Rákos Vidéke, 1921 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-30 / 5. szám
XXL évfolyam. Rákosszentmihály, 1921. vasárnap, január 30. 5. szám társadalmi, »Ozuiueirl» És közguois4gi hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÖLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BAL 4ZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Amen.* Segítsünk iskolás gyermekeinken! A rákosszentmihályi állami elemi iskola gondnoksága kérő szóval fordul községünk társadalmához. Súlyos és nevezetes szavak ezek; a velejök az a szomorú igazság, hogy az iskola ugyne ezett „szénszünetén“ a hatóságok, község, az állam nem tudnak segiteni. Szünetel a tanítás, mert a fütetlen iskolatermekben nem didereghet a gyermek és nem dolgozhat a tanító. Már 1914. óta akadozva, kisebb-nagyobb szünetekkel folyik a tanítás, amelynek eredménye évről-évre elszomoritóbb. A háborús -színvonal, a szükségbizonyitványok kegyetlenül megboszulják magukat a növekedő ifjabb generáció hiányos és alacsonyabb műveltségében és kétségbeejtöen alásülyedt erkölcsi színvonalában. A háborúnak valahogyan vége volna, ha igazi békét még nem is élvezhetünk, sót túlestünk a vesztett háború gyászos utójátékán is, a forradalmak és felfordulások jajkeserves korszakán. Most már az lenne a nemzetmentő, nemzetujjáépitö feladatunk, hogy minél előbb a rendes kerékvágásba jussunk vissza, meginduljon az alkotó munka, helyreálljon a rend és jóvátegyük a rombolás szellemének szörnyű pusztításait. A jövőnek dolgozunk, a jövő nemzedéket kell a szebb és jobb jövőre megnevelnünk és felfegyvereznünk a tudás, erkölcs, hit, hazaszeretet é§ lelkesedés győzedelmes fegyvereivel. És ime, mindmáig odáig se juthattunk el, hogy a sok esztendei felfordulás után legalább iskoláink kezdhetnék meg mindennél fontosabb, alapvető munkásságukat. A csalárdul belopódzott mételyt jobbára kitisztogatták már az iskola szent falai közül. Lelkes, munkára vágyó, hazafias buzgalommal eltöltött tanítóság várja mohó lélekkel, hogy nagyszerű hivatását teljesíthesse. A szülők készséggel és kötelességtudással küldenék gyermekeiket az iskolába, ha pedig akadna köztük hanyag vagy épen lelkiismeretlen, a magyar közigazgátás hatóságai kötelességtudóan szorítanák rá azokat is. A megszállott területek annyi sok értékes magyar munkaereje csudákat akar és fog művelni a magyar iskolákban, de mind e sok megfeszülő energia vesztegelni kénytelen pusztán azért, mert az iskoláknak nincs fűtőanyaguk és a megviselt helyiségekben kisebb-nagyobb javító munkákat kell elvégezni, amelyek nélkül hasznavehetetlenek. Megtépett, lerongyolódott, ezer sebből vérző ország vagyunk, elhízott győztesek és gálád konczlesők szomorú áldozata. Nem szégyen, ha ma meg kell vallanunk, hogy az iskolafentartóknak nincsen rá erejük, hogy a nyomorúságunkon segítsenek. Sem az állam, sem a község nem változtathat sorsunkon, mindannyi tehetetlen. A megoldás részükről csak annyi, hogy hazaküldik a didergő gyermekeket és várják, — mig ránk köszönt a tavasz és a mindent gyógyító idő megenyhiti sorsunkat. Csakhogy nekünk nincs veszteni való időnk, mi nekünk nincsenek perczeink se, amelyeket elrohanni engedhetnénk felhasználatlanul. A jövőnkről van szó, a nemzet újjáélesztéséről. Minden pillanat drága s mindén megmentett perez közelebb visz czélunkhoz. Az iskolagondnokság, egyik kiváló polgártársunk ötletéből arra az elhatározásra jutott, hogy a társadalom segítségéhez fordul, annak erejével küzdi le a hitvány akadályokat, amelyek az oktatás folytatását meggátolják 1 és teszi lehetővé, hogy gyermekeink- tudásban, erkölcs- I ben meggyarapodva hasznosítsák "a maguk javára ezt az esztendőt. A szegény, meggyötört, szenvedő magyar társada- ! lom, tudjuk jól, eddig is erején felül vett részt minden J nemes munkában és csudákat müveit áldozatra készsé- ; gével. Mégis azt kell hinnünk, hogy ezt az újabb meg- ' próbáltatást is derekasan kibírja, sőt készséges örömmel ; vállalja. Sokszor elmondtuk már, hogy ebben a társa- 5 dalomban sohasem lehet csalódni, ha igaz ügyről van szó. Legkevésbbé lehet a rákosszentmihályiban, amely mindig dicsőségesen tündökölt, ha a haza ügyéről, istenes ezé- lokról vagy kulturális érdekekről döntött a jótékonysága. Ez a társadalom kimerült maga is, szenvedő és pusztuló ! tagokból áll, de még mindig ki tudott magából sajtolni .yalamit, ha érdemes volt a czél, hogy erejét megfeszítse. ' Ez a czél pedig olyan, vagy talán mindenmásnál olyanabb . . . Hallgassák meg tehát az iskolagondnokság kérő > szózatát és mutassa meg Rákosszentmihály újra, mire ; képes. Az irigy pártoskodás, a bűnös gyűlölködés pedig tartsa távol magát ettől az ügytől, hiszen a gyermekekről, a jövendő magyarságról van szó, annak a sorsa függ e nemes mozgalom sikerétől. Ne legyen vetélkedés, csaa a ió tettek gyakorlásában, csak nemes versengés, a jótékony munkában. Itt minden igaz magyar ember megoldott sarukkal találkoznatik és megmutathatja, meny- | nyit ér. Rákosszentmihály népe 1 A gyermekeinkért segit- í sétek meg iskoláinkat, hogy hivatásukat méltóképen betölthessék. (bz) „Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország Lapunk mai száma 8 oSdai
