Rákos Vidéke, 1921 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-21 / 34. szám
.. XXI* évfolyam. Rákosszentmihály, 1921. vasárnap, augusztus 21. 34. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRS40ALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS rAkosszentmihAlyi és rAkosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. ... .... .. ■— . ■ ■■ n'~éR Elő fizetési ár: Egész évre 120.— K. Fél évre: . . 60.— „ Negyedévre: 30.— ,, Egyes szám ára 3 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. 5zent István ünnepén. i Szivünk minden érzelmével, lelkünk minden gon- j dolatával fordulunk első szent királyunk emlékéhez e napon, ki mély bölcsességével és államalakitó belátásával ezeréves hazánkat - mint hittük — rendithetlen alapokra ; fektette le. \ Ma fájó szivvel ünnepiünk e napon, amely nap lelkűnkben ünnepi, nagy ünnepi hangulatot keltett, j amidőn a négy folyó mentén és a Kárpátok bérczei J körül minden igaz gyermeke e hazának szent örömben ; egyesült s a boldog jelent, mint e6y hosszú szép jövő j zálogát üdvözölte. Igaz, azóta sok idő telt el. Ezerév eseményei folynak össze lelkűnkben és j láthatjuk, hogy sok csapás érte ezt a nemzetet, sokszor nem volt boldog a magyar. Tatár, török pusztította a nemzetet. Pártviszály dúlta fel, önönfiai támadtak fel ; egymás ellen, de mégis megtalálta a nemzet önmagát, j Egyesült erővel győzött az ellenen. Testvérként álltak mellette a keresztény népek, hogy legyen bástyája, véd- fala a kereszténységnek, a kultúrának. j Lelkesült örömmel ünnepelte meg e nemzet ezer- éves fennállását. A Kárpátok tüzei, a milíenium emlékoszlopai mintegy a jövőbe, egy másik, még boldogabb ! ezeresztendőbe világítottak, illetve még szebb, boldogabb ezeresztendőnek voltak határkövei. ( És most ? j Széttépve országunk, lesújtva nemzetünk. Az a szent korona, amely ezer éven át királyaink , fejét érintette, csaknem a kufárok kezébe került. Az a szent palást, amely első szent királyunkat fedte, csaknem rongyokká tépődött. Az a szent kéz, amely a hazának alapjait lerakta, csaknem elveszett örökre. Csak a Gondviselés jósága őrizte meg számunkra, , hogy legyen a nemzetnek szent talizmánja, amelyhez , érintve lelkét, szivét, a fájdalom végtelenségéből fel- , eszméljen; szive megmozduljon, hogy uj erőt adjon a nemzetnek. Hitet keltsen a romok között, erőt adjon a \ megpróbáltatások között. j A magyar szent korona a magyar haza épségét, j a magyar nemzet törhetlen egységét jelentette a múltban s s azt fogja jelenteni a jövőben is. A feltámadást, a megújulást jelenti a nemzetre j nézve, csak köréje gyülekezzenek a nemzet fiai, leányai, Újai, gyermekei ennek a széttépett hazának, ennek a szétszórt nemzetnek. S Világosság, fény árad ennek a koronának nem aranyaiból, nem drága köveiből, de múltjából. Erkölcs és élet sugáfzik azok példájából, kik fejükön hordozták. Szent István, Géza, Szent László, Nagy Lajos, Mátyás életéből, példájából s azoknak hűségéből, kik köréje seregiének, kik előtt a haza függetlenségéi s a haza szabadságát jelentette mindenkor. Aggodalommal bár, de mégis emelkedő lélekkel, erősödő szivvel álljuk körül ezt a szent koronát. Ide sir a jóknak keserve az elszakadt részekről abban a forró vágyban, abban a szent reményben, hogy igenis még egyek leszünk hazánk, országunk épségében, nemzetünk egységében. Nem hagyják el a legalkotmányosabb országot gyermekei, még azok sem, kik nern az anyatejjel szívták magukba a hazai nyelvei. Egyek leszünk még megtisztult érzelmeinkben, egyek, leszünk törekvéseinkben, boldogulásunkban társadalmi rend- és rangkülönbség nélkül. Az a magyar, akinek sebekkel van felírva testére hazaszeretete, nem fog meginogni jellemében; az a magyar, aki a korbácscsapások alatt is bátran énekli: „Boldog Asszony Anyánk! Régi nagy patronánk!“ nem fog megtörni hitében, nem fog félelmet érezni akkor sem, ha élete vagy a hazája között kell választania. Erőt merit a hősök példájából, erőt merit azok emlékéből, kik a hazáért mindent, a hazát semmiért fel nem áldozták. Sírjaikból kelnek fel szent királyaink, hőseink, hogy felrázzák a nemzet szellemét, hogy egyetértésre, összetartásra tanítsanak, hogy szétszórják a kapzsiság, önzés bálványait, hogy felgyújtsák a szivekben az egymásiránti szeretet szenttüzét a legnagyobb veszedelem idejében, hogy megerősítsék a lankadt kezeket. Munkára, áldozásra hivják fel a nemzeti szellemet. Munkára, amelynek nyomán áldás fakad. Munkára, amely minden áldozatra kész. Munkára, amely összetöri a rabbilincseket. Kigyulnak még a Kárpát bérezem a szenttüzek, megújulnak még a szivek oltárain a hálaáldozatok, áldani fogják még a gondviselő Isten jóságát, ki vissza adja hazánkat. Boldogan fogja még a magyar ünnepelni a magyar Szent István ünnepét. Sz. L. Parochia. (A róm. kath. egyháztanács közgyűlése.) A parochia ügye naey lépéssel lendült előre múlt szombaton. Ezen a napon tartotta a róm. kath. egyháztanács hosszabb idő után közgyűlését, amelynek tárgysorozatán nem kisebb fontosságú ügyek szerepeltek, mint a parochia és polgári fiúiskola kérdése. A gyűlés kielégítő és megnyugtató határozatokat hozott mindkettőben, egyébként pedig három kiemelkedő mozzanat révén vált különösen emlékezetessé. Lapunk mai száma 8 oldal.
