Rákos Vidéke, 1921 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-09 / 41. szám
XXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1921. vasárnap, október 9. 41. szám RÁKOS VIDÉKE TARSÁOÁLHI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS rAkosszentmihAlyi és rákosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 120.— K. Fél évre: . . 60.— „ Negyedévre: 30.— „ Egyes szám ára 3 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A közalkalmazottakért. A főváros környékén lakó közalkalmazottak évek > óta mostoha gyermekei az államnak, a fővárosnak és i minden középponti hatóságnak. Mintha valami sötét f végzet üldözné őket, — minden érdeküket figyelmen f kívül hagyják, — jogos és méltányos kívánságaik süket f fülekre találnak és még amihez itt-ott hozzájutnak, azt is úgy kell könyörgéssel, panaszkodással, küldöttségjárással, hosszú tárgyalások után kiverekedniök. De a fővároskörnyéki közalkalmazottak seregéből is kiválik Rákosszentmihály és a vele összenőtt Czinkota- Sashalom czéhbeli lakossága, amelyet még a környékbeli szomszédaikkal szemben is különös mellőzéssel és semmibevevéssel tüntetnek ki. ök a legutolsók a mellőzöttek szomorú csapatában, ők maradnak ki akkor is, amikor a határon kívül lakozóknak néhanapján csurran- cseppen valami vékonyka kedvezmény, vagy amikor a jogos és törvényszerű járandóságukat amazoknak nagy- nehezen mégis csak kiadják. Mi az oka ennek a különös és következetes mellőzésnek, nehéz lenne megállapítani, hacsak talán nem abban, hogy a fővárosi ember lát az utcákon futkosni újpesti villamost, tud a rákospalotai Búr vonatról, meg a palotai kofáról, — a sárga villamos a Kálvin-téren meghordozza a Kispest, Erzsébetfalva, Pestszentlőrincz nevét — talán a 65-ös villamos révén még Pestújhelyről is tudomást szerezhet, ellenben Rákosszentmihály olyan idegen fogalom az avatatlan fővárosi előtt, mintha Mendét vagy Maglódot emlegetnék. Valahol távol a fővárostól, valami falu, ahol közalkalmazottak is laknak s bizonyára vigan fejik dúsan tejelő svájczi tehenüket, s gazdagon aratnak földbirtokaik zsiros jövedelméből. Ilyenféle megaszalódott fővárosi benszülöttek ülhetnek a hatalmas hivatalok mohos Íróasztalainál, ilyen- szerű helyi ismeretekkel rendelkező férfiak, akiknek irigykedve rándul félre a szájuk, amikor Szentmihály- falva zsiros disznótoraira gondolnak és sóvárgó lélekkel látják lelki szemeik előtt az őserdőket, melyeknek rengetegéből meleg szobákban vigad kis társadalmunk ... Akármilyen élénk is légyen azonban a gondviselő hatalmak kezelőinek színekben gazdag képzelőtehetsége, a szegény szentmihályi meg sashalmi hivatalnok társadalom megunta végre, hogy örökkön-örökké a Hamupipőke szerepét kelljen játszania s megmozdult, hogy a nemlátók szeméről leszedje végre a hályogot és megkövetelje magának, annyi sanyaruság közepette az élet jogát. Semmi egyebet nem akar, csak azt, hogy megismerjék, helyzetét méltányolják és ugyanabban az elbánásban részesítsék, amiben a többi kartársa részesül. Sem többet nem kér, sem pedig kevesebbel nem éri be. Egyéb más téren úgy is elég a kintlakással járó terhe, gondja, legalább a hivatali járandóságokban és ugy- ! nevezett kedvezményekben ne szenvedjen rövidséget, í Eléggé jellemző a szentmihályi ember sorsára nézve egyébként az az állapot, amire éppen a múlt héten mutatott rá ezen a helyen a szokásos vasárnapi elmélkedés: a villamosunk megkülönböztető tarifája. Mert bármiként meg is lehet okolni a dijszabás drágulását és bármily kitűnő jogászi megkülönböztetést lehet is vonni a helyiérdekű és közúti közlekedés kétféle jel- ; lege között, mégis csak nehezen érti azt meg a?, avatatlan halandó, hogy Pestszentlőrincztől Újpestig félnapi járóföldre elvillamosozhatom öt korona árán, ellenben, hogy a Kossuth Lajos-utczától a Rákóczi-utig — talán j tizedrésznyi távolságra — eljuthassak, akkor az 5 koro- ' nára még rá kell fizetni a tizenkettőt s ha az átszállás- j kor meg nem váltom *a pénztárnál a második bilétát, j még tiz korona bírságot sóznak nyakamba, mert ez az j ugyanolyan szinü és külsejű villamos kocsi már nem j közönséges egyszerű közúti villamos kocsi, hanem j helyiérdekű vasút gyanánt tisztelendő, j Szóval meg van nekünk a magunk baja bősé- i gesen; nem szükséges, hogy a mások járatlansága és egyoldalúsága révén még megsokszorozzák főként i azoknak a terhére, akik nyomorúságos jelenünk leg- ■ nyomorultabbjai, a vesztesek vesztesei, a szegények ; szegényei; a fixfizetésből tengődő közalkalmazottakéra. Megmozdult hát végre ez a türelmes és engedel- j mes csapat is és múlt vasárnap elpanaszolta legégetőbb j bajait a Rákosszentmihályi Nagykaszinó termében, a j hova Pálfi János ny. szfőv. főszámtanácsos, annyi derék I közérdeknek fáradhatatlan mozgatója hívta egybe. Az i értekezlet egyhangúlag elhatározta, hogy ezentúl minden I jogos igényét érvényesíteni fogja s addig jár, kér és küzd, amig eredményt nem ér el. Bizottságot is válasz- ; tottak, amelyet az érdekeltek képviseletének jogával \ felruháztak. Legelső sorban is három nagy célért veszik fel a ! küzdelmet: hogy az itteni lakos közalkalmazottak természetben kapják meg a szénjárandóságukat, hogy a ked- ; vezményes ellátásukat, mely egyelőre csak október ? végéig szól, továbbra is hosszabbítsák meg, mint a főváros határán belül lakó közalkalmazottakét és hogy az itt szolgálatot teljesítő állami tanítók lakásbérét rendezzék. Szinte mesébe való ugyanis, hogy a mi tanitóink i ugyanolyan alacsony lakásbérosztályba tartoznak, mint ’ akik kis vidéki falvakban teljesítenek szolgálatot, holott az itteni lakásbérek nem alacsonyabbak, mint a fővárosbeliek és azért a pénzért, amiért Vámospárcsen tisztességes lakást kaphat valaki, nálunk legfeljebb ha egy tyukkeíreczet bérelhetne. Az örök refrén reá, hogy az állam nem bírja az egyre fokozódó terheket, a mi tökéletesen igaz, csakhogy ezen már nem sokat változtathat a szükséges újabb teher és az állam mégis csak inkább Lapunk mai száma $ oldal«
