Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-03-28 / 13. szám
XX, évfolyam. Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, márczlus 28. 13. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY nagyközség hivatalos lapja, siámos rAkosszentmihályi és rákosvidéki eoyesölet és testület hivatalos lapja. Saerfeesitöség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Ssentkorona-ut«a 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— M Negyedévre: 12.— „ Egyes szám ára 1 borona. Hirdetéseket (elvess a kiadóhivatal. Panama. (bz.) Rákosszentmihályon a romlás, meiy a bolysevizmus végső veszedelmébe döntötte az egész országot, áron az emlékezetes gyűlésen kezdődött, mikor a Biróné vendéglőben egyelőre csak sioczia- listáskodó munkások előtt felkelt egy Istentől elrugaszkodott, gonosz agitátor és heves beszédet mondott az urak és főként a községi vezetőség ellen, a melynek tagjai a húsos fazék körül ülnek és pana- máznak. Dúskálnak minden földi jóban, a szegény embereket pedig közömbösen hagyják éhezni, fázni, nélkülözni. — A „Rákos Vidéke“ mutatott rá legelsőbben akkor a veszedelemre, a melynek csiráit az ilyen gonosz és lelkiismeretlen beszéd elhinti és felhívta a közfigyelmet arra a gyanús idegenre, a ki mérgezett szavaival, hitvány gyanúsításaival a népet uszítja és tisztes polgárok becsületében gázol, a nélkül, hogy általános frázisokon kívül csak valami konkrét adatot is tudna, vagy akarna megjelölni. Rövidesen ki is nyomoztuk, hogy az az emberbőrbe bujt gonosztevő nem más, mint rendszeres fizetést huzó, külön e czélra alkalmazott agitátor, a kit a gondosan előkészített romboló munka megindítására küldtek községünk népe közé. Védekezni azonban már nem igen lehetett ellene, mert az események gyorsan követték egymást és a forradalmak Mihelyi Istvánék baráti szárnya alá kergették a polgári társadalom nem egy tagját is, a kik barátaikat megtagadva, a régi kötelékeket elvágva, balga csatlósai lettek a körmönfont gonosztevőnek és furfangos társainak. A Nemzeti tanács, a Néptanács és a Munkás- tanács egymást felváltva, valamennyi ugyanazzal a jelszóval kezdte meg működését, hogy a panamát kiirtja, leleplezi, a visszaélések mocsarát lecsapolja. Mi pedig a lapban és fórumon, társainkkal együtt soha sem mondtunk egyebet, csak azt, hogy mondják meg végre, hol van az a hires panama; ki, hol és mit követett el? Konkrét adatokért kiáltoztoztunk s azt hirdettük önérzettel, hogy a lelkiismeretűnk tiszta, de mindentudók és mindent látók nem lehetünk. Nem válalunk közösséget semmi visszaéléssel, mondják meg, hol van, mj sem akarjuk fedezni testünkkel, de konkrét vádat kérünk, nem üres vádaskodást. Nem felelt senki. Sem akkor, sem később, sem máskor, soha. Ellenben a vármegyétől kijött valami Földes nevű ügyvéd, aki azóta, mint kommunista súlyosan kompromittálva, rossz sorsra jutott, tehát valóban nem lehetett a vezető „klikk“ embere, nagy, nyilvános vizsgálatot tartott és nem tudott felfedezni semmit sem. Azután vizsgálódott sorban a Nemzeti tanács, a Néptanács, a Munkástanács. Képzelhető, milyen étvágygyal, milyen mohósággal, hogy a nagyszerű leleplezéssel végleg eltaposnassa gyűlölt ellenfeleit. Mindhiába, nem tudott kideríteni senki, semmit sem. A Munkástanács, amelyhez fogát vicsorítva csatlakozott az úgynevezett „intelligencziának“ is néhány tagja, hogy a leleplezés kéjes munkájában vezérkedjék, eredménytelen próbálkozásai után végre a község közellátási osztályára vetette rá magát, eltávolította belőle a régi tisztviselőket és vad düh- vei kezdett kutatni, számolni. Oprea és Nagy Gyula éjeket is nappallá tettek, hogy verejtékes munkával összeállítsák a számadásokat, amelyek eredményétől sikert reméltek. Nagy Gyula különösen régi sebére szeretett volna gyógyító irt lelni. Ugyanis évekkel ezelőtt, az akkori községi ellenzékkel kötött paktum révén bekerült a képviselőtestületbe — a kielégítetlen falusi ambicziók paradicsomába — s ott az első alkalommal mindjárt gyalázatos támadást intézett főjegyzőnk ellen, akit azzal vádolt, hogy a község rovására rokonaival tölti meg a hivatalt. A képviselőtestület felháborodása úgy elseperte akkor öt, hogy többé gyűlésen megjelenni sem mert s végleg letűnt a közszereplés teréről mindaddig, mig a szovjet munkástanácsának karján bele nem ült a községháza egyik, szolgabiróból és községi biróbór összekombinált kommunista hivatali stallumába. Ez a férfiú dolgozott Opreával éjszakákon át s fáradozásukat már-már siker koronázta, mert számadásaik eredménye — gondolom — vagy 42.000 korona hiányt derített fel. Másnapra készült a nagy leleplezés, amelyből azonban közbejött váratlan fordulat következtében semmi sem lett. Az történt ugyanis, hogy másnap, a nagy napnak reggelén, valami dologban felment Holló Ágoston a községházára s ott Opreával találkozva, a jeles oláh patikus- vigécz, a „Tiefen Keller* ünnepelt basszistája, bank- folyószámla-kivonatot tartott elébe, imigyen szólván: — Ugyan nézze meg, Holló elvtárs, mi ez a csuda, most érkezett éppen, maga bank ember, kiismeri magát benne, én nem tudom, mit akar jelenteni? Lapunk mai sxama 8 oldal. ____ _________________________
