Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-07-18 / 29. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 29. szám A jövő vasárnapi nagygyűlés legyen méltó -Rákosszentmihályhoz, a melynek lakosságát át kell hatnia ezeknek a nagy, nemzetmentő gondolatoknak és legyen első alkalom arra, hogy annyi szó morn és dicstelen visszavonás után tudjon ez a közönség végre egyetértésre jutni és a tisztes czél érdekében, mindannyiunknak egyenlőképen javára — végre őszinte szívvel tömörülni úgy, mint egykor, hajdanán, a szebb időkben. Rákosszentmihály — Kiskecskemát. Irta : Kecskemáthy Viticze. XXL Az összes fánk között alig van olyan szerencsétlen növényünk, mint a gyümölcsfánk, amelynek annyi sok ellensége van. Itt van a sok mindenféle gomba, sok mindenféle élősdi féreg. Amig mindezekkel a férgekkel és gombákkal megismerkedik a kisgazda, igen nagy gyakorlatra van szüksége, mert a gyakorlott szem, amint ránéz fájára, már látja, hogy annak baja van. A betegség a fák fejlődésével növekszik. Minél \ terjedelmesebb a fa, annál több ilyen féregnek és gombának ad helyet. Azért törekedjék minden gyumölcsgazda, ] hogy minden ilyen dologgal megismerkedjék és tudjon j a fáin segíteni. A fáknak nem csak a férgek és gombák ellenségei, • hanem ellenségei különféle állatok is. Ellensége például i a nyúl, de még legnagyobb ellensége mindenekfehtt a j rosszul nevelt gyermek is, aki nem csak a gyümölcsben \ tesz kárt, hanem magát a fát is tönkreteszi. De még \ ellensége a fának az időjárás is, például a téli nagy j fagyok a gyenge fákban “igen sok kárt okoznak, sőt még \ az öregebb fák is kifagynak. Fagyok után okoznak kárt 1 a fákban az erős napsugarak, is. Az ilyen átfagyott fákat, l mielőtt a napsugarak áthatnák, beszoktuk meszelni vas- j tagon tiszta messze), hogy ezzel a napsugarakat távol- ) tartsuk a fa törzsétől. A gyengébb fákat úgy védjük a fagyok eilen, j hogy azoknak a tövei körül ősszel,’mielőtt a fagyok be- ] köszöntenek, beterítjük jó vastagon falevéllel, ha pedig j falevéllel nem rendelkezünk, akkor egy halom földet t huzunk reá, a törzstől körülbelül egy méternyi körben < és igy megkíméljük attól, hogy a kemény fagyok behatol- \ hassanak a felsőbb gyökerekhez. Noha a gyökerek nem fagynak meg ugyannyira, 1 hogy a fa elpusztuljon, de a fagyott gyökerek folyton ; sínylődnek és sínylődnek a fával együtt, nem fejlődik a j fa és igy előbb-uíóbb elpusztul. A fáknak más elemi csapásaik is vannak. Például ! olyanok a tavaszi fagyok, ami ellen a következőképen = lehet védekezni: — de ezt is csak ott érhetjük el, ahol 1 egyöntetű munkát végzünk és igen szép eredményt ér- ■ hetünk is el, ha látjuk, hogy a fáink szépen megtermékenyültek, szépen virágzanak, akkor minden kertgazda előkészíti a kertjében annak északi részén két-három halom — attól függ, hogy mekkora a kertje — nedves, szalmás trágyát rak össze és amikor látja, hogy az idő fagyra készül, a hőmérséklet ellenőrzésére a hőmérőket felállítja észak és kelet irányában. Ha a hőmérő a fagyponthoz közeledik, akkor azokat a trágya rakásokat meg- gyujtja. Minden trágyarakás mellett tart egy kanna vizet, hogy az ne lángoljon, hanem minél nagyobb tömeg füstöt bocsásson ki. A füstölés következtében földje felett a levegő felmelegszik és igy a gyümölcstermését, ha nem is egészen, de legalább 90%-ban megmenti az elfagyástól. Azért szükséges ez, hogy egyöntetűen végezzék az egész községben a füstölést, mert ha én a ! magam kertjében végzem ezt a füstölést, akkor nem a í magam kertjét mentem meg, hanem a harmadik szom- j szádomét. Az ilyen eljárással nem csak a gyümölcsösöket mentjük meg, hanem megmentjük a szőlőinket is. \ Szekéren ment, gyalog jött. *. Irta: Országh Bertalan. V. Szörnyűségesen el voltam keseredve, ott állottam egy teljesen idegen városban egy fillér pénz és minden értéktárgy nélkül. Legjobban gyászoltam mégis elillant szerelmemet. Óh én gyönyörűséges Nemtudomkicsoda vagyok 1 Vájjon melyik mócz tiszt szorongat most a karjai között ? !... Másnap délelőtt tízszer is megindultam a térparancsnokság felé, de a kapu előtt misszanökőltem. Végre 11 órakor nekibátorodtam s felmentem jelentkezni. Egyenest Domnule capitanul Törkölytömlőhöz mentem. De az beküldött egy másik szobába, ahol egy önkéntes káplár fogadott, aki kifogástalan magyarsággal beszélt velem. Erdélyi fiú volt, kolozsvári egyetemi hallgató. Nagyon barátságos volt velem. Egész megkönnyebbültem és bizalmasan elpanaszoltam neki az állapotomat. — No kedves öregem, ez fatális helyzet, amelyből nem tudom, hogy Iából ki. Annyi bizonyos, hogy a pénzét, értéktárgyait nem látja többet. Azokat elküldik Bukarestbe a legfőbb haditörvényszék elé, az írások átvizsgálása s az ön mibenjártának megállapítása végett. Az igaz, hogy nem megy tovább csak a kapitány lakásáig, de onnan az án nem lopja el senki. A megélhetésre ne legyen gondja. Az itteni magyar urak nem hagyják éhen halni, csak valamelyiket keresse íe). De mindennap jelentkeznie kell náiunk. Amig én leszek itt, addig nincs baj, hanem ha engem innen elkominandiroznak s helyembe valami vad oláh jön, akkor sok kellemetlensége lehet. Csak arra vigyázzon, hogy valamiért — ha ártatlanul is —- a patrul be ne hozza, meri akkor nem szeretnék a bőribe lenni, különösen a teste egy bizonyos hemisphere u mában. Aáegköszöntem a jó tanácsot. — Hát aztán meddig keli nekem itt mindennap jelentkeznem ? — Ameddig rni itt leszünk. —■ No akkor nem sokáig járok én ide. — Lássa öregem, ilyet többé ki ne eresszen a száján, mert ha valaki más meghallja, már előre jajgathat, mintha már a tizediket kapná. Vagy tudja mit? Menjen fel a prefektushoz, tegye le a román honpolgári esküt, akkor talán haza \z engedik. — Abból pedig nem eszik Ferdinánd király. Inkább itt maradok. — Már megint! Békóí tegyen a nyelvére, mert itt a falaknak is fiile van. Szót fogadtam és felkerestem a volt főispánt. Pénzzel csakugyan elláttak és meghívtak estére egy vendéglőbe. Ott aztán evénk-ivánk és dudálánk, ahogy a jó székelyek mondják. Közben kitanitottak úgy nagyjából, hogy adott esetben mikép viseljem magamat. Erősen jó kedvünk volt, de azért én már 10 óra felé szedelőzködtem, hogy megyek haza, bár a záróra 11 órakor volt. Megyek, mendegélek a nagy hidegben a havas utcán, egyszer csak egy mellékutcából — ahol a sarokház falánál meglapulvá voltak az árnyékban — elém toppan a patrul: — Halt! Ungye merzsecz ? — Jó ember, nem értek én románul, magyar vagyok. — Síin. Hová mész, kérdi tört magyarsággal. — Haza. — Nem tudod, hogy 11 óra után nem szabad az utczán járni ? — Hiszen most csak 10 óra van. — Un vorbesty! Mutasd az órádat. Ahá, gondoltam magamban, nektek az órám kellene. — Bár megmutathatnám, de még tegnap elvették tőlem a térparancsnokságon. — Hol vannak az írásaid ?
