Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-22 / 8. szám
XX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, február 22. 8. szám. rAkos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉXI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ér: Egész évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— „ Negyedévre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket (elvesz a kiadóhivatal. fl szentkorona-utczai csoda. Rákosszentmihály lekopasztott utczáinak egyikén a minap reggel csuda fogadta a gyanútlan járókelőt. Mikor a Rákóczi-utczából a Szentkorona- utczába befordulva, megindult a polgári iskola felé, csaknem földbe gyökeredzett a lába: a kátyus, göröngyös, feldúlt utczaszakaszt pompás sárga kavicsréteg boritotta és tette padlósszerüen simává, kellemesen járhatóvá . .. Jó félesztendeje botrányoztatja ez az utczarész lakosságunkat és szégyenünk minden idegen előtt, aki valaha itt megfordult. Még szép, száraz időben is járhatatlan volt már hónapok óta, úgy hogy a benszülöttek régen nem botorkáltak már gödrei között, hanem inkább kikerültek a kocsiutra, egy-egy káromkodást mormolván megannyiszor fogaik között. Sáros, nedves időben pedig még az alpesi hegymászó turista se merészkedett volna a tájékára széles e világért. Hosszú hónapok óta igy tart ez a szomorú állapot, amelyet megváltoztatni nem lehetett. Mégis most egyik napról a másikra megtörtént a csoda és reggel virradóra rendes, tisztességes gyalogút támadt a babonás utczadarabon. Az történt ugyanis, hogy a polgári leányiskolában helyezkedett el a Rákosszentmihály ra került katonai parancsnokság és mivel a katonák rendszerető emberek s a gyalázatos gyalog- uton baktatni nem hajlandók, katonai erővel néhány óra alatt megjavittatták az útszakaszt, amely hivatalos helyiségükhöz vezet. Katonai szekér hordta a homokos kavicsot, katonák egyengették el a burkoló anyagot és a gordiusi csomót igy ketté vágván, szá. napnak ezer bosszúságát egy csapásra elhárították. A jámbor polgár pedig bámulva áll meg a sárgálló utczaszakasz előtt és mélyen elgondolkozik . .. Mért, hogy az az akaraterő, az az energia, az a vaskéz hiányzik, amely gondotadó dolgainkat rendbehozná, egy csapással eligazítaná? Miért-kell szenvednünk, tűrnünk s mindnyájunknak gyötrődnünk éveken át olyan dolgokban is, amelyeket olyan könnyű lenne orvosolni ? A szomorúság és szégyenérzet fog el, ha arra gondolunk, hogy milyen csekély munkával lehet eredményt elérni és mi sem magunkat, sem másokat nem kímélvén, azt is elmulasztjuk. Mióta szenvedünk például a rossz utaink miatt, melyek a legforgalmasabb helyeken is járhatatlanok! Hány esztendeje sírjuk mindenféle panaszos levél nyomán is, hogy a Szentkorona utcza a piacztér közelében is teljesen járhatatlan. Fokozódott a baj a fák kivágásával. Kezdetben a fát megvette a lakosság és kivágta, de arra nem gondolt, hogy az óriási gyökerek helyét be is temesse. A lyukak ott maradtak, néhol 2 méter mélységben is, az eső kis tengerszemeket alkotott bennük és olyanok lettek Rákosszentmihály hajdan virágzó utczái, mintha 30 és feles gránátok csaptak volna le közéjük. A Szentkorona-utcza 41. számú ház előtt gondolkozva áll meg a bus polgár, mert gólyalábakkal nem rendelkezvén, vissza kell fordulnia, hogy talán a másik utczáná! alkalmasabb átjárót keresve a túlsó oldalra juthasson. Nappal még megjárja, de este, ha a holdvi ág nem ajándékoz meg bizalmával, különösen a Rákóczi-utczán gyanútlanul végighaladó ember a nyelvét harapja el, vagy a lábát ficzamitja ki azokban a gödrökben, amelyet az emberek közömbössége és lelkiismeretlensége hagyott meg nekünk. igen, a Szentkorona-utczai csoda arra tanít meg, hogy a mi nálunk történik, nem csak háborús és forradalmi időkkel járó nyomorúság, hanem vétkes közömbösség és könnyelműség, a melyért azonban főként maga a közönség felelős. Hatóságaink számos kísérletet tettek, hogy a rendet helyreállítsák, de a községnek se pénze, se munkaereje nincs. Panaszkodunk a nyomorúság miatt, de munkáskéz még jó pénzért sem akad. A lakossághoz intézett felszólítások süket fülekre találnak, pedig ha mindenki csak a saját háza, telke előtt igyekeznék rendet tartani, tüstént máskép lenne minden. Bezzeg mikor az imponáló katonai parancs a minap elrendelte, néhány óra alatt mindenki letisz- tittatta a havat a háza előtt a gyalogjáróról; — a Szentkorona-utczai parancsnokság pedig néhány óra alatt tette meg azt a csudát, a mire hónapok óta hiába várunk. Világos ebből, hogy sok minden, amit lehetetlennek tartunk, komoly akarattal megszűnik lehetetlenné lenni. Milyen jellemző ellenben, hogy sem a polgári hatóság ismételt felszólítására nem hallgatnak, sem pedig a közös jó érdekében önként és lelkiismeretből mit sem cselekednek, de a járhatatlan utakon bukdácsolván végig, nagy garral szidják az elöljáróságot, hogy nem gondoskodik jobb gyalogjárókról. ___ Lap unk mai számit & oldali.
