Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-08 / 32. szám
6. oldal RÁKOS VIDÉKÉ Ifaplójegyzetsim a vörös rémuralom idejéből. — Szemelvények Pesthy Jenő naplójából. — 4 Május 20. Ma a forradalmi kormányzó tanács fegyverbe szólítja a Dunántúlt, a megszállott területek munkásságát sabotage-ra buzdítja és követeli, hogy „a nyilt és földalatti harcz minden eszközével“ szánjanak szembe az ellenforradalommal. A legutóbbi napokban besorozottakat behívják. A lapok páratlanul idegesek. Mi készül? A hírek egymást érik, bizonyosat senki sem tud. A Vörös Ujság-ból kihámoztam, hogy a szegedi kormány lázasan soroztát s a „részeg tisztek“ (sic!) nagy óvácziót rendeztek a fehér forradalom örömére. Devecserben a kommunisták vérbe fojtották az ellenforradalmat. Tegnapelőtt Dormándy, tegnap Dieíz, ma Devecser és mindenekfelett Szeged! Érik az ellenforradalom és rohanunk a polgárháborúba. Ők ugyan azt mondják, hogy ez nem polgárháború, hanem fegyveres osztály- ftarcza a proletáriátusnak a burzsoa ellen. Mert, hogy magyar ont magyar vért, az nekik mellékes, hiszen az internaczionale nem ismer nemzetet, nem ismer fajt. A párt se magyar, csak magyarországi, tagjai sem magyarok, csak magyarul beszélő proletárok. Május 21. Nagy diadallal hirdetik, hogy Miskolczot visszafoglalták és Tiszaroffnál átkeltek a Tiszán. Örülnek, hogy a proletárdiktatúra területét kiszélesíthették s rablási terrénumuk megnövekedett. Mindenesetre meglátjuk, mit hoznak a következő napok. Ma a tisztviselőkről kell megemlékeznem, különösen az engem legközelebb érintő tanfelügyelői státusról. A destrukczió rákfenéjét ide is beplántálták, a dij- nokok üvöltenek, a berendelt tanítók a „jogászok“ elcsapatását követelik és maguk akarnak főnökök lénni. Az elvtársak nem tűrhetik a hazafias, erélyes, a rendet és munkát megkövetelő tanfelügyelőket. A destruktiv tanítók informácziói alapján a nekik nem tetsző embereket a hivatalból kimozdították, a vezető tanfelügyelők nagy részét, élükön Mosdóssyval és Petrivel megbízhatatlanság czimén rendelkezési állományba helyezték. A tanfelügye-ői állás tekintélyét azzal járatták le, hogy a szakszervezet csahosait, senki által nem ismert fiatal senkiket tettek meg tanfelügyelőkké (Mangu, Tesléry Németh stb.). Önkéntelenül is eszembe jut Caligula, aki a lovát nevezte ki consullá. Nagyon benn lévén a „rendezésiben, a státus-rendezést is végrehajtották. De hogyan? ügy, hogy elsősorban önmagukat és a pár hónapja kinevezett elvtársaikat léptették elő státusrendezés czimén. így kerülhet az V.-be Szőllősi, Czabán a Vl.-ba, Radvány a Vll.-be, Tesléry, Németh stb. A régi tanfelügyelői személyzetet pedig meghagyták a hol volt, sőt a bekkelések folytán még hátra is szoritották. Így rendezték ők a tanfelügyelők státusát, az igazság, a munka és az érdem megbecsülésének nagyobb dicsőségére. Mi ezeket most jól megjegyezzük, mert a resti- tuczio in integrum-r.ak erre is ki kell majd terjeszkednie. Ez a legkevesebb amit elvárhatunk mi mindnyájan, akikben most a hazafias gondolkodást és a nemzeti érzést akarják büntetni. Máj. 22. „Lelánczoltuk az alkoholt, nincs többé kizsákmányoló és butitó szesz“ — hirdeti a Közoktatási Népbiztosság öles plakátja. „Aki a szeszt akarja“ az a rab- - szolgaságot akarja“ fűzi tovább az elmés okoskodást. Nem tudom, hogy kaczagjak, vagy mérgelődjem ezen a bornírt butaságon. Szegény őseink, Mátyás magyarjai, Rákóczi kuruczai, akik vig poharazás mellett szórakoztatok a vad csaták után, nem szégyenlitek magatokat még haló porotokban is, hogy akkor, amikor a török és labancz ellen kardot húztatok és a győzelem örömére áldomást ittatok, tulajdonképen a szolgaságot akartátok ?! És te jó Petőfi, (pedig reád sokat hivatkoznak és a magukének számítanak!) nem fordulsz-e meg jeltelen sírodban, hogy bordalaiddal tulajdonképen a rabszolgaság dithirambusait zengted ?! Nem, jó urak, pardon! elvtársak! Beszéljenek nyíltan, mondják meg őszintén, miért kellett a polgárságtól a bor és sör italt eltiltani. Vallják be, hogy ez is egyike azok a körömalatti tüszurásoknak, amelyekkel vad gyűlöletükben a polgárságot megkinozm akarják. Beszél- \ jenek legalább nyíltan, ahogyan Szamuely Tibor tette; j „Vigyázzon a burzsoázia, ki ne tűzze fehér zászlócskáit, t mert vérébe mártva festjük meg újból pirosra!“ Önök | félnek a latin közmondástól, hogy in vino veritas. Mert \ ha abból a sok százezer emberből kitalálná sajtolni a i bor, a terrorral beléfojtott veritasí, az most önökre nézve | igen-igen kellemetlen lenne! Egyébként, hogy minden napnak legyen valami j kellemes meglepetése, a burzsoa részére, följegyzem, | hogy a mai napon eltiltották a fővárosból való elutazást i 30 kilométeren túl igazolvány nélkül (amit persze a s burzsoa hiába kér!) Hogy is mondá Arany! Lélek az ajtón se be, se I ki! És szó szerint be fog teljesedni Vörösmartynk Szózata : Itt élned, halnod kell! (De inkább az utóbbi!) Síiftinih^ áralakítását jutányos árban válla- IlUHUII&A VaHuádi lom, ugyanott fehérnemű varrása és javítása elvállaííatik. Levélhivásra házhoz megyek. Kiss Játiosné (Rákosszentmihály) hhmann-telep Bercsényi-u. 7. LIPCSEI VILMOS RUHA, PONGYOLA és BLÚZ KÜLÖNLEGESSÉGEK ÁRUHÁZA BUDAPEST, IV. KÉR. KIGYÓ-TÉR 4. SZÁM MAGYAR C0NFEKT10 ifi0VEK R. T. 'Ezelőtt: llN6ÁR L,P0T BUDAPEST, . UiV., KOSSUTH LAJOS-UT6ZA 2. butorbőrsajtolás, bőrfaragá- ^Urocunipdi sog, butorállványok, asztalok. xr iv\rTA f x 1VT AT. Nagy raktár borszékek és karos- » , ni1« Ai, ■V székekben. Használt székekátala- BlldapeSMV MfflfiMH /. kitása borszékekre olcsó árakban. Kertész női divatháza Budapest, IV. Váczi-uicza 8. szám. © Blúzok, Pongyolák, Ruhák, o Costitmök, Felöltők, Szőrmeáruk. ÁH AQ női kézi munka IMAUAo njzmüterme Budapest IV., Koronaherczeg-utcza 11. sz. * 1 Dsisingír Testvérek S» i kg. kávé 72 K — 1 kg. tea 150 K — 1 titer rum 80 K
