Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-14 / 46. szám
XX évfolyam. Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, november 14 46. szám RÁKOS VIDÉKE TArUDALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS rAkosszentmihAlyi és rákosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Az „Ehmann-telepi különítmény.“ 5 Csütörtökön reggel meglepetésre ébredt a Rákos vidéke közönsége. A villamos vonatok órás késésekkel jártak, sőt jó időre meg is akadt a forgalom. A meglepetés természetesen nem ebben rejlett, mert ehhez a reggeli mulatsághoz már alaposan hozzászoktunk, hanem a Nagyitczénél tárult az utasok szeme elé. Katonai csapatok táboroztak ott, gépfegyverek álltak sorjában és minden utast igazoltattak a nemzeti hadsereg és a rendőrség emberei. Ugyanis az előző éjszaka a nagyitczei fogolytáborban leszerelték az „Ehmann- különitmény“-t, amelynek létezéséről mi, közvetlen környékbeliek is csak most szereztünk tudomást, mert mindeddig még a nevét sem halottuk. Budapest főváros nyugalmát hosszú idő óta olyan sajnálatos garázdálkodások zaklatják fel, amelyeket minden hazafias gondolkodású ember súlyosan elitéi és a szabad, független és a nemzeti eszmén felépülő keresztény Magyarország — S tehát mindnyájunknak szent ideálja szempontjából hely- telennek és veszedelmesnek tart. Ezek a mozgalmak a legutóbbi napokban országos izgalommá növekedtek és j egy kötelességét hiven és becsülettel teljesítő rendőr ; áldozatul esése a legerélyesebb intézkedésre kényszeri- I tette a kormányhatóságot. j Ennek az eljárásnak során szerelték le a barakktábori csapatot, még pedig formális csata után, ameny- , nyiben a hivatalos jelentések szerint több halott és igen ! sok sebesült maradt a helyszínén, mert a csapat lövé- j sekkel fogadta a katonai kirendeltséget és csak sortüz j után adta meg magát. Az eset ezek szerint tehát, mint izgalmas szén- } záczió is lekötheti érdeklődésünket, de ezeken túl külö- í nősen magára vonja figyelmünket a hivatalos közié- j seknek az az adata, hogy az ártalmatlanná tett csapat- \ ban számos olyan polgári és katonaruhában lappangó j egyén akadt, a kikről kiderült, hogy fő tettesei voltak j a környéken történt bűncselekményeknek. Régi gyanúnk nyert ezzel megerősödést Olyan gyanú, amelyet hosszú idő óta magába folyt vezetőköreinknek számos tagja, de hangoztatni nem mer, részben mert kézzel fogható bizonyiték még meg nem erősítette, másrészt pedig, nehogy távoli gondolatban is megbántsa és kisebbítse minden magyar ember méltó büszkeségét és reményét: nemzeti hadseregünket. Ahány betörés, vagy kísérlet zaklatta fel nyugal- I munkát, csaknem mindannyiszor bakancsnyomok jelezték a tettes lépteit, a szemtanuk katonaruhás alakokat láttak a közelben, szóval katona-külsejü gonosztevők rontották meg közbiztonságunkat. Most is azt hangsúlyozzuk, hogy katonaruhába rejtőzött gonosztevők, de nem katonák, mert a magyar nemzeti hadseregnek nincs és nem lehet ilyen tagja. Ellenben a hadsereg becsülete és tekintélye mögé buvó börtöntöltelék keveredett a mindenféle katonai alakulat közé és rontotta meg annak a katonai munkásosztagnak a becsületét és tartja izgalomban hosszú hónapok óta a környékbeli helységek lakosságát. A sok-sok kideritetlen betörés és tolvajlás tettesei az ő soraikból ^kerülnek igy napvilágra. Mindebből pedig fényesen kiviláglik jogos volta a mi sok panaszunknak és kérésünknek, amelyeket esztendők óta senki sem akar meghallgatni s amelyeknek mindig az volt a veleje, hogy itt, a közvetlen határszélen, ahol évtizedeken át egy-két tyúklopáson kivül bűncselekmény alig fordult elő, a vagyonbiztonság teljesen megromlott és lakosságunkat a környékünket rajként megszálló és határainkban bujkáló kétes elemekkel szemben nem védelmezi meg a hatóság. Holott pedig a mindennapi imánkba foglaljuk már a nemzetet ért rettentő csapások óta, hogy rendet, nyugalmat és békés munkálkodást kérünk, hogy az újjáépítés verejtékes feladatához hozzáláthassunk. Ehhez azonban okvetlenül szükséges, hogy a hozzávaló feltételeket is adják meg nekünk. Nem utolsó ezek között a házunk és csekély holmink biztonsága és a magunk nyugalma. Ne vegyenek fel naponta a bűncselekményekről néhány jegyzőkönyvet, amelyek után a hónapokig húzódó eljárást azzal szüntetik be, hogy a „tettes kinyomozható nem volt“ és ne őriztessenek óriási lakott területeket néhány őrjárattal vagy rendőiposzttal, ne tűrjenek gyanús idegeneket a baraktáborban, a földalatti veremlakásokban és mindenféle odúkban, hanem teremtsenek végre nálunk is czivilizált állapotokat. Most, hogy az országos botrány reflektora rávilágít a baraktábor rejtelmeire, talán-taíán, mellesleg, észre- vesznek végre minket is és ugyancsak most, amikor személyhiány nem gátolhatja, végre talán küldenek ennek a vidéknek megtisztítására és védelmére olyan erőhatalmat, amely azt biztosítani is tudja. Rákosszentmihály — Kiskecskemét. Irta: Kecskeméthy Vincze. XXXV. Egyik közleményünkben megemlékeztünk arról, h'gy minden telektulajdonos és gyümölcskedvelő a saját kertjében nevelhet magának annyi gyümölcsfaojtványt, amennyire neki évenként pótlásra szüksége van. Ugyanakkor említettük, hogy az elfogyasztott gyümölcs magját meg kell takarítani s ha azokat csakugyan meggyüjtöttük, most elérkezett az ideje, hogy azokat el is ültessük. A kertünk bármelyik részében keresünk olyan helyet, amely tiszta, levegős, napos s minél soványabb talajú. Azt most felássuk és abba elveteményezzük a Lapunk mai száma S oldal.
