Rákos Vidéke, 1922 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-01 / 1. szám
> XXII évfolyj Rákosszentmihály. 1922. vasárnap, január I. 1. szám RÁKOS VIDÉKE TArSÜD/UMI, 84Ü£íQA2ö\íAíí ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA 188311 Újévre.' Irta: Taraba József dr. A világháború véres harczmezöin süvít a 'szél. Benne zenél a puskák ropogása, a gépfegyverek kattogása s belé dörren az ágyuk reszkető hangja. Magával hozza a siró özvegyek zokogását, árván maradt gyermekek könnybe fulladó imádságát. Felkavarja az elesett emberek halottszagát s viszi messzire az elő emberek felé. E szennyes levegőjű orkán megfélemlíti az embereket s hatalmas kórusa millió orgona hangján harsogja azt a szót, amely azt jelenti, ami nincs, de aminek lennie kellene: békesség 1 Ó békesség I Hány nyelv mondta ki ezerszer áhítattal szent nevedet ? Hányán kerestek téged s kénytelenek voltak visszamenni egész Ádám fiáig Káinig, hogy végre — mégsem találjanak meg téged ! A sok szenvedés, nélkülözés, marakodástól szomjasak lettek az emberek s láztól gyötörten már-már aiéltan kiáltják: legyen békesség 1 Könnyű azonban ezt mondani, de nehéz megtalálni. A békesség ritka gyöngy, mert nagyon kévés az a kagyló, melyben terem: a jóakarat. Az emberek nagyon gyarlók 1 Könnyen megsértődnek s a sérelmet évekig is elhordják szivükben. Az ilyen lélekben megszületik az ellenszenv s befolyásolja a gondolatokat, érzéseket és sokszor olyan horderejű cselekedetekre ösztönöz, melyek által nem helyeslést, sőt jogos haragot is magára von. Ehhez hozzájárul a nagy szerencsétlenség, amely országunkra szakadt. Szűkre szabott határaink között az ipar és kereskedelem pang s ennek folytán a munka- alkalom kevesebb s a megélhetés is nehezebb lett. Egymás tányérjába nézegetünk és elirigyeljük a falatot. Közéletünkben meg ugylátszik, bábeli tornyot építünk. Nagyot, szépet akarunk alkotni, örök időre dolgozni, de nem értjük meg egymást. Mindenki mást beszél, mindenki mást akár. Most éljük a receptek fénykorát. Kerüljön bármely jó ügy a zö>d asztalra, máris huszonöt recept készül rája s mindegyik nemcsak tiszteletet, hanem patentot és mindenáron való győzelmet követel önmaga részére. ^ Az emberek világnézetben, gondolatban, érzésben nagyon eltávolodtak az utóbbi évek alatt. Végtelenül elszomorító jelenség, hogy mig a háztető tűzben lángol, addig odakint veszekedünk, hogy miként és talán leg- főkép azért, ki fogja a tüzet eloltani. így megtesszük ellenségeinknek még azt a szolgálatot is, hogy végső csapásukat megelőzve magunkat marjuk halálra. Legyen vége e gonosz játéknak! Éppen a magyar őserő megnyilvánulása az, hogy észrevesszük saját hibánkat és ez nyújt reményt a jövőre. Szerelném hinni, hogy az emberek végre is belátják, hogy egymásra vannak utalva s hoyy ha már egymás szomszédságában kell élniök, jobb békességben napjainkat átélni, mint ellenségeskedésben. Hiszen vihar idejen még a ménes is összebújik, annál inkább kellene nekünk embereknek az ellenkezőjét kerülni. Elég volt a békétlenségből, megtanítottak rá a szomorú következmények. Legyen a közéletben tiszta munka és szociális érzén,_ a bírálatban pedig jóakarat és tárgyilagosság. Ezeknek a gondolatoknak érvényesülése fogja jóvátenni az elmúlt idők vétkeit s ez lesz a |ubb uj esztendő biztosítéka. Nyilvánuljon meg a társadalom minden rétegében és egyedeiben a józan belátás, akkor nem vesztünk még el. Most pedig, amikor szép szokásunkhoz híven kezet nyújtunk egymásnak, ne legyen ez csak külső czeremónia, hanem melegítse fel a jóakarat. Leg>en jelkepe az összetartásnak s akkor a jókívánság teljesülni fog s mindnyájunknak megfogja hozni a boldog újévet! 1921—1922. Amint a vándor, akit az alpesi hegyeken megkap az alkony, s aki, mielőtt kibontakoznék a nagy természet ölelő karjaiból, mégegyszer végighordozza merengő tekintetét a szép tájon, hogy lelkebe vésse az ingó- bingo fűszálak kellemes zöld színét s a tarka virágok édes illatát: úgy tekintünk mi is vissza a haldokló esztendő tovaröppeno napjaira és szedegetjük a szép és fájó emlékeket: a virágokat s a töviseket. S midón a múlt emlekeit koszorúba tűzöm s az óesztendő ravatalára helyezem, azt tapasztalom, hogy az iy2l-ik esztendő több szúró tövist nyújtott drága hazánknak és népének, mint kellemes illatú virágot. Mennyi reményt fűztünk a tavaszhoz, mikor a pacsirta dalával ébredtünk, vele együtt imádkoztunk, a játszó napsugárral mosolyogtunk, a mezők jókedvével daloltunk — s mennyi bizalmat a nyárhoz, amikor a méhecske szorgalmával gyűjtöttünk, dolgoztunk — és már rettegést az őszhoz. Budaörs, hőseink szenttéavatásának szín helye lesz. lfjaink vére pirosra festi a színtelen, rongyos zászlót. És érdekes, életük, küzdelmük, haláluk egyet hirdet .. . ők meghaltak. Mi pedig, az élők, hazánk uj sebéről felemeltük az elejtett vándorbotot, s mint máskor is, föllélegzettünk, az égre néztünk és reménykedtünk. Pedig körülöttünk a pusztulás, lerongyolóüás, elszegényedés I Füstös üszkök, földult családi tűzhelyek! Hontalan testvérek, kiknek ereiben ugyanaz a vér cser- gedez, mely ősapáink szivét dobogtatta egykor Ural lejtőjén: hont foglalni, visszaszerezni az elraolott hont Visszaszerezni a déli tájnak búfelhők árnyékolta rónáit. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSQVICH ZOLTÁN. . _„y-------Előfizetési ár: Egész évre 160.— K. Fél évre: . . 80.— „ Negyedévre: 40.— „ Egyes szám ára 4 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Lapunk mml m&mm 10 &M&JL
