Rákos Vidéke, 1921 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-16 / 3. szám
XXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1921. vasárnap, január 16 3. szám RÁKOS VIDÉKE ráftsmuni, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RAKOSSZENTMíHÁLYI ÉS RAKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona. Hli'detéMekel felvesz a kiadóhivatal. Szoborleleplezés A gyülekezés korlátozása tárgyában kiadott kormányrendelet következtében az ország fővárosában közadakozásból felállított négy szobor leleplezését az előbb kitűzött határnapról el kellett halasztani és’ ma, január 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartják meg a Szabadság-téren, ahol az egész magyar nemzet méltóképen képviselve vesz rész a nagyszerű hazafias ünnepélyen. Az 1871. évi strassburgi franczia ünnep mintájára rendezik ezt az ünnepélyt, de abban a szent hitben, hogy messze felül fogja múlni a félszázad előtti példakép arányait. Mert Franciaországot akkor csak megalázták, de minket a világ négy tája felől szakgattak darabokra, és tökéletesen meg akarnak semmisíteni. A magyar irredenta zászlóbontása lesz a vasárnapi ünnep, amelyen az olthaíatlan magyar hazaszeretetnek négy oltárát szentelik fel, büszkén állitván a világ elé az Észak, Dél, Kelet és Nyugat szobrát, amelyek minden élő magyar adományából létesültek, hogy hirdessék dacos akaratunkat, elszánt elhatározásunkat, hogy vissza fogjuk szerezni újból az ezeréves Magyarországot. Ünnepi ruhába öltözik ezen a napon a magyar nemzet, lobogódiszt ölt a főváros és az ország, megszólalnak a harangok, az ágyuk, minden templomban ima rendül, istentiszteletet tartanak az ezeréves ország helyreállításáért esedezvén. ""Tizenegy órakor lehull a lepel a négy szoborról és felszentelik a magyar irredenta zászlaját, melybe beleszőtték hetvenkét vármegyénk címerét, az egész Magyar- ország térképét ezzel a felirással: „így volt ! így lesz!“ Ott ékeskedik a zászlón a Magyarok Nagyasszonya, aki nem fog megfeledkezni a „szegény magyarokról“. A zászlóra az egyházak szallagoka* Kötnek és megáldják azt. Az ünnepélyen P. Zadravecz István püspök mond szentmisét, a zászlót Csernoch János dr. biboros her- czegprimás szenteli fel, majd pedig megáldja minden felekezet főpapja. A szoborleleplezéssel kapcsolatosan Urmánczy Nándor, a Védőligák szövetségének elnöke mond Ünnepi beszédet, majd pedig Sipőcz Jenő dr. polgármester veszi át a szobrokat a főváros nevében: A küldöttségek megkoszorúzzák a szobrot s az ünnepély, amely a Hymnusszal kezdődött, a Szózattal ér véget s utána a zászlót nagy menetben kisérik a Szent István bazilikába, amelynek főkapujánál Kovács Kálmán dr. plébános veszi at. Az ünnepélyen valamennyi fővároskörnyéki község küldöttsége is részt vesz és elküldi képvicélőjét minden testületi egyesület és amely csak teheti. Egyetlen gondolatban dobbanjon össze minden magyar sziv, egyetlen nagy érzésben forrjon össze minden magyar lélek ebben az órában. A jövő szent fogadalma ez, a magyar jövendő záloga, reménye, fegyvere. A körülmények igen súlyosak ahhoz, hogy külsőleg olyan arányú legyen ez a nagyszerű ünnepély, aminőnek lennie kellene. Kissé hirtelen tűzték ki az egy Ízben már megzavart terminust is. De a közlekedésünk állapota is olyan szomorú, hogy nem zarándokolhat az egész világ a fővárosba, abba a zsúfolt városba, amely még mindig nem képes vaggonlakó testvéreinket sem elhelyezni. Mégis olyan lesz az ünnepély, hogy emléke ott ég majd mindenkinek leikében egészen a sírig és megsokszorozza fényét és arányait minden magyar embernek együttérzése széles e világon. Ne legyen olyan magyar ember, aki ebben az órában részt nem vesz a szent fogadalom tételében, bárhol legyen is és nem esküszik lelkében, hogy hü lesz a nagy, az ezeréves, a megcsinkithatatlan Magyar- országhoz és buzgó fohásszal nem ostromolja a magyarok Istenét, hogy annyi csapás és megpróbáltatás után vegye le rólunk a szörnyű álom lidércznyomását és támassza fel a megalázott és sirba tett igazságot, amelyért élünk és ha kell, meghalunk mindannyian. Rákosszentmihály—Kiskecskemét. Irta : Kecskeméthy Vincze. XLI. Visszatérünk ismét a földmunkálatokra. Amit nem győzök eléggé hangoztatni: ha igazán jó termést akarunk elérni, csak akkor érhetjük el, ha kertjeinket kellőképen megműveljük. Ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk, de sajnos, még mindig nem tapasztalom azt, hogy a kertgazdáinkban a jó tanácsok egy kis ösztönt is ébresztenének, mert bár merre járok a községünk területén, sehol se látom a jó tanácsok foganatjának semmi nyomát. A kertjeink mindenütt úgy állanak munkálatlanul, gazdátlanul, ahogy felszedték a a veteményeket az őszkor; ott állnak a káposztatorzsák, ott állnak a babszárak és ott áll minden, ami miatt a talajunk nem érhet be, nem javul, hanem a szó szoros értelmében elvadul s minden néven nevezendő féregnek menhelyet ád, kiváltképen most, amikor ilyen gyenge telünk van. Most különös gondot kellett volna és kellene fordítani arra, hogy az ilyen dudvafélék a föld gyomrába kerültek volna s ezzel a föld gyomrában már trágyává váltak volna s igy sok mindenféle féreg is elpusztult volna. A talajnak mindenféle növényzet, ha idejében a föld gyomrába kerül, csak javára szolgál, mert ott trágyává válik, de nem tekintve ezt, ha azok a növények nem is kerültek volna a földbe, azokat máskép is lehet trágyává fellolgoznunk. Ha azokat összegyűjtjük a Lapunk mai számn 8 oldal.
