Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-26 / 39. szám
2. okia!. R Ä K 0 S VIDÉK t? 39. szám tárgy egy idő óta nem hiányzik egyetlen közgyűlés napirendjéről sem. A főjegyző javasolja, hogy a többi érdekelt községhez csatlakozzunk s bizzuk meg mi is Pfaff Károly erdélyi menekült szakértőt, hogy a vállalat számadásait és könyveit vizsgálja át és adjon szakvéleményt. Böhsl Ferencz a közvilágítás ügyére mutat rá. A község soha sem lépett fel a hiányos közvilágítás miatt, sem nem emelte fel szerződésben biztosított haszonigényét, holott a vállalat felfokozott hasznát rajtunk keresztül élvezi. A szakvélemény megalkotásánál figyelembe kell venni ezeket a szempontokat is. Krenedits Sándor főjegyző ismerteti a szerződés erre vonatkozó adatait s megállapítja, hogy a községet haszonrészesedés illeti. A társaság vis maiorra hivatkozik, de a község jogos igényét el nem vitathatja. A közvilágítást szénkimélés szempontjából hatósági rendeletek korlátozták s ebből állandóan csak a vállalatnak volt haszna, a községnek viszont abból csak kára származott. Ma 216 lámpát kellene égetnie. Gombás Károly a második kerület számára reklamálja a villamos világítást. Fogyasztókat gyűjtöttek és bizonyos összeget is felajánlottak, még sem értek czélt. A vállalat kérelmét nem tartja teljesíthetőnek. Krenedits főjegyző rámutat, hogy Rákosliget községének 16,000 koronájába került, hogy választott bíróság elé vitte az ügyet s ott a vállalatnak adtak igazat. Eredeti javaslatát ajánlja elfogadásra. Baiázsovich Zoltán megjegyzi, hogy a világítás kiterjesztésének ügyét szivén viselte a község s a világítás ügyében kiküldött bizottság is foglalkozott vele ismételten, de a háborús viszonyok miatt czélt érni nem lehetett. Maguk a felsőbb hatóságok gátolták meg s háborús érdek volt, hogy a szén fogyasztást ne növeljék és bizonyos anyagokat kíméljenek. Ezek az okok részben még ma is fennáilanak s a drágaság is meggátolja a hálózat kiterjesztését. Elfogadja a főjegyző javaslatát, de indítványozza, hogy a már régebben kiküldött bizottság is kezdjen egyidejűleg sürgős tárgyalást a vállalattal, vizsgálja át a szerződést s állapítsa meg, minő jogait érvényesítheti a község, szorgalmazza a köz- világítás javitását és beszélje meg a második kerület világításának kérdését, hogy igy a szakértő jelentésével együtt a bizottság jelentését is letárgyalhassák és dönthessenek. A főjegyző ehhez a javaslathoz hozzájárult s a képviselőtestület mindkét indítványt egyhangúlag határozattá emelte. Furcsa adóleszállitás. Nem kisebb határozatot hozott ezután a képviselőtestület, mint azt, hogy az idei rákosszentmihályi községi pótadót 304%-ról 85%-ra szállította le. Hát nem boldog a magyar? . . . Miként azonban Krenedits főjegyző és Rónay Tivadar adóügyi jegyző megmagyarázták, nyitja vagyon a dolognak. Még pedig furcsa nyitja. Rendelet érkezett, hogy az állami adóalapot az adónemek kulcsának felemelése alapján fel kell emelni. Vagyis a felemelt állami adót már 1920-ra beszedik, az adóalapunk ennélfogva 359.181 kcronára emelkedik. A község költségvetése megmarad, a fedezetlen kiadás abban 3Ö3.665 kor., ez azonban az állami adónak már nem 304, hanem csak 85 százaléka. Ezért kell leszállítani a községi adókulcsot, ami pénzben nem jelent semmi megtakarítást. A lakosság között azonban máskép osztja el ezt a terhet, mint eddig. Egyesek kevesebbet fognak fizetni, mig mások ellenben többet. Még pedig ránk nézve elég "szomorú módon, mert például az, aki maga lakik szerény hajlékában, alaposan több adót fizet ezentúl, mig amaz, aki házának egy részét bérbe adja s abból jövedelmet húz, annak az adója nem emelkedik. Így leszünk mi gazdag és verejtékező háziurak. íme: háromszobás ház állami (házosztály) adója 12 kor. volt, ^.mi után a 800%-os községi pótadó 36 kor. volt. Ezt az állami adót most 120 koronára — tízszeresére — emelték, ennek 85%-os községi pótadója 102 kor. lesz. A háromszobás házikó tulajdonosa tehát az adókulcs leszállítása után 36 helyett 102 kor. községi adót fizet, összes évi házadója pedig 48 koronáról 222 koronára emelkedik. A kinek 42 kor. állami adót kellett fizetni s összes adóterhe igy 280 kor. volt, az ezentúl 420 kor. állami és 320 kcr. községi (85%) adót, tehát összesen 740 koronát fizet évenként. A házbéradó ellenben nem emelkedik, tehát a pótadója is megmarad, úgy, hogy nálunk az szenved, aki maga lakik a sajátjában, s abból jövedelmet huzni nem képes. Ez viseli a százszorosra drágult fentartás költségeit is, a megdrágult villamos bérleteit, a világítás terhét s a jelennek minden égető nyomorúságát. A kis ember, a középosztályu, jövedelmének fokozására képtelen intelligencia. Annak is a szolidabb, takarékosabb, derekabb része, mert ezek kuporgaítak össze maguknak keserves önmegtagadással annyit, hogy saját hajlékuk legyem Érdekes, hogy a kereseti adó alapja nem változott s igy, aki eddig 100 kor. kereseti adó után 304 kor. községi pótadót fizetett, annak a községi adója most 85 koronára száll le. Ezek szívesen fogadják az intézkedés hírét. Eső után köpenyeg. Az 39!9. évi községi költségvetés ugyan mégnem érkezett vissza a községhez, de sorsa már ismeretes. Nem a törvényes fórum, a képviselőtestület készítette, tehát nem hagyják jóvá. Ellenben a község tisztviselői 18uü—3G00 kor. évi drágasági pótlékot, a volt községi rendőrök pedig 880 kor. pótlékot húztak tavaly. Ezeknek az összegeknek a folyósítására külön képviselőtestületi határozat keil. A havi részletekben kifizetett pótlékokat ugyan már réges-régen elköltötték az alkalmazottak, de hát az ősi forma parancsára 'most megszavazta a közgyűlés. Mert ha nem szavazta volna meg, akkor . . . nem lenne giit, hogy tavaly nyáron megették, hanem most tavalyi érvényességgel éhen kellene utólagosan halniok. A községi épületek tatarozása. A képviselőtestület sietve menekült a napirend következő pontjához, de örömöt abban se sokat talált. Kiderült, hogy a községi épületek (községháza és iskolák) tatarozása a Szabó József aprólékos és lelkiismeretes számadása szerint is belekerül 69000 koronába, ha eredményes munkát akarnak végezni. A rászánt 50.000 kor. tehát kevés. Elhatározta ennélfogva a képviselő testület, hogy 70.100 koronás függő kölcsönt vesz fel, abban a reményben, ha majdan a forradalmi károk megtérítéséből fedezheti, legrosszabb esetben pedig, ha jobb világ lesz, íörlesztéses kölcsönre cseréli fel. Szabó József felvilágosításai és Hauser Gyula felszólalása után névszerintf szavazást tartottak ebben az ügyben, a határozatot azonban egyhangúlag hozták. A piacztéri bódék. A piacztéri bódék ügye már ismételten foglalkozz tatta a képviselő testületet. Ezúttal tudomásul vették, hogy a főszolgabiró döntése szerint a bódék engedélyezésének ügye a képviselőtestület hatáskörébe tartozik, másrészről pedig, hogy az elöljáróság a bódéba többé hatósági élelmiczikket ki nem ad s ilyeneket ott mát nem árusítanak. A főjegyző előterjesztését Gombás Károly, Szabó József, Zirmann János és Baiázsovich Zoltán felszólalása utun tudomásul vették, annak hangsúlyozásával, hogy a bódék tulajdonjogának átruházása esetén sorsuk felöl újból a képviselőtestület fog dönteni. A Hangya boltja. A községháza épületében a közellátási osztály használatából felszabadult bolthelyiségei és pinczéket a
