Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-08 / 6. szám
XX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, február 8. 6. szám. RÁKOS VIDÉKI TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— „ Negyedévre: 12.— „ Egyes szám ára I korona. Hirdetéseket felvesz n kiadóhivatal. Rágalom-hadjárat. (bz ) A választások alkalmával — mint ismeretes — a nemzeti hadsereg egyik tiszti százada jött községünkbe és azóta itt is tartózkodik. Ennek a csapatnak a parancsnoka szinmagyar székely úri ember, tényleges katona, valamennyi tagja pedig ez idő szerint hasonlóképen hazájavesztett, szomorú székelymagyar. Rákosszentmihályi állomásuk nem első és nem utolsó stácziója küldetésüknek, aminek kettős czélja volt: Az egyik, hogy a választások mozgalmas idejére a közrendet hathatósan biztosítsák, a másik, hogy mint mindenütt, — ahol csak megfordultak, — tisztitó munkát végezzenek, letörjék, ártalmatlanná tegyék, kiirtsák a nemzetrontó bolysevik métely minden, esetleg még mindig lappangó csiráit is. A közrend biztosítására szigorú preventív intézkedéseket tettek; kivételes záró órát rendeltek el és az éjjeli járókelőket igazolásra szólították A vaskéz keményen működött; ellentmondást, rendellenességet nem tűrt el semmiben. Ha kinek e tekintetben kellemetlensége akadt, az csupán a statáriális szigorúság velejáró következménye volt, a mellyel szemben csakis a teljes alkalmazkodás nyújthat mindenkor védelmet. Hire jár, hogy ilyenféle sajnálatos inczidensbe keveredett olyan jóravaló lakostársunk is, a ki a megszabott záró órán túl állítólag boros fővel járt az utczán és az őrséggel, mely felelősségre vonta, összetűzött. Nincs hiteles adatunk az esetről, mert az ilyen katonai kirendeltség érthetően és természetszerűleg zárkózott és merev a hivatalos dolgaiban, de ha igaz a szállongó hir, akkor is — bármennyire őszintén sajnálatosnak találjuk az esetet, mégis meg tudjuk magyarázni, ha figyelembe vesz- szük, hogy a szigorú katonai parancs végrehajtását keményen fegyelmezett és ellentmondást nem ismerő legénység teljesiti, amely még hozzá hontalanul bolyong a hazában, s szivét tisztelni való keserűség és hazafiui bánat tölti el. Az ilyen emberről érthető, ha felháborodik, amikor azt látja, hogy mig ő viperákkal küzd, a nemzet pedig gyászba öltözötten várja élet-halál kérdésének eldőltét, addig itt a fővárosban és környékén, ahol a nemzetgyilkos kommunista bűnszövetkezet fészke és melegágya volt, még mindig könnyelműen mulatnak, tánczolnak, dorbézolnak az emberek. Lehet-e csudálni, ha az egyszerű magyar katona, az a keserű, szenvedő magyar ilyenkor elveszíti önuralmát és a parancs végrehajtásában túlmegy a parancsoló szándékának határán? A nemzeti hadsereg vendégszázadának másik, még pedig fontosabb küldetését viszont úgy Ítélhetjük: meg helyesen, ha hideg észszel meglatoljuk, hogy mit talált itt nálunk, most, a proletárgarázdálkodás bukása- után félesztendővel ? Azt találta, hogy a kompromittált egyének egy része még mindig összeköttetést tart fenn, gyűléseken vesz részt, szocialista jelölt köré csoportosult, akit a választások előtt letartóztattak, szóval, a helyett, hogy bünbánólag szerteszéledt volna, még mindig szerepel s a veszedelem fészke nálunk még mindig nem tisztult meg a nemzetmérgező elemektől. Talált itt súlyos adatokat a katonai nyomozó testület több hónapi szorgalmas munkájának eredményeként, talált hajmeresztő nyomozati anyagot a csendőrség birtokában és egyéb hatósági szervek hivatalos ténymegállapításaiban. Tehát informácziót szerzett arra hivatott és kötelességüket teljesítő hivatalos szervektől, nem. pedig magánegyénektől, vagy illetéktelen besúgóktól. Mindezekkel a kétségtelen ténybeli adatokkal szemben látnia kellett, hogy az igazi és alapos purifikáczió községünkben mindeddig nem történt meg, mert ez irányban hiányzott az illetékes tényezők között a nélkülözhetetlen együttműködés. A helybeli karhatalom nemcsak nem segített a métely kiirtásában, hanem volt parancsnoka ellen hivatalos, komoly községi testület kénytelen volt konkrét panaszokat tenni, amiért valósággal védelemben részesített kommunistákat és a tisztító munkát gyakran megbénította. Lapunk mai száma 8 oldal*
