Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-04-16 / 16. szám
XXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1922. vasárnap, április 16. 16. szám RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 160.— K. Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— & Egyes szám ára 4 korona. Hirdetéseket lelvesz a kiadóhivatal. Alleluja. Irta: Taraba József dr. Az elnémult harangok ismét megkondultak és elvitték a húsvéti öröm zengő hangját a legtávolabbi kunyhóba is. A tavaszi ibolya kék kelyhe, a nyitott napsugaras ablakok, mind magukba szívják a kongóbongó légrezgéseket. Az emberek szive is megtelik örömmel, előkerülnek a legjobb ruhák, az ünnepekre tartogatott legszebb dolgok. Talán a madár is szebben csicsereg, a mező is jobban zöldéi, a nap is melegebben süt, mert itt a tavasz legszebb ünnepe: a husvét. Az ébredő természettel versenyt énekel a templomi hívek erős kórusa s felhangzik a repeső öröm éneke: Alleluja! A kereszténység allelulája Krisztus Urunk feltámadásának öröméneke. Azt hitték, hogy az Igazságot, ha a kálvária kínjain végig kergetik s keresztre feszitik, utolsó haláldöféssel szivén találják és eltemetik, — annak mindörökre vége, a halotti tort vigan ülhetik. De mily keserű volt a csalódás 1 A pecsét eltörött, a nehéz kő elgurult, a katonai erő megszökött, csak az Igazság maradt ott, mely diadalmasan jött elő ideigvaló sírjából. A gonosz ellenség minden fondorkodása megtörött a sírból feltámadt Élet erejétől. A nagypénteki gyászéneket hamar követte a húsvéti alleluja! Allelujás öröméneket zeng a kereszténység, mert megnövekedett az évek száma, melyek a lelkeket megnyugtatására és züllött lelkiismeretek megmentésére adott. Kétezer éves élete az üldözött és diadalra jutott igazságnak kálvária útja. De lehet-e ma alleluját énekelni? Öröméneket a mostani felfordult társadalmi viszonyok között? Amikor látjuk a tisztelet erényét szégyenpadon, a régi kereskedői becsületet a múzeumban, amikor a dologtalanság finomítja a kezet és a nincstelenség fojtogatja áldozatát, vájjon ki lenne, ki közömbös szívvel öröméneket zengeni merne! Most, amikor évezredek lassú fejlődése, az emberek gondolkodásának, munkájának lépésről- lépésre fejlődött eredménye lebecsülésre, háttérbe- szoritásra, sőt rombolásra számíthat, ki merné lantját őröménekre hangolni? Haragos ember, részeg fejjel, edényeket, értékes holmikat tör össze, nem gondolja meg, hogy ezzel Lapunk mai csak önmagának tesz kárt, a régi jó minőséget pedig | sok esetben silánynyal kell pótolnia. Oh, mikor jön el a félrebillent gazdasági egyensúly helyreállása; mikor élhetünk ismét normális viszonyokat s mikor zendül fel ismét a megelégedett szív mélységéből az alleluja ? i Várnunk kell. De más baj is van. Magyar föld a magyar ég alatt allelujára szomjazik. , A ragyogó nap alatt mi vagyunk a legszerencsétlenebb nép. A nagy világháború, amelybe talán mi kerültünk bele a legártatlanabbul, mi velünk bánt el a legmostohábban. A magyar nép hagyományos bátorsággal küzdött, folyt a magyar vér és mindennap több és több gyermek lett árvává és hitves özvegygyé. • S mi volt a fizetség? Elvesztettük országunk legszebb részeit s igy a mi zsebünkből fizették ki elleneinket. Azóta összeszorultunk, kenyéririgyek lettünk s jobb világot akartunk teremteni. A hagyományos évszázados öltözetünket leszedtük és testünkhöz nem álló idegen, sohasem hallott és látott ruhába bújtunk. Uj államformák, uj orientálódás ! Azonban a jóakarat sem segített, de még ke- vésbbé a véreskezü, esztelen boszu. Mások csapását megkeveselve, magunk is segítettünk elleneinknek és martuk egymást. És marjuk egymást mind a mai szent napig 1 Nem unjuk meg, mert változatos a programm, mindig akad újabb gladiátor a küzdő porondon. Téma is akad! A tárgy mellékes, csak szenzációs legyen. < Igen, igy tengetjük életünket, azt az életet, melyet ha igy élünk, ki tudja mily rövidre zsugorod- hatik. A sjrgödör homokján, játszunk, egy lépés és nem vagyunk már! j Ha a magyar nép e gyászos nagypénteki hangulatában a távolba nézünk, mégis megláthatjuk a ; húsvéti feltámadást. Az egyedüli reménységünk í önmagunkban van. Hisszük rendületlenül, a kirabolt ember minden utolsó elkeseredésével és a póruljárt minden tapasztalatával, hogy észre fogunk térni. A magyar nép intelligenciája, józansága, belátása ; és főkép élniakarása meg fogja találni azt a módot, ’ amely e sorsdöntő nehéz pillanatokban jövőjét legjobban biztosítja. Elvégre édes mindnyájunk sorsa forog kockán. Ne akarjon senkisem a zavarosban száma 8 oldal«
