Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-04-04 / 14. szám
2. oldaí. RÁKOS vinfíkE 14. szám Megjegyzések. A rákosszentmihályi polgári leányiskolát megszállva Urtja a katonai parancsnokság. Az illetékes polgári hatóságok, mint olvasóink jól tudják, hetek óta mindent elkövetnek, hogy a helyiségeket rendeltetésüknek visszaszerezzék. Ezzel az tigygyel újabban a helybeli „egyesült kereszténypárt* szervezete is foglalkozott és szócsöve a szokott módon igyekezik ezt is a saját kortesczéljaira és az elöljáróság kisebbítésére kihasználni és a reménybeli kedvező eredményt önmaga javára elkönyvelni. Polgári leányiskolánk igazgatósága most a kővetkező megjegyzések közlésére kérte Tel lapunkat, kiindulván a közrnegbotránykozást keltett közlemény alábbi részletéből: „Megmozdultunk és eredmény lett, száznyolezvan gyermeknek megmentettük egy esztendejét és községünket a szégyentől, hogy nálunk ilyesmi lehetséges a lakosság megmozdulása nélkül. . Ha arra iá fognak jönni illetékeseink, hogy a keresztény mozgalomban erő van és akarat, amely őket vagy munkára, tisztességes közérdekű munkára kényszeríti, vagy elsöpri onnan, ahol vannak, akkor nem leszünk tanúi többé olyan jelenetnek sem, aminőnek ezen a héten voltunk szomorú, tehetetlen nézői.* A zászjóaljparancsnokság február hó elején lefoglalta a helybeli polgári leányiskola helyiségeit az iskola igazgatósagának, az iskolaszéknek és a községi elöljáróságnak minden .tiltakozása ellenére. Egyetlen válasza volt minden — mint alább kiderül — sűrűn előforduló kiíelepitési mozzanatra: .Adjatok más helyet, akkor elmegyünk.* Ez ugyan fogas kívánság most Rákosszentmihályon, de azért ölhetett kézzel nem vártuk a parancsnokság kivonulását. Február 1-tól kezdve napirenden voltak a szóbeli és Írásbeli alkudozások a parancsnoksággal az igazgatóság, az iskolaszék és a községi elöljáróság részéröl. Jelentések tétele, közbenjárás kérése felsőbb hatóságoknál, tanfelügyelöségnél, minisztériumokban. A sürgősen összehívott iskolaszéki ülésen hozott határozat szerint az iskolaszék néhány tagja, a községi elöljáróság tagjaival márczius hó 5-én kül- döttségileg járt a kitelepítés ügyében a hadügyminisztériumban, márczius 6-án Paternos vármegyei parancsnoknál. Márczius 19-én a községi elöljáróság az igazgatóság és az iskolaszék kérésére hivatalos sürgöny- nyél kereste meg újból ez ügyben a vallás- és közoktatásügyi magyar minisztérium polgári iskolai ügyosztályát. Az elöljáróság, az iskolaszék és az igazgatóság egész idő alatt folytonos összeköttetésben állott, támogatta egymást, megtette a lépéseket, ahol csak lehetett. Hogy közben a polgárság megmozdult, azt igazán nem érezte meg az iskola, talán azért, mert e mozdulás szájmozdulás lehetett, ez pedig nem mindig fárasztó tevékenység. Egy évvel ezelőtt kocz- k ázató* dolog lett volna, azért nem mozdult meg a polgárság akkor, mikor szegény tantestületünket zaklatta, a végsőig keseritette, terrorizálta Szandovits, Kaosó, Mihelyi, és a díszes társaság többi tagja. De talán még az ezek által okozott bántal- maknál is fájóbb szívvel viselte a tantestület azt a keserűséget, amit egyik méltatlan tagjának, Kigerlnek romboló -munkája okozott. Ebben az időbeli olyan nagyon jól esett, ha egyik-másik polgártársunk ajkairól leolvashattuk: „Mi is türünk, értünk benneteket.“ Kevesektől hállottuk, de ez is hozzájárult, hogy kitartottunk becsülettel. Kigerl üzelmei ellen senki sem szólalt fel, nem fogták ki ac iskolából az apák és anyák megbotránkozásukban növendékleánykárkat, hogy ne mételyezze meg jobban lelkűket. Sőt, mintha a szülők utasítására történt volna, soha tanítványok tömegesen annyira fehünően nem jártak kedvében tanítónőnek, mint tavaly a polgáristák — kevés kivétellel — Kigerlnek. Voltak határok pedig, melyeken belül mégis megmozdulhatott volna a polgárság. Például csak azt kifogásolták volna, hogy nem engedem, legalább is megfelelő felügyelet nélkül, leánykámat gyűlésekre járni 15 -16 éves fiugyerekekkel együtt. Pedig a leánykáknak nagy része eljárt. A zongosatanulás nem kötelező tantárgy, aztán van községünknek kiváló zeneiskolája, privát oktatást is adnak többen. Kigerl Borbálának olyan sok uj tanítványa akadt zongoratanulásra, akinek azelőtt eszében sem voit tanulni, vagy addig másnál tanult, éppen ezekben a kritikus időkben a polgáristák közül. A tavalyi keserves Szandovics —Kacsó tantestületi gyűlésekből egy sűrűn hallott mondat okvetlenül megmaradt «/minden tanító emlékében: „Aki nem akar dolgozni, arra lecsap a vörös kalapács, szombaton megkapja munkakönyvét és mehet.“ Erre emlékeztet a fenti szemelvény második szakasza a tisztességes munkára való kényszerítésről, vagy elsöprésről. A mi tantestületünk dolgozik és akart is dolgozni, másként nem járta volna ki a községnél, mikor látta, hogy az iskola átadásának kérdése hosszúra nyulhatik, a kaszinói tánezteremnek iskolai czélra való átadását, ahol bizony a tanítás megoldása 5 osztállyal, egy teremmel nem csekélység Már pedig ezt a tantestület megtette, még mielőtt a polgárság — megmozdult. * Ennyit az igazság nevében. Rákosszentmihály, 1920. márczius 31. Koprinay Krisztina, p*lg isk. igazgató. r.ijyr kávéház Budapest, ív . muzeum-kÖrutis. I iUlvIC. Kitűnő kávéházi italok és ételek. kiele*, meleg konyha, tiszta tájborok. Csemege különlegességek. XJjonnsoii Szárnvs látogatást kér: MEIXNER GUSZTÁV A. a „Belvárosi vendéglő” vett tulajdonosa. R. SZT MIHÁLY f|l #J I t f BUDAPEST Telefon 7. Telefon : (Bhmanu-telep) József 93—59. Bercséayi-u. 10. VlI.Tábornok-u 8 bádogos és szerelő Elvállal minden e szakmába vágó munkákat, úgymint: központi fűtést, szellőztetést, légszesz, vízvezeték, fürdőszoba, angol clozet, szívó, nyomó, kézi-és motor-hajféai szivattyúkat csatornázások és mindeanemü épület- diszmü bádogos munkálatokat. Javítások jutányosán eszközöltetnek. Női és férfi fehérítőmnek, baba-kelen gyék nagy választékban STERN JÓZSEF czégnél Budapest, IV. kér., Kaivln^fér 1. »t-
