Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-23 / 30. szám
6 oldal RÁKOS íVilDBKB 30 szám. nc^-.T, „i:;= :ai r - .cairr- ■»=--------m------=ai.-^-r^=3B CS ARNOK. Bes-":-«' ' ii----------M-----------írV*--------------------ig Ho rváth Attila. 1862—1921. — Egy nagy magyar zeneszerző emlékezete. — Az ősi magyar Géniusz ritkuló erdeiében hatalmas fa dőlt ki most egy éve, Horváth Attila. Neve a romantikus 80-as években tűnik fel először: Liszt, Erkel, Volkmann, Egressy Béni légkörében nevelkedett naggyá. De már gyermekkorában, midőn szemevilágát veszítve a Budapesti Vakok Intézetébe kerül, jelentkezik bámulatot keltő zenei tehetsége. Lisztnél, Brahmsnál, Leschetitzkynél és főleg Labornál szívta magába a zeneszerzés és zongorajáték művészetének elemeit. Külföldön, Bécsben, Berlinben saját müveinek előadásával nagy elismerést szerzett. Bámulattal említik a német lapok azt a fel sem becr ülhető technikai készséget, mely Horváthot vaksága ellenére a zongora szuverén urává teszi, óriási emlékezőképességét, mely zenei gondolatait a feledésbe menéstől megóvta. Horváth ugyanis müveit egy-egy meghittebb barátjának, vagy képzettebb tanítványának tollba szokta volt mondani. Ezért nevezték őt a magyar Miltonnak. Külföldi sikerei nevét ismertté tették, müveinek legnagyobb része Németországban jelenik meg, több meghívást is kap külföldre, de nem fogadja el. Horváth ugyanis itthon akarta tehetségét érvényesíteni. A külföldön eltöltött tanulmányok a német alaposságot, klasszikus stílust fejlesztik ki benne, magyar temparamentuma azonban megóvja a német nehézkességtől s mindvégig megtartotta hazája hü gyermekének. Ha végigtekintünk a hazai klasszikus zeneköltők során, ha mindegyiküket jellemezni akarjuk, akkor Horváth Attilában a tetőtől talpig magyar embert látjuk megtestesítve. Ez szólal meg alkotásaiban, ez irányítja cselekedeteit. Horváth az abszolút zene művelője elsősorban, nem a népszerűséget kereste. De még a szigorú kamarazenei műfajban is találunk nála magyar vonatkozást. A magyar történelemből merit ihletet a filharmónikusok által előadott Zrínyi Ilona nyitány. Magyar tájakat tükröznek vissza a „Virágrege“, „Lidérczfény“, »Idyll“, „Szegedi buvirágok“ czimü zongoradarabjai, s a magyar hazafi fájdalmát zokogják az „Irredenta bakanóták“ a „Csonka-Magyarország“, melyeknek rég közszájon kellene forogniok, ha Horváth művészi alkotásain kívül müveinek reklámozásához is értett volna. Ezt tiltotta magyar önérzete, büszkesége. Keserűséggel tapasztalta, hogy itthon nem méltányolják, nem értik. De nem panaszkodott. Az elismerés babérai a könyökemberekre hullottak, mig Horváth magába zárkózva, közel négy évtizeden keresztül a vakokat* részesítette zenei oktatásban. Volkmann Róbert, ki a 80-as években Leypold Kornélné, pestmegyei adófelügyelő neje révén ismerkedett meg Horváthtal, ennek ,müveit saját neve alatt akarta kiadatni, s midőn már elterjedtek volna, önmagát leleplezni, s ily módon Horváthot dicsőséghez juttatni. Sajnos, megakadályozta benne a korai halál. De Horváth saját vállain is naggyá emelkedett. „Rossz üzletember lehet az ön édesapja, mondták Németországban tanulmányúton lévő fiának, ha ilyen komoly'zenét ir.“ ~ Te magyar vagy, szólította, meg Prágában'ra háború alatt egy önkéntest, nektek van egy Horváth Attilátok, aki azt a gyönyörű zongorahármEstirta. Vájjon hányán ismerik nevét nálunk? Szörnyűség elgondolni, mennyi mü szállott vele sírba, melyeket a bánat és nem ( törődömség nem tartott meg az utókornak. Ez két teljes frenetikus hatású magyar rapszódiájának sorsa, melyeket hangversenyen több Ízben hollatott, de nem Íratott le. Mily másképpen élne emléke köztünk, honfitársai között, mennyivel nyugodtabb lelkiismerettel kisértük volna utolsó útjára, ha életében a megértés meleg napsugaraival környeztük volna. Már évek óta jóformán a tanításnak és családjának szentelte idejét, midőn a kitűnő orgonista Zalánfi Aladár megkérte, ima egy müvet orgonára, melyet aztán ő szeretne bemutatni. Horváth azideig csak egy praelu- diumot irt orgonára, mely a Gauss-féle „A világ orgona- irodalma“ cimü gyűjteményben Magyarországot képviseli. Szokott alapossága, soha meg nem szűnő önkritikája orgonatanulmányainak felfrissítésére késztető. Családjának feltűnt a nyáron, hogy templomi akkordok zengnek újból meg újból ujjai alatt. Egy napon aztán megszólalt: „Hát csak látom, hogy amit a könyvek Írnak, azt már rég tudom s az orgonaszonátám megírásához immár hozzáfoghatok.“ S diktálni kezd- Ekkor már kínozta fülbaja. Agynak dőlt, de ősereje, művészi fanatizmusa egyideig megbirkózott a betegséggel. Magas lázban feküdt már, midőn tovább diktálta müvét, de az alkotóláz legyurta a fizikait. A mű pedig egy élet munkásságának utolsó pillére, művészetének zárköve s egyúttal betetőzése lett. Szigorú formájú ez is, de romantikáján az elveszett magyar egüket sirató Északi Kárpátok ködös szomorúsága honol. Borongós melankólikáján helyenként mégis áttör egy-egy halvány reménysugár, majd fenkölt ivelésü „Credo“-val fejeződik be: • magas szférákban lebegő akkord alatt az Örökkévalóság mélyébe tűnik alászálló basszusa. Alig találunk példát a zenetörténetben hasonló apotheozisra. Horváth Attila temetése abban a milliőben folyt le, melyben élt: vakok kisérték utolsó útjára, növendékei, kiket ő tanított a művészet utjain először járni. S az egymásba karoló, homlokukat égnek emelő vak gyermekek angyali énekében a sok szeretettteljes oktatás, fáradozás, mintegy a Mester megdicsőült lelkének túlvilágról jövő búcsújaként csendült fel, amint az aláhulló őszi levelek közt a finoman szitáló esőben koporsóját körüláilották. S mindenkiben felébredt ama meggyőződés, hogy eljön az idő, midőn a nemzet megérti e nagy fiát, hacsak emlékét ölelheti is már keblére és kiadásra váró müveinek terjesztését felkarolja. S ez idő eljövetelét siettetni minden igaz magyar hazafi szent kötelessége. Várady Miklós. Bolti szolga (tihordó) felvétetik Kerner Emilnél Rákosszentmihály, Rákosi-ut 45. szám. Nyugágyak borítva, kaphatók SEFFER ANTAL tornaszerek és sporteszközök gyárában Budapest IV. Kantermayer Károly-u. 3. Telefon 13-56. HIVATALOS RÉSZ. 6221/1922. sz. Hirdetmény. * Alispán ur 25604/1922. számú rendelete folytán tudomásul adatik a lakosságnak, hogy a község belterületére csak azok hordhatják be saját termésüket és ott azt csak azok csépelhetik ki, akiknek erre a czélra olyan földterület áll rendelkeiéükre, mely a szomszéd osztagától és a gazdasági avagy lakóépületétől legalább 50 méter távolságra van. A belterületre való hordáshoz azonban előzőleg hatósági engedély szükséges és ezen engedély elnyerése iránt a 3. számú szobában Weinzierl Gyula h. aljegyzőnél kell jelentkezni. Az ezen rendelkezés ellen vétők legszigorúbban fognak megbün- tettetni. . Rákosszentmihály, 1922, julius 18. Községi elöljáróság
