Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-15 / 3. szám
XXI1. évfolyam. Rákosszentmihály, 1022. vasárnap» január 15. 3. szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 160.— K. Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— „ Egyes szám ára 4 korona. Hirdetéseket telvesz a kiadóhivatal. Plébánia. Irta: Taraba József dr. Ilyen cimmel sok cikk látott már napvilágot az elmúlt esztendőkben e lap hasábjain, hogy ezáltal is szolgálja községünk közérdekét és szószólója legyen a nagyszámú katholikus hívek közóhajának. Hogy pédig ez a kérdés a zöld asztalon maradjon s minél előbb megoldást nyerjen — az a célja e soroknak is. ‘ Budapest környékén az utóbbi évek alatt rohamosan fejlődő községek, telepek keletkeztek. A fővárosból kiözönlő lakosság nagy számmal kereste fel Rákos szeilős vidékét, hogy távol az emeletes házaktól tágas, jó levegőjű helyen üsse fel otthonát. Nem vagyonos osztály emberei voltak az első letelepülők, hanem fővárosi hivatalnokok, kereskedők, majd az iparosok s az utóbbi évek alatt igen sok gyári munkás is. Amikor egyik családi ház a másik után épült, megkezdődött a letelepültek társadalmi élete is. Kezdtek foglalkozni közügyekkel s egykettőre megoldást követeltek a közös élet első feltételei: a községi adminisz- tráczió és az istentisztelet A lakosok zsebükhöz nyúltak s megtettek mindent amit megtehettek a körülményekhez képest s ezáltal az áldozatkészség, a közügyekért való lelkesedés példáját adták az utókornak. De a régi jó idők elmúltak. Jött a világháború, bizonytalan lett a pénz, bátortalan a vállalkozás, s végre bekopogtatott majdnem minden ajtón a nincstelenség, a drágaság s a nagy fizetésből élő nagy szegénység. Az építkezés megakadt s évről- évre csak ugyanazokat a házakat látjuk, emlékeit a boldogabb múltnak. Ez a története, hogy miért van Pestújhelynek plébániája de nincs temploma, mért van Szentmihálynak temploma, de nincs plébániája s miért van Mátyásföldnek oly szép temploma és nincs se plébániája, se papja. A pestkörnyéki egyházak fejlődésének legnagyobb akadálya a nervus rerum omnium: a pénz hiánya. Egy h’áz vétele hét-nyolezszázezer koronába kerül s egy uj épület építése még többe. Hogyan tehesse ezt meg éppen a mai nehéz időben egy olyan község, melynek majdnem minden egyes tagja a hó elsején kapja rneg fizetését és húszadika táján már kölcsön kér? Mindazonáltal legyen elismerés a mi közönségünknek! Szerénymódu lakossága a múltban felépítette a templomot s a jelenben is mindenki ott van anyagi f erejéhez képest, mikor az egyház ügyeiről van szó. A jóakarat megvolt a múltban é3 megvan ma is, esik a múltban a jóakarat hamarabb testet ölthetett, mint manapság ebben a rettenetes drága világban. Mi ma egy j százkoronás adomány a nyolezszázezer koronás vételhez, mégts mily nehezen tudjuk a száz koronát kosztunkból, : ruházatunkból lespórolni 1 Mindez azonban nem akadályozta meg buzgó híveirtket, hogy sokszor áldozatok árán is hozzárakjanak a plébánia épületéhez egy-egy téglát, belépőjegy, felülfizetés, személyes adomány utján s igy egynéhány rövid hónap alatt kb. nyolezvanezer koronára gyűlt a plebániaalap. Ebből egypár évvel ezelőtt akár két házat is lehetett volna venni, ma azonban egy felet sem adnak érte. Ez azonban ne kedvetlenben el minket. Legyünk olyanok mint a takarékos és ügyes gyermek, a ki lemond néha a czukorról, otthon marad és nem megy el a moziba (modern gyermekbetegség) és megpumpol minden ismeiőst, hogy minél előbb megteljen a szerencse- malacz. Csak bátrai} előre, tegyen meg mindenki ameny- nyit bír s amennyit körülményei és szive sugall s támogassunk a jövőben is minden ezirányu törekvést. A magyarnak van egy jó közmondása, amely jó tanács a jövöre s buzdítás egyházközségünk minden tagja részére: Sok kicsi sokra megy. Csak gyűljenek a téglák serényen, bizodalommal. így valóságot ölt az álom, teljesedésbe megy a közóhaj s megépül a várvavárt plébánia. Az elmúlt nehány hónap meseszerü eredménye máris megmutatta, hogy nem ábránd, ami mindnyájunknak leghőbb óhaja. Még a mai súlyos viszonyok között sem puszta ábránd többé! Tízezer koronás adomány a plébánia javára. Nagyszerű adománnyal gyarapodott a rákosszenímihályi plébánia alap. Petrás Sári estélyt adott Budapesten, ahol Petrás Böske a szenímihályi plébánia gyűjtésre terelte a figyelmet és a kitűnő művésznő kérelmére Ciráky György gróf is hozzájárult az adakozáshoz s 10000 koronát juttatott a plébánia alapra. A bőkezű adomány méltó a nemes grófhoz, aki kijelentette, hagy plébániánk ügyét továbbra is szeretetébe fogadja. Éváiig. tea-estély. Mint már jeleztük, a rákosszent- mihályi ág. hitv. evang egyház hívei f. év február l*én nagyszabású tea-estélyt rendeznek a kaszinó nagytermében. Az estély előkészítésén nem csak az evangélikus hívek, hanem a szentmihályi és környéki társadalom szine-java fáradozik. Az estélyt terített asztalok melleti tartják és hogy minél kellemesebb legyen a rendezőség a ptibiikum szórakoztatására igen érdekes és tartalmas műsort állított össze. A műsor egyik szenzációja az, hogy rövid* Többekközt megismétlik a kaszinó szilveszteri műsorának egyik legkitűnőbb számát Garváy Andor mu’atságos vigjátékát a „Romantikát“. Természetesen ugyanazokkal a szereplőkkel. Azonkívül a nagyszerű magánszámok és a kis úri banda közreműködése biztosítják az eslé y sikerét. A fiatalság is tánczolhat majd kedvére, mert valószínűleg sikerül a zárórát reggelig kitólni. Jegyek a rendezőségnél és a trafikban Meiszternénél már most kaphatók. A jövedelmet a templom-alap javára fordítják. Lapunk mai száma 8 oldal.
