Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1922-04-23 / 17. szám

XXII* évfolyam._______Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, április 23. 17. szám

RÁKOS VIDÉKÉ

tírsadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákosszentmihály,

Szentkorona-utca 37.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 160.— K.

Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— „ Egyes szám ára 4 korona.

Hirdetéseket felvess a kiadóhivatal.

Telefon az utczasarkon. j

Érdekes közlemény jelent meg valamelyik napi- ] lap húsvéti számában. Az olvasható benne, hogy Finnországban minden utczasarkon van nyilvános telefonállomás. Még pedig nem automata, hanem egyszerű telefonkészülék. Mellette egy tálcza, amelyre mindenki leteszi a telefonozásért járó obulusát.... '

Ha mi ilyenről hallunk, olyanforma a füleinknek, mintha valami fantasztikus gyermekmesét olvasnánk a fehér tündérek birodalmáról, amelyben csupa ártatlan, szelíd, becsületes gyermek él, aki mindig jól viseli magát, hogy a jóttevő tündérek kedvében járjon.

Hát van még olyan ország ezen a világon, ahol az emberek nemcsak nem lopják el ami a másé, hanem a közvagyont is megbecsülik, sőt a kötelességüket is tudják és a járandóságukat önként, ellen- : őrzés nélkül megfizetik és ahhoz illetéktelen kézzel senki hozzá nem nyúl? Bizony az ezeregyéjszaka j meséjébe való világ lehet az .. 1

Szent igaz, hogy nálunk legelébb is magát azt a telefont lopnáK el az utczasarokról. Hisz ellopják az órát a falról, holott rendőr őrzi és bakter vigyáz rá. Ellopják a villamos kocsikról a világitó körtéket, levagdossák a bőrszíjakat, lecsavarják a réz- és fémalkatrészeket, ha pedig semmit el nem vehetnek, akkor azzal is beérik, hogy haszon nélül megrongálják a más vagyonát, a köztulajdont. Hegyes szeggel összekarczolják, befirkálják az újonnan festett, fényezett kocsi oldalát, tönkreteszik az újonnan ültetett facsemetéket, kavicscsal verik le a villamlámpákat, letördelik a kerítéseket, megtépdelik a bokrokat, le- ■ lopják a bimbót, mielőtt kinyílhatna, elcsenik az éretlen gyümölcsöt, sőt fákat vágnak ki más ember kertjéből, füvet kaszálnak más területéről és a kintfelejtett fazekat, ruhát ellopják az udvaráról. j

Nem lehet örökké azzal a sovány vigasztalással beérni, hogy a hosszú háború és forradalmas fel- : fordulás megrontotta az erkölcsöket. Hiszen már ; esztendők múltak azóta, hogy a pocsolyákból ki- j kászolódtunk. {

Mennyit tudunk azóta szónokolni, szép, zengő frázisokkal tetszelegni 1 Hányféle szervezet, egyesület, társaság, testület és intézmény dolgozik azon, hogy ezt a nyomorutt, porbasujtott országot valamikép talprasegitse. Micsoda fogadkozás történik mindennap, hogy milyen derék legények, nagy hazaLapunk mai

fiák leszünk és még annyira se jutottunk, hogy a közerkölcs valamelyest megtisztulhatott volna.

Mert nem az a főbaj, hogy sok a bűnös, a betörő, a tolvaj, a bankócsináló. Gazember mindig volt és — sajnos — talán mindig is lesz. Jó rendőr, jó biró, éber társadalom többé-kevésbbé megvédhet ellene. Az igazi nagy baj az, amikor a „becsületes* emberekben sincs erkölcs, amikor felnőtt és gyermek egyaránt rossz és tisztességtelen. Amikor a tisztességes emberek társadalma nem képes a csirkefogók vagy legalább is rakonczátlanok ellen kellőképen védekezni, amikor tisztességes emberek hetvenhétszeres ellenőrzés ellenére képesek és mernek villamos jegyet blicczelni és nem lázad fel a tisztességérzetük, mert elhomályosodott bennük a tudat, hogy amit tesznek, tulajdonképen nem egyéb, mint csalás és tolvajlás.

Irtózatos, arczpiritó az, amit az ember a vasúttársaságok irodáiban hallgathat az utasok között szerzett tapasztalatokról. Nem a vállalatokat védjük ezzel, ők sem vétlenek abban, hogy a közönség rossz szivvel van irántuk, de ez más lapra tartozik és nem menti a hitvány és snassz (erre csak ez a visszataszító idegen szó alkalmas 1) visszaéléseket, amelyek a vállalatokat a közönséggel szemben valósággal felfegyverzik és rája uszitják, áldozatul dobván a tisztességes emberek tömegét annak a köztudatnak, amelynek jogán aztán mindenféle zaklatást, gyanúsítást, udvariatlanságot, gorombaságot, húszféle ellenőrzést és olyan rendszabályokat kell eltűrniük, amikkel tisztességes embereket gyötörni nem lenne szabad.

Hirtelenében nem emlékszem, hogy Londonban vagy New-Yorkban van-e az a társas kocsi, amelyen nincs kalauz, hanem minden utas beszálláskor az ajtófélfán levő perselybe dobja be a menetdijat és nincs senki, akit rávinne a lelke, hogy ezt elmulasztaná, ha pedig mégis rávetemednék, a többi utas nyomban úgy leboxolná a kocsiról, hogy véres fejjel terülne a kocsiutra.

Olyan rettenetes nagy dolog lenne az, ha az emberekben újra feléledne az erkölcs és tisztesség, a tulajdon tisztelete és a közvagyonnak megbecsülése és védelme? Hiszen a magunk javát biztosítanánk vele. A saját kényelmünket és nyugalmunkat szereznénk meg. A tiszta és jól felszerelt, ép kocsiban mi éreznénk jól magunkat. A lámpák nekünk világitaná- nak. A fák árnyékát, gyümölcsét mi élveznénk.

siám« 8 oldal*