Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1920-12-12 / 50. szám

XX évfolyam. Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, december 12. S0. szám RÁKOS t4r<h»uui, nftz igazgatási És közgazdasági asriv^p. R4kAS<iZB^r»MÍlY ^AGVKŐZSÉa HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENT MIHÁLYI ÉS RÁKOSVÍDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona. Hirdetéseket (elvesz a kiadóhivatal. Rz örök téma Az örök téma ismét aktuális lett: a villamos vas­utak viteldiját felemelték.' Egyszeri utazás, az egykor olyan görcsösen védelmezett 12 filléres szakaszjegy, immár 3 korona. Valaha késhegyig menő háborúság folyt, hogy megakadályozzák a 'elvezett merényletet, mely a vil­lamosjegy árát 2 egész fillérrel 14-re akarta felemelni és milliós váltságdíjakat követeltek érte *t vállalatoktól. Ma, szemrebbenés nélkül ugrik fel a jegy ára 2 K-ról 3-ra és az ötven százalékos drágítást hatósági intézke­déssel léptették életbe, megfűszerezvén további korlátozó rendszabályokkal, mint például, hogy ezentúl legfeljebb’ csak kétszer lehet ugyanazzal a jeggyel átszállni, hogy a bérletek kiadásánál újabb gyötrelmeknek vetik alá az utasokat, hogy újabb mindenféle ismétlődő igazolás szükséges,hogy a bérletjegyek is csak megszorított bizonyos számú utazásra érvényesek, hogy a tisztviselők, akiket papiroson és szónoklatokban mindig igen gyöngéd kí­méletben részesítenek, heti bérletjegyek váltására kötele­sek és csak korlátoltan használhatják jegyüket, hogy a tanulók, az igazi és méltán nebántsvirágok, naponta csak kétszer utazhatnak a jegyükkel, ha tehát délután is órájuk akad, külön kénytelenek a 3—3 koronákat lefizetgetni és igy tovább a végtelenségig, amint, hogy a zaklatásokban, megalázásokban és gyötrésekben minden újabb rendszabály valóságos középkori regénnyel ver­senyez. A drágulás általában olyan folyamat, mely mai helyzetünkben minden vonalon szerves kapcsolatban halad előre s érthető módon meg nem állhat mindaddig, amig csak a tetőpontját el nem érte és ama titokzatos fordulat a beteges felfúvódást meg nem szünteti és vissza nem lódít a lejtőn lefelé — az úgynevezett kon- szolidáczió irányába. Ma még ettől — sajnos — igen­igen távol állunk. Szemmel látható, hogy még minden csak dagad felfelé, a betegség csirái vigan tenyésznek a beteg szervezetben s mi magunk zuhanunk a meg­semmisülés felé. Az egykoronás villamosjegy-drágulás minden kapcsolt egyéb részletével csak apróbb szim- ptoma, amely mit sem változtat általános^nyomorusá- gunkon, amelynek jellemző tünete, hogy olyan mint a koldusbál, minden pusztul, mindenki nyomorog és síny­lődik, de azért mindenki tánczol és mulat eszétvesztetten. A háromkoronás villamosjeggyel éppen úgy lógnak a tülekedő utasok, mint tegnapelőtt a kétkoronással, vagy — de nem: mint soha sem lógtak valaha a 12 filléressel. A legújabb villamos tarifa-ukáz azonban — hogy az árakról ne beszéljünk tovább, — azonfelül is szív és belátás nélkül készült. Praktikus érzékről ne is beszél­jünk, hiszen az is általános jelenség, hogy manapság semmit nem cselekednek józan ész szerint és egyszerü­ségre törekedőn. Soha úgy bürokráczia és hivatali nehéz? kesség nem dühöngött, mint manapság és soha még olyan őszintén nem igyekeztek azon a hatalmasok és hatóságok, hogy embertársaik életét megkeserítsék, mint éppen manapság. A járatlanság, a dillettánskodás, a kapkodás, a szocziális irányzattal kendőzött szívtelenség és okszerü- letlenség jellemzi a legtöbb hivatalos intézkedést és rendszabályt, amelynek az lenne hivatása, hogy életünket irányítsa és szabályozza, helyesebben megkönnyítse és elviselhetővé tngye, de a helyett felzaklatja és halálosan megkeseríti. Ma, ha már drágítani keli, miért cselekszik azt olyan módon itt is, hogy a gyötrelmek egész skáláját végig muszikálják a szerencsétlen utazó közönségen és ha azzal palástolják a hivatalos árdrágítást, hogy a vasúti személyzet megélhetését akarják biztosítani, miért veszik ki viszont a legjobban elgyötört osztály, a hivatalnokok szájából a szárazkenyér morzsákat ? Miért fizettetik velük is, meg tanuló gyermekeikkel a drágább dijakat, miért korlátozzák az ő utazásaikat, melyekre baj os lenne rá­fogni, hogy kéjutazások lennének a villamosokon és miért gyötrik őket az újabb szabály válogatott zaklatá­saival ? Nem elég az a pofon, hogy máig is csak harmad­osztályú jegyet" válthat a szegény köztisztviselő, ha ked­vezményes jeggyel akar utazni a vicinálisunkon és azért is hetenként ott kell öklelőzni a pénztárak előtt ? Kinek szól az a tisztább és rendesebb második osztály, ha nem a magyar intelligenciának ? Csak az árdrágítóknak, üzéreknek, — és tejpancsoló, zsaroló — falusi kofáknak ? Mivel érdemelte meg tisztviselő közönségünk ezt a vesszőfutást, amelyet most még njabbakka! tetéznek ? És ki mondja meg, hogy lehet az, hogy mindmáig nem akadt védelmére egyetlen hang sem, egyetlen jó szó, egyetlen tiltakozás, — ők pedig tűrnek némán és elke­seredetten, várván a szebb, a jobb idők hajnalodását, * Most pedig végül a tarifaemeléssel kapcsolatosan egy ötletet akarunk még feljegyezni. Nem dicsekedünk idegen toliakkal, tehát előre bocsájtjuk, hogy Holló Ágoston barátunk, a Belvárosi takarékpénztár igazgatója a szülőapja s az ő fejtegetései nyomán ismertetjük, azzal a szerény óhajtással, vajha meghallgatnák sorsunk inté­zői és hasznát vehetnék mindnyájunk javára. Az ötlet aféle Kolumbus tojása. Mindössze annyi, hogy* ne emeljék fel a viteldijat sehány koronára, hanem szállítsák le a vilamosjegy árát egy koronára, azzal azonban, hogy minden jeggyel csak egy utat lehet tenni. Átszállás, lyukasztgatás nincs, aki leszállt s újra felül, újra fizeti a koronát. Ennek a rendszernek az előnye az lenne, hogy minden utas megváltaná a jegyét, gyorsan, kényelmesen Lapunk mai száma $ oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents