetét, szavát azonban már többé nem hallhatta, egy nehéz sóhajtással befejezte a küzdést a drága asszony. Ugy-e, meggyógyult az én anyácskám ? — szólt s szomorodott, komor apját éppenséggel nem értette Péterke. — Nézd, apusl . . . Hiszen mosolyog. Gyászoló háznál, halott mellett nem jó helye van a gyereknek. Jajok, izgalmak, rémüldözések keseredetten dobált sulykaitól kopog, dübörög ilyenkor a ház. A gyermek lelke meg olyan, mint a varázsmuzsika üveghurja, szakad, törik a P yermeki lélek; Zeleméry ur belenyugodott tehát, hogy éterkét beviszik majd Debreczenbe anyja érczkoporsójáért Ossánczky, a kecskeszakállas lengyel származású ispán, kit a mocskosszáju hajdúk maguk között csak Ottráncsk-néven nevezgettek, a könnyű bricskán vitte Péterkét. Péterke mindjárt a városszélen, hol a nyárfás ut, a kalászos mezőség: tele pacsirta énekkel: kezdődik, a négylovas másik kocsira, az öreg igáskocsishoz kérezkedett. Gergely ám tudott beszélni, mesélni az urficskának . . . — Itt a Zajgató-csárdárál egész ezred vasasnémetet szétzajgattak őseink, a hajdúk . . . Amoda a testhalomban meg a felperzselt ráczfalvak férfinépe nyugszik . . . Tatárvésznek nevezik odébb azt a dűlőt ... És ez itt, la, a Vérvölgy ! Kurtány basa törökjeivel mérkőztek itten a szörnyűséges ősapák, akik minékünk, kis urficskám, megszerezték és megoltalmazták e drága földet. És a mezők, a fás országút, különös, rongyos, vén csárdák, gazdag hajduközségek a meleg, friss kalács illatjaival, távolból legelésző nyájak — órák múltán — a sebes hajdukocsik mellett elmaradoztak . . . Csodaképei a szép múltnak, ártatlan gyermekkor, anyai édes ölelés, biztonságos ősi otthon, észre sem veszi Péterke, lassan, örökre igy mind elmaradoznak . . . — Azok a nagy aranybokréták meg ottan micsodák? Péterke^ káprázó szeme előtt a gomolygos, kövér alkonyati porfelhőből lángcsóvás aranyfény gyuladt ki. — Mindjárt Debreczenben leszünk, ezek azt jelentik, urficskám .. . Gyihé 1 - négy lovát megbiztatta Gergely, a vén hajdú kocsis, a nagytemplom kéttornyának aranycsillagai ottan azok. * Péterkéék még hajnalban hazafelé indultak a debreczeni érczkoporsóval . . . A nap ébredezése bűbájos szép az alföldi pusztán. Minden fűszálnak harmatgyöngy-korona rezeg a fejecskéjén. Az árokparti gaDgoryabokoiból csicsergetni kezdi torkát valami kis madár. Dús illatát ontja a bodza. A sugaras nap feljebb-feljebbszálltával a párák ragyogó zo- mánczot öltenek Innét-onnét harangszók csendülnek a rejtelmes síkság mélyéből. Ezernyi pacsirta Isten dicséretét énekli. A buzakalász is meghajtja fejét, egyedül a Rózsáscsárdából rikoltozik hányaveti hangon a korhely cigánymuzsika, betyárlegények járják a döbögős-tánczot, kurjongatnak : Ej, haj, Bagamér, Eljárom én magamér! A Veréb-sárnál, feneketlen, mocskos tó volt ez, Gergely kocsis megcsóválta fejét. A fecskék, verebek a tó szélén visi- tozva kergették egymást. Már reggel tikkasztott a hőség, arrólfelől, a Tisza felől, rezes hátú, fekete vastag felhők torlódtak. Talpas Gergely megcsóválta fejét; — Vihart kapunk, ténsuram.-- A kölyki már itt is vanl — Ottráncsky ispán felé köpött az utféli fákat csavargató szélnek. A kocsikkal meg kellett állani. Már dörgött. Villámait csapkodta a rettenetes fergeteg A terhes felhők felszakadtak. Ömleni kezdett az eső. Még szerencse, hogy Péterkét a felpeckelt fedelű, ponyvával letakart érczkoporsóba bujtatta Gergely. A fehér selyempárnán aranyfürtös fejét ártatlanul megpihentette a , gyerek. Ott eső nem ért hozzá. Ott hideg nem dideregtette. Édesanyjának aranytalpu, oroszlánkörmü érczkoporsójában vedve volt a gyermek. . . Az alföldi nyárvihar tomboló muzsikájánál a mélyzöld koporsóban mihamar elszenderült Péterke . . . — Minek költöttetek fel f — neheztelőleg szólta csuron- vizes lengyelre, aki a vihar szüntével a rózsásra pirult, mosolygó gyermekről leemelte a koporsó fedelét ... A kék égen még fent pompázott a szivárvány, hamvas zászlójával egészen Péterkéhez hajolt a tündér, a gyerek derűsen beszélte : — drága kisanyámmal ottan a szivárványodon jártunk most Ó, de szépen énekeltek nékem, játszadoztak velem az angyalok . . . Ugy-e, Tádé bátyám, nem vagyok én árva ?... A nagy-tóról, melyet „vörös tenger“ néven emlegetnek a tréfáj hajdúk, ragyogó fehér ezüst kócsagok czikáztak át Péterke felett. A kopott lengyel, ki szülőföldjétől, rabnépétől, családjától régesrég elszakadt s egymagában, árván, idegenek között bitangolta az életet, mintha nem hallotta volna a kérdést, fejet félrefordította . ■ . Mutatta, hogy a pipára csihol s közben ki tudná : kire, mire gondolt, égető könnyek perdültek ki a hazátlan vén ember bánatos, sóvár szeméből ... Az élettől később Péterke is megkapta a feleletet . . . HIVATALOS RÉSZ. 7555-1922 sz Hirdetmény. Ezennel közhírré tétetik, hogy a belügyminiszter ur 45003/1922. szOmu rendelete alapján minden czél- és vadász- fegyvert, melynek tartására fegyvertartási engedély kiadva nem lett, a mátyásföldi kér. kapitánysághoz azonnal be kell szolgáltatni, mert ellenkező esetben a terheltet szigorúan meg fogják büntetni. Rákosszentmihály, 1922. aug. 22. Községi elöljáróság. T«(leány) 4 középiskolai képzettséggel, magas tanUIOTlU fizetés mellett felvétetik, Stróbl J. Nándor fényképésznél Rákosszentmihály, Corvin-u. 16. Amatőrök előnyben!
