Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-03-07 / 10. szám
RÁKOS VIDÉKE 10. szám 2. oldal. jelöltjének ilyen kellemes szolgálatot. Ezért azonban nem a mi fejünk fáj. Ellenben, igenis, felháborodással kell újból rámutatnunk, hogy a pártot a vezetőség szereplése végleg szétzülleszti, községünket szégyenletesen kompromittálja és a közéletünket végleg megfertőzted. Ez a példaadás túltesz a legszélsőbb kommunista erőszakoskodásokon és egyenes folytatása örök szégyenünknek, a bolsevik-korszaknak. Micsoda politikai érettség, sőt micsoda polgári tisztesség vállalkozhatik ilyen gyászos szerepre? Micsoda igazság lehet az, a melyet igy kell megvédelmezni? Ez a szólásszabadság, ez a puritán, a minden befolyásolástól és erőszakoskodástól mentes általános választás ?! Ez a magyar becsület, a mely a vendégjogot sem tiszteli, az egyéni szabadságot sem respektálja, a szólásszabadság elvét lábbal tiporja és durva erőszak az érv«, fegyvere. A tisztességes választó polgár, a hazáját szerető komoly ember mindenkit meghallgat, minden jelölt fejtegetéseit türelemmel végighallgatja, aztán véleményét leszűri és lelkiismerete és meggyőződése szerint dönt a felől, hogy szavazatával kit támogasson. Mit szólna vájjon az izgágaságot rendezett pártvezetőség, ha mások viszont az ő gyűléseiket zavarnák meg} ha például a szoczialisták zenebonákat rendeznének, ezeket pedig a kommunisták zavarnák szét? Hova jutna igy az alkotmányos élet! Undor fogott el mindenkit, aki múlt vasárnap azt a hitvány csárdajelenetet végig nézte. Undor és végtelen keserűség, hogy idáig sülyedhettünk. Most, amikor a nép széles rétegei bekerültek az alkotmányos élet sánczaiba, amikor szeretettel teljes és lelki- ismeretes vezetésre szorulnának, amikor finom tapintatul kellene őket az osztályrészükül jutott magasztos szerepre nevelni és oktatni, ilyen kezekbe kerülhessen a tömegek vezetése, ilyen példákon kelljen buzdulniok, erkölcsüket igy mételyezzék meg, lelkesedésüket rut fanatizmussá igy alj ásítsák, fogékonyságukat ronda kihágásokra és rakonczátlankodásra elfajultassák! Ugyan hova sodor még a romlás forgószele én szegény, kisajtolt, halálra gyötört, szerencsétlen magyar nemzetem?! A tavasz forradalmakat élesztő viharai feltörnek-e még egyszer, hogy pokolba űzzék végre az álprófétákat és hívatlan tolakodókat, akik közéletünket még mindig mérgezik és fertőztetik? R SZT. MIHÁLY Telefon 7. (Khaiann-telep) Bercsér.yi-u. 10. BUDAPEST Telefon: József 93-59. ViI.Tábornok-u.3. bádogos és szerelő Elvállal minden e *zannába vágó munkákat, úgymint: központi fűtést, szellőztetést, tegszesz, vízvezeték, fürdőszoba, angol clozet, szívó, nyomó, kézi- és motor-hajtási szivattyúkat csatornázások és mindennemű épfilet- diszmü bádogos munkálatokat. Javítások jutányosán eszközöltetnek. Rákosszentmihály — Kiskecskemét. Irta : Kecskeraéthy Vincze. II. A mi talajunk és éghajlatunk alá leginkább alkalmasok ültetésre a következő almafajok: Angol parmen, Török Bálint, tükör-alma, tvajalma, nyári pogácsa, fehér és piros téli kai vili, kasszeli nagy reneít, elzásszi piros renett, sárga belflőr, Entzféle rozmarin, Baumann reneít, kanadai renett és Sándor czár. Körtefajok: Árpával érő nyári körte, Nyári Kálmán, Angulémi hercegné, Napóleon vajoncza, Dierr vajoncza, Ligel-körte, Hardenpont, társulati esperes — téli és nyári — Olivér, Jodoigne diadala. Szilvafajok: Berzenczei vörös szilva, olaszkék, Altbau ringló, Spét Anna, Viktória herczegnő, nagy zöld ringló, Nagyherczegnő. Cseresznyefajok: Heizeni korai, Kóburgi korai, Nagyherczegnő fekete ropogós, Hedeifingen ropogós, Deniseni sárga ropogós, nagy fekete ropogós. Meggyfajok: Körösi meggy, pándi meggy, nagy kobett, Hortenzia királyné és királymeggy. Kajszin baraczkfajok: Magyar legjobb, Ambrózia korai, vagy magyar Nancy, nagyszombati. Őszi baraczkfajok: Amsden korai, Arkanzasz korai, kanadai, Honeywell, korai Vezerle, Első Lipót, mezőkomáromi duránczi. Az idő itt van arra, hogy uj faültetésekhez lássunk. A következőképen járjunk el az ültetések körül: Mielőtt az ültetéshez fognánk, tüzzük ki a fák helyeit hat-nyolc méter távolságra egymástól; amikor ezzel készen vagyunk, akkor lassúnk a gödör kiásatásokhoz. A gödrök szélessége legalább is 150—160 cm. átmérőben és legalább is 80—100 cm. mélyek legyenek. A gödörből kiemelt földet kétfelé kell rakni, úgy, hogy a felső réteg jobbra, az alsó réteg balra; a felső réteg kerüljön mindig a gödör fenekére, ahol a gyökerek tulajdonképen fejlődnek és szedik fel a táplálékot. Mielőtt az ültetéshez fognánk, a gödröket félig megtöltjük jó felső réteggel, ha rendelkezünk, jó érett istállótrágyával, azt jól összekeverjük (ez különösen ajánlatos a lágymagvuaknál: alma és körte) és a keverékbe helyezzük bele a fik gyökereit. Ha az' illető vidékről hozatja fáit, ajánlatos a fákat legalább is 24 óráig vízbe áztatni, mert sohasem tudjuk, hogy a fák a vasúton, vagy faiskolában meddig hevertek levegőn, szélben, napon és csak a beáztatás után fogjunk az ültetéshez. Mielőtt a gödörbe tesszük a fát, figyeljünk arra, hogy minden megtört és összeroncsolt gyökeret éles késsel vagy ollóval kivágjunk és úgyszintén minden egyes ép gyökérén is uj sebet ejtsünk, mert az uj sebbel előmozdítjuk a fának mielőbbi gyökerezését és a fa táplálkozását, mert az uj sebeken azonnal szedi a növény fel a szükséges tápanyagot. Ekkor beállítjuk a gödör közepébe a fát és behantoijuk. Figyelni kell arra is, hogy a fa mélyen ne kerüljön a földbe, soha se kerüljön mélyebben, mint amilyen mélyen volt a faiskolában, sőt feljebb álljon mert arra is kell számítanunk, hogy a gödör szállni fog és vele együtt száll a fa is le és ezzel a fa mélyebben kerül a földbe.
